szerző: morzsaThe Michael Landau Group, Juhász Gábor Trió az A38-on 2007. április 9. 20:00. Budapest - A38
Nincs is jobb levezetés a sonka- és pálinkamérgezés után, mint egy jó kis húsvét hétfő esti jazzkoncert! A Smart Music két olyan muzsikust hívott meg e jeles napra, akik évtizedekig megbízható háttéremberekként szereztek nevet a szakmában, majd a rengeteg tapasztalattal a tarsolyukban igazán karakteres, különleges önálló produkciókkal álltak elő. Landau, a világ legkeresettebb session-gitárosa igazi eklektikus, jazzes blues-rockot játszik, néha dalra fakad és természetesen hagyja érvényesülni a kezei alá dolgozó két világsztárt: Gary Novak dobost és Jimmy Johnson basszusgitárost. Landauhoz hasonlóan Juhász Gábor is évekig sztárok árnyékábandolgozott (Binder Károly, Balázs Elemér, Dés László), mielőtt szólópályára lépett. Triójával, amelyben Borlai Gergő dobos és Papesch Péter basszusgitáros kísérik jófajta szikár, groove-os, mégis érzékeny-érzelmes jazzt játszik. A másik hasonlatosság a két csapat közt a trió felállás: a produkciók eltérő zenei irányultsága ellenére mindkét esetben a szellős hangzásé, valamint a csapatmunka és az egyéni virtuozitás közötti egyensúly örökös kereséséé a főszerep.
Michael Landau évtizedek óta a világ egyik legkeresettebb stúdiózenésze: szinte bármilyen stílusban képes ízesen és gyorsan maradandót alkotni. Olyan művészek albumain működött közre, mint a Pink Floyd, Miles Davis, Joni Mitchell, BB King, Seal, Ray Charles és Rod Stewart. A zenészvilág tiszteletét a kilencvenes évek fordulóján vívta ki, amikor tagja volt Vinnie Colaiuta „Karizma”nevű, azóta legendássá vált csapatának. Ezután természetes volt hogy ő is szólókarrierbe kezd: folyamatosan készíti lemezeit és járja a világot jobbnál jobb zenészek kíséretében első magyarországi koncertjére Gary Novak dobossal (Chick Corea, Scott Kinsey, Alanis Morrisette) és Jimmy Johnson basszusgitárossal (Allan Holdsworth) érkezik.
Landau világa egyfajta szintézise mindannak, amibe az évek során belekóstolt: bluesból induló, Satriani-Gambale típusú kompozíciókat hallunk, amelyekben hősünk az előképeknél jobban kihasználja a jazzes skálák és harmóniák ismeretét; néha becsúszik egy kis finom reggae, némi Zeppelines rockos zúzás, és szintén jót tesz a műsornak pár jókor elsütött énekes nóta. Ami a stílus-kavalkádon átvezet, az Landau karakteres gitárhangja, amely dögösen, precízen, mégis légiesen repül a ritmusszekció beton-biztos alapjai felett. És hogy a respekt mértékéről is legyen fogalmunk: a nemrég nálunk járt Scott Henderson kedvenc gitárosaként emlegette, a világhírű hangszerész, John Suhr pedig Scott mellett neki ajánlotta fel legújabb erősítőjének boltokban még nem kapható prototípusát tesztelésre.
A hazai színeket Juhász Gábor és csapata képviseli. Bár Juhász tizenhat éve élvonalbeli produkciókban gitározik (Binder Károly, Tin-Tin Quartet, Balázs Elemér Group) és világsztárokkal készít felvételeket (Eric Truffaz, Archie Shepp, Palle Mikkelborg), csak tavaly határozta el magát, hogy egy általa vezetett, számára ideális dinamikájú és szellemiségű csapatot hozzon létre. A már-már elválaszthatatlannak tűnő Borlai-Papesch páros robbanékony, dinamikus, mégis okos játéka tökéletes alapot és ellenpontot nyújt a főhős melankolikus kompozíciói és játéka számára. A határozott kontúrú, cikázó metrumú, izgalmas témákkal és harmóniákkal tarkított kompozíciók mindhárom tag számára kellő lehetőséget adnak a fickándozásra, ám nemcsak a megkérdőjelezhetetlen technikai tudás, hanem a rendkívüli zeneiség, az érzékeny és mindvégig egymás kreatív energiáinak felhasználásával egyre magasabban szárnyaló együtt játék jelenthet intellektuális és érzéki élményt a hallgatónak.
A produkciók magukban hordozzák mindent, amelytől egy trió felállás igazán izgalmas: a tekintetek a főhőst figyelik, akinek kutya kötelessége legizgalmasabb formáját nyújtani, hisz nincs ki mögé bújjon, a két kísérőnek mindehhez stabil alapot kell nyújtania, mégis marad annyi helyük, hogy bemutathassák virtuozitásukat márpedig ilyen szintű zenészeknél ezt a közönség el is várja.