szerző: Millenáris.HuCsáki László - Pálfi Szabolcs: AGÁR – Projekt a Magyar Agárról videoinstalláció 2006. március 2.–április 15. Budapest - Millenáris Park, C épület – Pixel Galéria
A két alkotó több díjnyertes munkát mondhat már magáénak, most egy dokumentumfilmnek álcázott képzőművészeti projektet hoztak létre a Thyssen-Bornemisza Kortárs Művészeti Gyűjtemény, Küba projektjének támogatásával, amelyet 2006. június 211. között, mindössze 10 napig láthatott a közönség.
Magyarországon az agarakkal történő vadászat minden formáját törvény tiltja. A vadászkutya is csak teljesítményfelmérő vizsga után kaphat minősítést. A magyar agarat mint tradicionális ősi kutyafajtát 2004-ben hungarikummá minősítették. Ezért kiemelt figyelmet fordítanak a külső-belső karakterjegyek megőrzésére, a szaporítására, hogy ez a faj fennmaradjon. Azonban a velük történő vadászat mégis tiltott, miközben a kutya genetikai és fizikai felépítése egyértelműen vadászkutya jelleget mutat. A magyar agár tulajdonosai kutyájukkal csak illegálisan, vagy teljesítmény vizsga alkalmával vadászhatnak ez utóbbi engedélyezett , de ezek a vizsgák csak évi három alkalommal kerülhetnek megrendezésre. Az agártulajdonosok a társadalom különböző egzisztenciális és etnikai rétegeiből kerülnek ki. Minden tulajdonos más és más érdekből tartja a kutyáját: a Miskolc és Kaposvár környéki falvakban élő romák családjukat tartják fenn az agarakkal. Illegális (rapsic) vadászatokon elejtett apróvadak eladásából élnek a létminimum alatt. Az agarasok elmondása alapján a romáknak vannak a legjobb kutyáik, mert minden nap teljesítenie kell az állatnak, különben éhen marad a család. Ezeket a kiváló agarakat sosem lehet látni, mert gazdáik rejtegetik őket. Vadászni a kocsi csomagtartójában vagy a lovas kocsi ülése alatt elrejtve viszik, és csak a vadra engedik ki őket. Aztán vannak, akik versenyeken szerepelnek agaraikkal, futópadon edzik őket a leggyorsabb pályaidő elérése érdekében. Ilyen nemzetközi pálya Magyarországon Rábapatonán és Isaszegen van, ahol rendszeresen rendeznek futamokat. Az itt versenyző agarakkal sohasem vadásznak és fogadni sem lehet rájuk, mert ez is törvénybe ütköző cselekedet. Vannak olyan tulajdonosok, akik a kutyát esztétikai karakterjegyei miatt tartják. Aztán vannak a tenyésztők és az elhivatott fanatikus agártartók, akik naponta edzik kutyáikat és terepfuttató pályákat terveznek és építenek.
Az Agár Projekttel egy Magyarországon csak kevéssé ismert összetett társadalmi jelenséget mutatnak be objektíven, amelynek középpontjában egy kutya, a magyar agár áll. A kutya genetikai, fizikai felépítése generál egy viszonyrendszert, melyben különböző érdekek feszülnek egymásnak a társadalom minden rétegében. Ezt a viszonyrendszert járják körbe, és mutatják be az eltérő véleményeket interjúk formájában. Megkérdeztek minden érintettet: rapsict, kutyatenyésztőt, verseny agarast, genetikust, kutyatartót, jogászt, vadászt. Az interjúkat és a különböző képi anyagokat (lassított felvételek, etűdök a versenyekről) külön-külön monitorokon nézhetik meg a látogatók. A két és félórányi mozgóképet saját maga szerkesztheti a látogató úgy, hogy nincs meghatározva, hogy melyik riportot milyen másik mozgókép követi. A szerzők nem szerkesztették össze a felvett anyagokat, és így a dramaturgiával sem alkottak véleményt, hanem az agaras szubkultúrának minden főbb szereplőjét megkérdezték; így a néző feladata a szerkesztés, véleményalkotás. Az Agár Projekt a Magyar Agárról egy videoinstalláció, 16 riportból és 8 loopolt etűdből áll, melyeket 2005-2006-ban rögzítettek.