beszámoló [koncert]  2007. március 24. szombat   14:19

nincsen hozzászólás

  Szokatlan helyszínen került megrendezésre az idei Farkasfarsang Fesztivál, ami egyben az Akela Fejetlenség című új albumának budapesti bemutató koncertje is volt. A Ráday Klub új helyre költözésével egyre több rock/metal koncert kerül megrendezésre az Almássy Téri Szabadidőközpontban. Az Obstruction nem tudott fellépni, így beugróként a Stainless Steel zenekar kezdett .
  Heavy / Power volt a játék valahol a germán és a brit iskola között félúton, de időnként beszivárgott némi Stratovarius hatás is. Ügyesek voltak, de nekem kicsit kevés volt a mozgás, headbang a gitáros és a basszeros részéről. Velük ellentétben az énekes nagy átéléssel, korrekt színpadi mozgással tolmácsolta a dalokat az ekkor még eléggé kis létszámú közönségnek. Utánuk a Stress foglalta el a színpadot. Magyarország egyik legrégebbi heavy metal zenekaráról van szó, akik közel sem tudtak akkora ismertséget elérni, mint mondjuk a Pokolgép. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem ez a zenekar maga a heavy metal paródia. A zenészekkel még nem lenne probléma. Főleg a gitárosok, Fábri Laci és Borhidi Miki tetszettek, akik egész pofás riffeket, szólókat toltak az arcunkba. A probléma szerintem Lőrincz Tibivel volt, akinek kiállása, mozgása, arcmimikái helyenként kifejezetten gázosak voltak. A hangjával sem volt minden rendben. Közepes fekvésben még egész tűrhetően teljesített, de amikor sikolyokra került sor, akkor azért behúztam a nyakam. Mindkét megjelent lemezükről játszottak a rajongóik nagy örömére. (Én még életemben nem szórakoztam ennyire jól egy koncerten! George kollégával az első sorból parodizáltuk végig az előadást, de a legbrutálisabb az volt az egészben, hogy a mellettünk állók pontosan ugyanazt csinálták mint mi, csak ők full komolyan! Azért szegény Tibi javára legyen mondva, hogy mindezek ellenére megvan benne az elhivatottság, a zene szeretete Morello)
  
  Jöhetett a Cross Borns, akik új lemezükkel, a Toronnyal pontot tettek az Álomföld trilógia végére. A szintis nélkül kiálló idén 10 éves zenekar jó formában volt , pontosan játszottak, és érdemes megjegyezni, hogy az összes zenekar közül talán ők szóltak a legjobban. Zenéjük nem igazán koncertzene, inkább otthon hallgatható jól, de a fentebb említett tényezőknek köszönhetően maximálisan élvezhető volt a műsoruk. Ezután a Demonlord speed/power metalja nagyot ütött. Ez a leginkább a Gamma Ray-re emlékeztető zene remek gitármunkával, már a közönséget is elég komolyan beindíotta. Jurásek Balázs basszer/énekes hangterjedelme nem túl nagy, de a meglévő adottságait jól használja. A zenekar az évek alatt egy igazi profi gépezetté érett össze.
  
  A Mamut nem más, mint Molics Zsolti Cool Head Clan énekes új heavy metal formációja. Jó Zsoltit egy olyan zenekarban látni, ahol kivételes adottságait megcsillogtathatja, erre a CHC-ban nincs módja. A zenészek is tapasztalt, sokat látott arcok. Itt van például Ángyán Tamás gitáros, aki a most újrakiadott Sámán lemezen már zenélt együtt Zsoltival. Főleg új, még ki nem adott számokat hallhattunk, de azért elhangzott egy Sámán dal is. (Sajnos Zsolti elkövetett egy végzetes hibát: pár szám után levette a pólóját. Szeresd a testem béjbi ide vagy oda, de ahogy léggitározás közben hullámzik emberünk egész mellkasa, hát az valami csodaszép látvány... Elsőrangú előadást láthattunk a csapattól, de Zsolti: ilyet légyszi ne...! Morello)
  
