lemezajánló [nagylemez] 2007. február 26. hétfő 16:17
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloEktomorf: Outcast Nuclear Blast
Meggyőző magabiztossággal szállítja le újabb és újabb lemezeit a Nuclear Blast gondozásában az Ektomorf zenekar. A világ egyik legnagyobb metal-kiadójának támogatása azt eredményezte, hogy a Mezőkovácsházáról származó csapat Európa egyik nagy kedvence lett, a banda poszterei pedig minden bizonnyal sok srác szobájában kint lógnak Sevilla-tól Szentpétervárig. Ki tudja, talán még a tengeren túl is...! Azért ez nem semmi!
Hogy mi hozta az Ektomorf számára a nagy sikereket, az maradjon az ő titkuk, az viszont tény, hogy Outcast című albumuk továbbra sem jelent csalódást a tőlük megszokott irányvonal, és a rajongók számára. A címadó dal rögtön a csapattól jól ismert népzenés, cigányzenés motívumokkal indul (erre az angol kritikaíró kapásból rámondja a „tribal” jelzőt, akárcsak egy Soulfly lemez esetében, és részéről ennyivel el is van intézve a dolog...), majd jön az elmaradhatatlan begorombulás. A felsejlő és berobbanó témát már megírták mások 1996-ban, az ember fel is kapja a fejét meglepetésében, hogy hol marad a hiányolt „Roots Bloody Roots!!” üvöltés Max Cavalera-tól? De ez az Ektomorf és az Outcast, amely színpadra való, súlyos betonozással indít. Már itt egyértelművé válik a Tue Madsen-féle bombahangzás, ez talán az eddigi legmasszívabban, legerőteljesebben szóló lemezük, magyar viszonylatban meg aztán pláne elsőosztályú.
Az I Choke-ban a Ten Ton Hammer jön elő a Machine Head-től. Akkor ez most egy tribute album? Nem, ez még mindig az Outcast! De mindentől függetlenül irgalmatlan, koncertrevaló számok ezek, a nyilvánvaló hatások ellenére is. Az Ambush In The Night-ból intro- és főtémái által egy jó kis egzotikus nóta kerekedik, az eddigi (tíz?) tonnás súlyosságból vadító száguldásba csapnak át. És bizony ez is jól áll a csapatnak; bármi, amibe bele tudják tuszkolni dühös, arcbamászóan agresszív zenei témáikat, azok mind nagyon hatásosan vannak tálalva. Az I´m Against és a We Rise amolyan „egyenzúzdák”, de ettől még persze élvezetesek. A Red I viszont már egy kicsit különlegesebb, itt ízes basszusjáték és pörölycsapásokként ható nyugtalanító felvezetés után jutunk el a kiteljesedésig.
A Who Can I Trust-ban aztán újra előkerül az akusztikus gitár és a szitár, jól érzik a fiúk, hogy ezek a hangszerek az ő kezükben valóban egyedi ízt produkálnak. Szerintem ezek az elemek jelentik az Ektomorf igazi arculatát, az említett Who Can I Trust-ról csak azért nem tudom elmondani ugyanezt, mert ez a finom dallamokkal ellátott, nyugodt, kissé merengős szám pont nem vág bele a banda földbe döngölő stílusába, de ide a lemez közepére nagyon jól beillik a sok vadulás közé. Mellesleg ennek a dalnak még jobbat tett volna egy képzett, dallamos énekhang (igazán megkérhetett volna valakit a Nuclear Blast, hogy vendégszerepeljen ebben a számban). Mindenesetre csodás szerzemény!
A Leave Me Alone-ban megint egyértelművé válik a Soulfly hatása, egyenesen azt lehetne hinni, hogy a brazilok valamelyik korongjáról csenték le a dalt. A Fuel My Fire-t sikerült teljesen az Ektomorf képére formálni, ez ugyanis egy Prodigy feldolgozás. Vad punk nóta kerekedett ki belőle, jó lett a megvalósítás. A korábbi súlyos témák után innentől kezdünk el újra gyorsulni, az I Confront My Enemy cigány népdalos intrója és a rögtön utána beinduló óriási zúzda között nem is lehetne nagyobb a kontraszt. A gitárszólók viszonylag kevés teret kapnak a nótákban, itt azonban nem fukarkodnak vele. A Hell Is Here is folytatja a szédületes thrash tempót, iszonyatosan nagy pogós dal, koncertkedvenc! Aztán szinte észrevétlenül szelidülni kezd a szerzemény, a szitár pedig segít lenyugtatni a tomboló adrenalint, a Chamunda pedig csak egyszerűen levezeti a lemezt.
Maximálisan kiszámítható, amit az Ektomorf játszik, az általuk feltalált „spanyolviaszt” a Soulfly / Sepultura életmű kb. maradéktalanul lefedi (szinte mindegyik szám valamelyik Max Cavalera szerzemény „ikertestvére”), de mindezek ellenére nem érheti bírálat a bandát! Mert nem véletlenül kerültek be a világ élvonalába és lettek sikeresek, mindezt meg is érdemelték! Először is a dalokban végig megvan az a fajta fogósság és nyers erő, amely élvezetessé, átélhetővé teszi a szerzeményeket mind a lemezen, mind élőben. Sőt, az Ektomorf legendásan kiváló koncertteljesítménye által élőben még ennél is nagyobbat ütnek a dalaik! Másrészt pedig a tagadhatatlan hatások ellenére megvannak az eredeti ízek is a zenéjükben, amiket legfőképpen a cigány népzenei elemek és hangszerek jelentik. Ezeknek a további korongokon is hasonlóan hangsúlyos szerepet kellene szánni, az Outcast albumon nagyon jó arányban kombináltak velük a srácok. Életművük legjobb hangzású nagylemezét hozta össze az Ektomorf, és talán abban sem túlzok, ha zeneileg is a legerősebbnek tartom a korongot. Csak így tovább!
Felállás: Farkas Zoltán: ének, gitár Schrottner Tamás: gitár Farkas Csaba: basszusgitár Szakács József: dob
Ektomorf: Outcast 1. Outcast 2. I Choke 3. Ambush In The Night 4. Im Against 5. We Rise 6. Red I 7. Who Can I Trust? (Prayer) 8. Leave Me Alone 9. Fuel My Fire 10. I Confront The Enemy 11. Hell Is Here 12. Chamunda