szerző: imeta 300 Hazai bemutató: 2007. március 22.
Újabb szandálos film érkezett a mozikba, de közel sem a megszokott stílusban tálalva: a Sin City után egy újabb Frank Miller képregényt keltett életre a rendező, Zack Snyder.
A látvány tökéletes. Ezzel kell kezdeni, mert elsődlegesen erről szól a film. A jelen esetben szó szerint értendő vér-profizmusról, amivel a film minden egyes kockáját megmunkálták, retusálták, átfestették és kitalálták. Az ember pontosan ezért is ül be a 300-ra. Megnézi a trailert, két perc sincs, de máris bekarikázza a dátumot a naptárjában. A 300 spártai katona pedig jön, lát és győz. Elvi síkon ugyebár, mert a milliós perzsa ellenség mégiscsak milliós ellenség, és a mitikus hősök is jobban mutatnak a történelem lapjain.
A korhűséggel nem igen kell foglalkoznunk, ilyen irányú figyelmünket alaposan elvonják a szemkápráztató férfitestek (illetve a hölgyeké), a látványos kosztümök és a digitálisan megalkotott, hosszan kitartott tájképek. A történet megbízhatóan elevickél a kiprovokált hadüzenettől a sötét szurdokbeli csatákig, a párbeszédek meglepően peregnek, sőt, még egy kis leporolt tesztoszteron humort is kapunk a szegényes feszültségkeltésért kárpótlásul. Mert sajnos ezen az egy téren nem mondhatjuk a filmre, hogy tökéletes. A harci jeleneteket felszabdalja a narráció és az otthon maradottak politikai csatározása, ami egy idő után olyan érzést kelt, hogy pusztán a kötelező játékidőt hivatott kitölteni. A színészek is inkább asszisztálnak ehhez a nagyívű, (ál)történelmi játékhoz, egyetlen kivétel talán a királyt alakító Gerard Butler, aki nemcsak mindenki helyett harcol, de mindenki helyett játszik is. Bukása elkerülhetetlen, mégis fájdalmas, Butler átélhetővé és megismerhetővé tette Leonidász karakterét. Nem is igen akad méltó partnerre, a perzsa Xerxes-t játszó, szintén digitálisan felturbózott Rodrigo Santoro inkább hasonlít egy eltévedt transzvesztitára, mint kegyetlen félistenre. (A legbakibb baki is az ő szájából hangzik el, mikor az ókorban az egységes Európa letámadásáról fantáziál. Khmmm... Ne is említsük? Végül is amerikaiak...)
Aki két órás szemet gyönyörködtető, teljes vásznú vérontásra készül, nem fog csalódni. Aki történelem leckére, az inkább csapjon fel egy tankönyvet. A többi csak szőrszálhasogatás, kihagyni semmiképp se szabad.
15:47
