beszámoló [koncert] 2007. március 22. csütörtök 11:33
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaDanny Cavanagh akusztikus estje 2007. február 25., Budapest, After Music klub
Danny Cavanagh már jó pár éve ad akusztikus koncertesteket az Anathema-ban való aktív zenélés mellett. Danny szinte minden évben megfordul kis hazánkban, ahol több városban is ad koncertet. Ez arra utal, hogy szereti a magyar rajongókat, és ez fordítva is igaz. Kitartó, hűséges rajongói közeg várta az újabb budapesti fellépést is, amely a Marco Polo klub utódjaként működő After Music klubban került megrendezésre. A mostani pár állomásos turnén Danny vendége Sean Jude volt, akit már láthattunk és hallhattunk a 2004 őszi A38-as akusztikus esten, és nem mellékesen együtt játszanak a Leafblade nevű bandában.
A helyszínre érkezést követően nem sokkal be is engedtek a kis koncertterembe, mely még a 100 főre limitált nézőszámot tekintve sem tette lehetővé a kényelmes elhelyezkedést. Az elsőként érkezők le tudtak ülni az elől elhelyezett 10 darab babzsákra, páran leültek melléjük a fölre, a többiek pedig egyre fáradtabban ácsorogva követték figyelemmel a zenészek előadását. A kisebb kényelmetlenségtől eltekintve újra egy csodás, lélekemelő előadáson vehettünk részt. Az első etapban Danny és Sean együtt játszottak, és ezek a percek inkább Sean-ról és a Leafblade muzsikájáról szóltak. A két akusztikus gitár játéka alatt legtöbbször Sean erőteljes, kellemes hangját hallhattuk, Danny éneke csak besegítő, kiegészítő jelleggel színezte a dalokat. A kellemesen szomorkás, merengős, érzelmes muzsika remek kikapcsolódásnak bizonyult, a számok ismerete nélkül is ellazultan tudtam hallgatni a két zenészt. A koncert második felében következett a legtöbb néző által igazán várt rész: Danny főleg Anathema számokból építkező akusztikus előadása. A brit úriember kiállt egy akusztikus gitárral a színpad közepére, és úgy adta elő az Anathema számokat, hogy egytől egyig teljes lényével át is élte azokat. Megint sikerült elvarázsolnia engem és a jelenlévő közönséget, ugyanúgy, ahogy az eddigi szólóestjei alkalmával. Ahogy csukott szemmel énekelte és gitározta az érzelemmel telített szerzeményeket, vele együtt mi is átéltük ugyanazokat az érzéseket, amiket ő is megélt a színpadon és a számok megírásakor. Őt más élmények és emlékek motiváltak, mint minket, de magunkba nézve ugyanúgy tudtuk érzéseinket társítani maradandó és egyben fájdalmas múltbéli, átélt vagy csak mástól hallott történésekkel. Érző emberi mivoltunkat érintette meg ez az előadás, ahogy egy örömből és szeretetből zenélő ember adta át nekünk lelkének rezdüléseit, keserű emlékeinek többnyire fájdalmas lenyomatát. Ambivalens érzéseket keltett egyszerre: a szomorú dalokat egy szimpatikus, kellemes, finom humorú úriember adta elő, akinek pozitív kisugárzása erőt adott a negatív kisugárzással bíró keserédes dallamoknak. Az olyan mesterien felépített daloknak, mint az este folyamán elhangzott Fragile Dreams, Forgotten Hopes, Destiny Is Dead, Lost Control, Inner Silence, One Last Goodbye, Hope, Are You There?, Temporary Peace, Electricity, Flying. Ezúttal is elhangzottak feldolgozások, melyek tovább színesítették a zenei palettát. Ilyen volt az eredetileg Fleetwood Mac által komponált Big Love című szerzemény is, mely az Anathema daloktól eltérő, vidám, harsány hangulatával felrázta az elmélázó nézőközönséget. A koncert végén újra feljött Sean a színpadra, és még eljátszottak pár számot Danny-vel. A számomra ismeretlen szerzemények régi vágású, hippi korból származó kellemes dalocskák voltak, melyek emlékezetes momentumként zárták a tökéletesnek mondható zenei kikapcsolódással kényeztető estét.
Danny Cavanagh szerzeményei és akusztikus koncertestjei mindig egy különleges élményt tudnak adni számomra: egy, a világ problémáitól elkülönült, elzárt teret, egy nyugodt, biztonságos, kellemes helyet és érzelmi állapotot. Ahol a dalokban és előadásukban megtestesülő érzelmek fonalát elkapva és azzal szárnyalva felszabadultan érezhetem magam, és ami felüdülésként hat napjaink komor, mindennapi robotból álló és erkölcsi mélyponton vegetáló monoton világában.