szerző: PjotrKözép-Európa Táncszínház: Aréna 2007. április 14. 19:30. Budapest - Közép-Európa Táncszínház (1071 Bethlen Gábor tér 3.)
Bemutató: 2007. április 14. (fél 8) További előadások: 2007. április 20., 27., május 5., 11. (19:30)
Előadók:
Blaskó Borbála, Bora Gábor, Feicht Zoltán, Hámor József, Hargitai Mariann, Katona Gábor, Katonka Zoltán, Palcsó Nóra, Virág Melinda
Zene: Kunert Péter, Baracskai Szasa, Wojchev Kihlar, Karmanov Zenei szerkesztő: Kovács Krisztián Jelmez: Bánki Róza Díszlet: Kicska Miklós Fény/Hang: Fogarasi Zoltán Konzultáns: Kozma András, Máriás Petra Koreográfus asszisztens: Fodor Katalin Koreográfus: Duda Éva fotó: Lékó Tamás
Bukott angyalok szárnyai hamuvá égve hullanak alá. A homok az örök időmérő körbekeríti életed lapátolod a múltat, végigcsorog testeden a jelen. És a jövő? Maszkjai mögött üresség gomolyog. Félsz a szíved egy halálraítélt hős, a gladiátor ha győz, ölni fog, ha veszít, pusztul a remény is. A test repedésein szivárog a bűn, mozdulatlanná dermed a jajkiáltás. Kiűzettünk. Fogadj vissza álmaidba
Az arénába beszabadulnak a vadak. Szabadulnak, vagyis szabadok lehetnek. Azt tehetnek, amit akarnak, úgy viselkedhetnek, ahogy akarnak, és azzá válhatnak amivé, akivé akarnak. A verseny, a túlélés, a győzelem a tét. Hol vannak? Egy börtönben, vagy zárkában? Egy köztes térben, ami kitágul, szabályai meghatározhatatlanok. Vagy csak az elme ketrecében? Feszültek és nyugtalanok, mint a nagytestű ragadozók, akiket bezártak három négyzetméterre. Félelmeik és indulataik uralkodnak személyiségükön, párzási ösztöneik állatiasak és agresszívak. A kéj hajtja őket és a félelem, fel kell falják egymást. Mi nézzük és élvezzük. Vagy ők néznek minket? Ki van kívül és ki van belül?
Mindig van a múltban valami nyomasztó, valami szégyellni való, a bűn. Egy közösségben hogyan és miképp alakul a rivalizálás által a hatalmi rend, a hierarchia, amit az erőviszonyok, a törtetés és a szexuális érdeklődés határoz meg. Le tudjuk-e még vakarni magunkról a terjedő szennyáradatot és a tülekedés mocskát, megmutatva valódi valónk és nem a társadalom által elvárt és meghatározott normái mögé bújva, íratlan morális és erkölcsi szabályok szerint létezni, vagy csak kizárólag akkor, ha erre feljogosítanak minket, az arénában.