beszámoló [koncert] 2007. március 17. szombat 13:13
nincsen hozzászólás
szerző: EugeneWartime Party 9. 2007. február 23., Budapest – Óborozó
Zúzós szórakozásnak ígérkezett az este, mivel mind a négy fellépő azon munkálkodik, hogy a blast- ill. d-beat ütemeket segítségül hívva, jólesően pusztítsák el maradék agysejtjeinket. Nem is kellett csalatkoznunk. A helyszínt az Óborozó szolgáltatta (talán már a nevéből is kiderül, egy italmérő/felszolgáló intézményről van szó), ennek egyik termében folyt a zenei mészárlás.
A folyamatot az elmebeteg (ez mind a szöveg, mind a zene esetében helytálló) grindcore-ban utazó Radikális Amputáció indította el, úgy saccra fél órás játékidejükbe igyekeztek minél több nótát bepasszírozni, és hát ilyen (számcímeket arcpirító voltuk miatt nem idéznék) tömören megfogalmazott alkotásokkal ez nem igazán esett nehezükre. Különösebb felhajtás nélkül daráltak/aprítottak/hegesztettek, ráadásul még a hangzás is melléjük állt (legalábbis grindcore szinten), így a koncertjük elején még meglévő homlokráncaim fokozatosan simultak el, s ezzel egyenes arányban ült ki arcomra az elismerő mosoly.
Aprócska (mondjuk három grindcore-számnyi) szünet után a Risposta rögtön elkapta azt a bizonyos fonalat, amelyet a Radikális Amputáció elejtett. A blastbeat-eket itt felváltották a d-beat-ek, tehát grindcore után egy kis crustcore-t kaptunk a nyakunkba, méghozzá imponáló módon. A ránézésre fiatalnak mondható társaság nem sokat tért el zeneileg a jól kitaposott ösvénytől, de jó volt pár emlékezetes témát is hallani a megszokott megoldások mellett. Ők sem játszottak sokkal többet, de ez így volt kerek és velős. Abszolút nem vallottak szégyent, érdemes lesz őket többször is elhívni Magyarországra.
Még rövidebb pauza elteltével (kiderült: a Risposta és a Festa Desperato felállása között van némi átfedés) került sor a Festa Desperato műsorára, folytatván az est crustcore vonulatát. Zeneileg ugyan szürkébbet nyújtottak a Risposta-nál, de nem bánnék túlzottan szigorúan a csapattal, mivel amit tudnak, azt jól eladták akkor és ott. Egy pillanatra sem unatkoztam, kellemesen elszórakoztattak, és ez a lényeg.
Grindcore-ral kezdődött, grindcore-ral zárult az este: az Onanizer sem a tízperces balladákat részesíti előnyben, sokkal inkább a (beteg) humorral fűszerezett, nyúlfarknyi darálásokat. Két énekes szolgáltatta a torokból és a gyomorból feltörő vokálokat, mialatt a hangszeres szekció nem éppen Dream Theater-rel vetélkedő témákat csiholt ki magából, de ez nem is volt akkora baj. Főleg, hogy mindezt lazán, csípőből tették, ahogy az egy grindcore társulathoz illik. Koncertjük hipp-hopp (ezalatt nem egy másik zenei stílust értek) lezajlott, villámgyorsan tapostak át rajtunk, s már tovább is álltak.
Hát így történt ez február 23-án. Jött négy zenekar és elpusztították maradék agysejtjeinket. Méghozzá jólesően.