szerző: morzsaJön a Best - Modern Klasszikusok című új sorozata
Dogma
1995-ben a mozi száz éves születésnapján, egy párizsi szimpóziumon az egyre laposodó és a technika bűvöletében készülő filmek áradatának kívánt gátat vetni manifesztumával Lars von Trier és Thomas Vinterberg.
A művészek céljaik szerint eszköztelenségükkel és naturalizmusukkal, maguk, a technika, mesterkéltség háttérbe szorításával új perspektívát nyitottak a filmkészítésben.
Esküszöm, hogy betartom a Dogma95 alábbi, jóváhagyott szabályait: 1. A felvételeket a valódi helyszíneken kell készíteni. Kellékek nem használhatóak.(Ha valamilyen kellékre szükség van, olyan helyszínt kell választani, ahol a kellék megtalálható) 2. Hang nem rögzíthető a képtől függetlenül, és fordítva. (Zene csak akkor használható, ha a forgatás helyszínén tényleg van zene) 3. Kézikamerát kell használni. Minden ebből adódó mozgás engedélyezett. (A történetnek nem ott kell játszódnia, ahol a kamera van; a kamerának kell ott lennie, ahol a történet játszódik) 4. A filmnek színesnek kell lennie. Speciális világítás nem használható. (Ha túl kevés lenne a fény, akkor a jelenetet ki kell vágni; esetleg egy kamerára rögzített lámpa használható) 5. Optikai trükkök és szűrők használata tilos. 6. A film nem tartalmazhat felszínes, sekélyes cselekményt. (Gyilkosság, fegyverek stb. nem szerepelhetnek) 7. A cselekménytől sem időben, sem térben nem lehet eltávolodni. (A filmnek itt és most kell játszódnia) 8. A műfaji film nem elfogadható. 9. 35 mm-es filmre kell forgatni az anyagot. 10. A rendező nevét nem lehet feltüntetni.
Továbbá, mint rendező, esküszöm, hogy megszabadulok személyes ízlésemtől! Többé már nem vagyok művész. Esküszöm, hogy tartózkodom attól, hogy művet alkossak, mivel a pillanatnyit többre értékelem az egésznél. Elsődleges célom, hogy mind a karakterekből, mind a beállításokból az igazságot hozzam felszínre. Esküszöm, hogy erre fogok törekedni minden lehetséges eszközzel, akár a jó ízlés vagy esztétikai szemlélet árán is. Ezzel megteszem a Tisztaság fogadalmát.
Koppenhága, 1995. március 13. hétfő Lars von Trier Thomas Vinterberg
Első ránézésre a fogadalom humoros fricskának is tűnhet a számítógépekkel készült filmek világában; vagyis egyfajta figyelmeztetés, de nem komoly célkitűzés. Ez egyébként teljesen céltalan lett volna, mégis sokan csodálkoztak, amikor végül megszületett - szinte egyszerre - az első és második Dogma-film: Vinterberg Születésnapja (Festen, 1997) és az Idióták (Idioterne, 1998) Lars von Trier-től.