  A Kalapács zenekar egy méregerős új lemezzel (Életreítélt) a háta mögött érkezett a koncertre, és egész szépen be is mutatták azt. Józsi hangja remek formában volt, de ez nem meglepő, ahogy a tapasztalt zenészek remek játéka sem. A Mindig Lázadóval indítottak és rögtön ezután következett az új lemez szerintem legjobb száma, a Nem Az Ami Megöl. Az új szerzemények közül helyet kapott még a Rock ´N Roll Örökké Életet, Szemben Az Árral, Mi Már Nem Hisszük El. A (szerintem) legerősebb lemezükről az Ösztönről is halhattunk egy számot, az Itt Leszek-et. A Totemet és a Keresztes Háborút nem erőltették túlzottan, de ez nem is baj, mert ez a két lemez nem lett akkora eresztés, mint az előbb említettek, de azért innen is hallhattunk pár számot. Előbbiről elhangzott pl. az Őszintén vagy a Bűnöm a Rock, utóbbiról pedig a Megszállott, és a Játssz Velünk Háborút. A Pokolgép klasszikusok sem maradhattak ki, volt Pokoli Színjáték, Gép-induló, Mindhalálig RockN Roll, Háború Gyermeke, Itt és Most, Ítélet Helyett. Eddig rendben is lenne, de a hangzás, ami a néhány zenekarnál gyengélkedett, náluk volt a legrosszabb. Ez a tényező rontott az élvezhetőségen, de a remek dalok így is sütöttek. (Szerencsére a koncert közepe felé már felébredt a technikus, és onnantól már normálisan dörrentek meg az újabb és újabb opuszok Morello)
  
  Következhetett az este fő zenekara, akiket a legtöbben vártak, az Akela. Rájuk teljesen megtelt a terem. Elég sok új számot játszottak, de a korai albumokat sem hanyagolták el. Éredekes módon kimaradt a Rockernek Születtem. Volt viszont Megkísértelek, és még néhány régi szám. Náluk a hangzás is viszonylag rendben volt. A zenekar jó ideje változatlan felállásban működik. Főnök, Pávcsi, és Retek mellé teljesen beilleszkedett a két gitáros Pókember és Szupermen. Utóbbi méltó utódja a jópár éve kiszállt és sokak által visszasírt Pavelka Gyuszinak. Főnök teljesen jó állapotban volt. Szokásával ellentétben most szinte józanul állt a színpadon. (A törzsközönség viszont hozta a formáját: nem sok józan ember mutatkozott az est ezen részében Morello) A jó formában lévő zenekar körülbelül egy és negyedórát játszott a szép számban megjelent farkastestvéreknek.
  
  Az Akela levonulása után a nép nagy része távozott, így a Fekete Sereg egy eléggé megfogyatkozott közönségnek adott egy remek thrash-power bulit. A külsőségekre is komoly figyelmet fordító zenekar olyan lelkesedéssel játszott, mintha a Pecsában nyomnák háromezer ember előtt. A koncert után nem sokkal meghallgattam a zenekar új, Gyújts Sötétséget című lemezét, amely minden tekintetben, de főleg hangzásban felülmúlja az eddigi cuccaikat. Csak ajánlani tudom őket! Még egy Morpheus koncertet láthatott, aki maradt ebben a késői órában. Ekkor már tényleg csak pár ember tartott ki. A zenekar az Ossian és Pokolgép turnékkal országszerte is valamennyire ismert lett. Us-power-szerű muzsikát játszanak, nagyjából az Iced Earth vonalán. Könnyű Tamás énekes orgánuma is leginkább Matthew Barlow-ra hajaz. A zene pedig a Dark Saga és a Something Wicked This Way Comes című „Fagyott Föld” albumokat juttatta eszembe. Levezetésnek teljesen jó volt. Aki ott volt az remek, hangulatos koncerteket láthatott egy fénykorát idéző Akelával a középpontban. (Az est levezetéseként papírrepülőket hajtogattunk a koncertplakátokból, és azokkal dobálózva múlattuk az időt. A jelenlévők valószínűleg nem kicsit néztek minket elmeroggyantnak, de én már megszoktam... Morello)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: