hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. március 28. szerda   14:26
nincsen hozzászólás

szerző: Utazó
Eumir Deodato
2007. március 3., Jövő Háza

  Március legelején lépett fel a brazilok és amerikaiak közkedvelt zeneszerző-zongoristája Eumir Deodato, aki főként latin jazzben és funky muzsikában jártas. Igaz, itthon sokaknak csak a 2001 Space Odissey főcím zenéjét megíró figura marad s nem több. Ha valaki jobban elmélyed Deodato művészetében, zenei világában, akkor rá fog ébredni arra, hogy nem csak azt az egy közismert gyöngyöt írta meg melyet hallhattunk -, hanem több kiváló művet is írt. Pl. a latin-zenei kultúrkörben az O amor em Paz (Once I Love), Samba do Aviao (Song of the Jet), Corteguay, Instrumental. Vagy ott van a másik aktív énje, mely maga a funky muzsika, ez sem rosszabb és nem értéktelenebb a latin muzsikánál, ezt mindössze más szemszögből kell meghallgatni „Skyscrapers, Do it Again, S.O.S Fire in the Sky, Tears of Clowns ”. Ahogy mondani szokás, a kissé populáris és pénzorientált szagúvá avanzsált dalok ettől még tetszhetnek, ha jobban megfüleljük őket.
  
  Egyénként tetszik Deodatonak a dolgokhoz való hozzáállása, hogy nem hagyta leülepedni a benne lévő alkotó és kísérletező vágyat, hanem inkább kiírja magából, ezt bizonyítja a sok külsős munkája, megrendelése a filmiparnak valamint az előadóknak. Hangsúlyozom, tetszik e világfinak a dolgokhoz való hozzáállása, hogy nem egysíkúan közelíti meg a zenét, hanem folyton kísérletezik. Így ezen a Millenáris Teátrumi fellépésen sok szempontból egy letisztult Eumir Deodato Triot láthattuk.
  
  Az előadása előtt és alatt fel sem merülhetett bennünk, hogy hiányolhatjuk a jól megszokott, általa védjegyezett Fender Rhodes zongora hangját. A hangját ugyan nem, magát a hangszert igen, mert a hangszerek evolúciója hozzá is elért, a színen már Yamaha Motif Es 8-cal pótolta a ma már ritkaságszámba menő billentyűs hangszert. A kiváló funky basszus-alapokat basszeros társának, a riói Marcelo Mariano személyének köszönhettük. A trió harmadik tagja, a ritmusfelelős a Bolognai egyetem dob tanszékvezető tanára volt, Stefano Paolini. A nyitó tételnek mi mást, mint a Rhapsody in Blue-t játszották el. Itt értettük meg igazán, hogy mennyire találóan választotta ki zenészeit, de véleményem szerint a muzsikálást csak így lehet művelni, szerényen és profin. De ez még csak a kezdet volt. Ebbe épült bele a koncert egyetlen hívatlan vendége, az állandóan jelen lévő recsegés/gerjedés is, mely sajnos végig kisérte az egész koncertet.
  
  A műsorösszeállításban főképpen a virtuozitás és azon belül a latin jazz vagy csak simán a latin kapott helyet. Itt tudtam szembesülni azzal, hogy Carlos Jobin szelleme még mindig időszerű, ebben az időszerűségben a központi figura Deodato volt, és az általa interpretált Wave, illetve valamennyi csodálatos, édes dallam, melyet hallhattunk ezen az estén a mester és kiváló virtuóz társai tolmácsolásában. No igen, ahogy ezeket a latin ihletésű dalokat vegyítette, az nem volt kispályás. Hangsúlyozni kell, hogy Deodato egyáltalán nem öncélú művész, aki csak a maga személyes énjét ismerné,
  mivel ő hagyta kibontakozni társait. Volt szerencsénk szinte az egész koncert hallani mind a dobosának, mind basszeresének egyéni szólóit és technikai felkészültségét. Ezt nevezik jobb helyen profizmusnak, és profánul sem győztünk levegő után kapkodni. A következőkben sem adta alább, mert lejátszotta a szintén örökbecsű samba klasszikust, a Samba de Uma Nota so-t is, mely a latin klasszikusok klasszikusa, de tényleg. Deodato ujjairól nektárként csöpögtek alá ezek az elhangzott klasszikusok. Véleményem szerint az előadása alatt szinte senki sem számított arra, hogy ilyen dózisban kapjuk a klasszikusokat és az örökzöldeket. A gondosan összeválogatott programjában fel-fel tünedeztek a Super Strut üdítő vérpezsdítő melódiái is. De ezzel nem volt vége a bravúros produkciónak, mert a mester pianóban néhány csendesebb romantikus és szentimentális etűdöt bocsátott útjára, olyan modern Chopin, Schubert, Schumann trium-stílusban igaz, nekem ezek a dalok kissé émelyítőnek tűntek , de ezt ellensúlyozta a főműsor végén Deodato, amikor a klasszikusok klasszikusát, a mai napig befutónak számító 2001 Space Oddessy-t tette fel a szerencsekerékre. A siker ezen a fellépésen is garantált volt. Talán ő sem gondolta volna, hogy ennyi év után is ekkorát tud még dörreni e nagy klasszikusa. Ezt a tényt mi sem jelzi jobban, mint a kapott tapsorkán, mely fogadta e nemes művét. Végül is a 2001 elhangzását mintegy zárszónak szánta a mester, ám e dal egyben az előadás egyik csúcspontja valamint a rendes koncert vége volt, ezután ráadás gyanánt még néhány dalt passzírozott ki a hazai publikum a trióból, melyek között ott figyelt a Whistle Bump, a szintén közismert Deodato-alkotás.
  
  Ezek után mit is írhatnék zárszónak? Hogy Deodato mester első hazai fellépésén nagyon jól éreztem magam, és meg tudtam bizonyosodni róla, hogy e nagyszerű muzsikus mögött egy nagy gyermek rejtőzik, aki ily sikeres pálya után sem tudja visszafojtani meghatódását a közönség rajongásától.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. november 21.
Et Citera - Dömény Krisztián önálló estje
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 feles máté    mentor    the descendants    álomháború    biorobot    hordes of chaos    arbat    gróf balázs    charred walls of the damned    trollfest    boris    kirk hammett    dark shadows    alesana    airbourne    client    night demon    3 inches of blood    ék    sworn enemy    pozvakowski    popovich viktória    kick/ass    vida rock band    tóth árpád  

r50
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!