Egy filmes csoportosulás nem ér semmit, ha nincsenek filmjeik, melyekkel igazolni tudnák az általuk felvállalt eszme létjogosultságát, hatékonyságát. A Dogma esetében viszont jóval előbb volt meg a kiáltvány, minthogy előálltak volna akár egyetlen filmmel is. Ebből-és, persze Trier személyiségéből adódóan-a szakma először egy tréfának vette a Szüzesség fogadalmát. Különösen, hogy a rendező korábbi Európa-trilógiáját is manifesztumok kíséretében mutatta be. Az elismert dán mester neve először is nehezen volt kapcsolható egy olyan kezdeményezéshez, mely a manipulatív technika teljes elutasításával próbálkozik. Aki ismeri ugyanis, az tudja, hogy Trier szinte már-már technika-fetisisztának bélyegezhető, olyannyira agyonmanipulált filmeket forgatott korábban. Elég csak az Európára gondolni, mely váltogatott színes és fekete-fehér felvételekből áll, illetve a rendező végig a képtől elkülönített narrációt alkalmaz és különböző képi trükköket. Trier a film elkészítése után még azt nyilatkozza, hogy mindig jobban kedvel egy szegényes fekete-fehér filmet, mint egy mutatós színeset. Sőt, állítása szerint pénzügyi nehézségek is kényszerítik arra, hogy a fekete-fehér filmnél maradjon. Ezeket az egybeeséseket - vagyis inkább egybe-nem-eséseket - a Tisztasági Fogadalommal nem tekinthetjük véletlennek. Könnyen rájöhetünk, hogy a rendező lázadása önmaga ellen is irányult. Ezt persze elmondhatnánk mindenkiről, aki stílust vált, ily módon maga mögött hagyva, valamennyire meg is tagadva korábbi műveit, tetteit. Lars mester viszont nem ilyen alapon tagadja meg korábbi tetteit. Ő ténylegesen azok ellen irányul. Valójában ismét kísérletezik, ahogyan nem sokkal a Dogma létrehozása előtt nyilatkozta: Meg kell újulnia a gyártásnak, véget kell vetni az egy kaptafára készülő filmek tömeggyártásának. Ezért igyekszem én új dolgokkal kísérletezni. Mindenesetre az általa és Vinterberg által kidolgozott forgatási stílus sokkal inkább hajtja Trier malmára a vizet, mint bármely más az irányzatot képviselő- alkotónak. Tehát ez könnyen lehet, hogy a sokak által vitatott művészi értékű filmeket készítő rendezőnek a Dogma csak egy állomás volt. Bár nem bizonyító erejű, de szintén erre enged következtetni az a tény, miszerint Trier csupán egyetlen igazi Dogma-filmet forgatott (Idióták), s egy évvel utána Táncos a sötétben (Dancer in the Dark, 1999) című filmjével rögtön meg is szegte az általa felállított szabályok nagy részét, és a Dogville (Dogville, 2003) is mintha kifejezetten a Dogma95 szabályainak felrúgására törekedne. Tagadhatatlan viszont, hogy az ő neve rengeteget használt a mozgalomnak. Mivel a korábbi filmjeivel már ismertséget szerzett magának, a közönség egyből hozzá tudott kötni egy nevet a csoportosuláshoz.
Azóta a filmek gombamód szaporodnak, áthágva a nemzetközi határokat, különböző országok fiai csatlakoznak a dogma alaphoz. A csoport talán ezzel is azt akarja sugallni, hogy nem kirekesztő, nem zárkózna el még egy hollywood-i filmestől sem, ha az éppen a Szüzességi fogadalom szabályainak betartásával szándékozna filmet forgatni. Sőt - a szigorú szabályok megtartása mellett - elég csak egy nem különösebben nagyobb összeggel támogatni a Dogma alapot, s az illető filmje, legyen az akár amatőr, akár profi, máris felkerül a szervezet honlapjára, mint a stílust maradéktalanul képviselő alkotás. Jelenleg a 31 ilyen alkotást tartanak számon, ezek túlnyomó része amerikai francia és dán. A Dogma az esetlegesen ismeretlenségbe süllyedő filmeket megmenti azzal, hogy egy mozgalomhoz kapcsolja. A Best Hollywood által most elindított sorozat azonban olyan komoly filmeket vonultat fel, melyeknek méltó nyitánya a Dogma95 szabályait nem is feltétlenül betartó, mégis mindenképpen rokonítható négy film. Esetükben fel sem merül, hogy el is felejthették volna őket, amit jól jelez a rengeteg rangos díj, és a hatalmas siker, mellyel az értő közönség fogadta őket.
Az igényes művészfilmek első négy darabját észak-európai rendezők jegyzik, akik közel állnak a Dogma95 mozgalomhoz. Bár filmjeik igen különböző felfogásban készültek, fesztivál-sikereik jelzik, hogy egytől-egyig jelentős művek, melyek méltán vonultak be a filmtörténetbe.
2007. március 13-án az alábbi filmek jelentek meg:
13:58
