beszámoló [koncert] 2007. február 15. csütörtök 14:17
nincsen hozzászólás
szerző: maDe Facto, Autumn Twilight, Neverland 2007. február 13., Süss Fel Nap
Ha emlékezetem nem csal, a Süss Fel Napban legutóbb az Aebsence koncertjén jártam, valamikor tavaly, de nem meglepő módon azóta is kiválóan működnek ezek a keddi összejövetelek. A Neverlandhez még nem volt szerencsém élőben, és az a kép élt bennem róluk, hogy kevésbé zúzós, inkább rockos muzsika az övék. Nagyot csodálkoztam, amikor elkezdtek tekerni, és teljesen metalos hangzást kaptam. Az est rendeltetésének megfelelően Neverlandék is a komor oldalról érkeztek, de zenéjük mégsem mondható szokványos darknak. Balázs karcos hangja eleinte szokatlan volt számomra, de a Másolat lemez dalai teljesen meggyőzően zakatoltak hallójárataimba. Az Anathema feldolgozás is jól állt nekik, akárcsak a könnyedebb Say Just Words a Paradise Losttól. Összességében tetszett a srácok műsora, azaz James Hetfield szavaival: we´re off to never never land.
Az Atumn Twilight doom metalosan csengő neve ellenére inkább dark rock/metalt képvisel, és senki sem téved nagyot, ha most a Sisters Of Mercy-re gondol. Ezt igazolta a program első felében előadott Walk Away feldolgozás is, amit anno a Sisters-hívő Paradise Lost szintén előásott. Természetesen az Autumn Twilight sem kizárólag ebből a receptből főz, de pl. Kiss Péter énekes/gitáros hangja Andrew Eldritch-et juttatja eszembe, illetve Péter kedvenc énekesét, Carl McCoy-t. A legutóbbi Autumn korong, a Dream Seeks Dreamer képezte a műsor gerincét, és bevallom, így, első találkozásra kicsit egyformának tűntek a dalok, és keveselltem a lendületet a színpadi kiállásban. De hogy kössem az ebet a karóhoz a tavaly nyári Sisters Of Mercy koncerten ennél több negatívumot találtam a várthoz képest, így semmi okom panaszkodni, és nincs is miért.
Ha De Facto buli, akkor a következő kellékekben biztosak lehetünk: húzós slágerek, Tóth Gyula spontán konferálásai, valamint Gyula korsó söre. Épp ezért egyből hidegzuhanyként ért a látvány, amikor megpillantottam az ásványvizet Gyula kezében, de rögtön fény derült a szokatlan eseményre, miszerint beteg volt aznap, és ezért igyekezett mellőzni a berúgás legcsekélyebb lehetőségét is. Szerencsére ott volt Binci és Misi, a haverok a Garden Of Edenből, így kénytelen-kelletlen bár szemlátomást örömmel , Gyula semlegesítette a vizet a felkínált szeszekkel. Jöttek a dalok és a poénok a rájuk jellemző De Facto csomagolásban, pl. Evangeliom, 999, illetve a tavasszal napvilágot látó lemez, a Karizma is terítékre került. Drámai változás nem mutatkozott a hangzásban, talán kicsit visszafogottabb volt a gitár, az új korong kevésbé fémes, inkább wave-es soundjához igazítva. Betegségére fittyet hányva, Gyula a tőle megszokott módon teljesített, ami az éneket illeti, csak poénok terén volt szerényebb, de ez teljesen érthető, ha az ember le van robbanva. Jól áll neki ez a zenekarvezető, Führer szerep, ami működik is, mert mindnyájan jó zenészek, és kiegészítik egymást. Kíváncsian várom a megjelenő lemezt, és persze a következő koncertet is, pláne, ha több lesz a szesz, és kevesebb az ásványvíz.