hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
film [filmszemle]  2007. február 25. vasárnap   12:48
nincsen hozzászólás

szerző: imeta
Levelek Iwo Jimáról Dicsőség zászlaja
Hazai bemutató: 2007. március 1.

  Valaki azt mondta, lassan több filmet forgatnak le a második világháborúról, mint ameddig tartott. Hálás téma, főleg a tengerentúlon. Az amerikaiak előszeretettel sütkéreznek a demokratikus és szabad világ megmentőinek szerepkörében, mondhatni megalkották magukat, nagyvonalúan elfeledkezve róla, hogy nem ők voltak az egyetlenek, akik részt vettek benne. Clint Eastwoodról tudjuk, hogy rendezőként közel sem az a rettenthetetlen pisztolyhős. Sokkal inkább melodramatikus (Millió dolláros baby), vagy szentimentális (A szív hídjai). És mi az, ami egy érzelmektől túlfűtött rendezőt jobban inspirálna, mint egy világháborús dráma?
  
  Messzebb megyünk a jó öreg kontinensnél, számunkra talán ismeretlenebb vizekre, Japán egyik szigetére, Iwo Jimára. A háború a végéhez közeledik, a japán flottát lényegében megsemmisíti az amerikai, és a Felkelő Nap birodalmát bakancsos léptek dúlják fel. Az Őrület határa óta tudjuk, hogy nem ment ez olyan könnyen. Szigetről szigetre. Mert, ahogy Fábry mondaná: a japánok nem tudják, hogy abba is lehet hagyni.
  
  Iwo Jima nem csak egy sziget. Szent föld, stratégiai pont, lélektani határ, ami után szabad út nyílhat az amerikaiak előtt. Ebben a végsőkig kiélezett helyzetben játszódnak Eastwood ikerfilmjei, mert úgy gondolta, a téma elbírja a kissé iskolás megközelítést: azaz lássuk ugyanazt a problémát két szemszögből. A Levelek Iwo Jimáról a szigetet védő japánokról, a Dicsőség zászlaja pedig az oda betolakodó amerikaiakról szólna. Alapvető rendezői hibának érzem, hogy a két filmnek szinte semmi köze nincs egymáshoz. Sőt. Nemcsak dramaturgiai, de minőségi szakadék húzódik köztük. Mintha forgattak volna egy filmet az Iwo Jimai csatáról, majd gyorsan összepakoltak volna egyet saját szórakoztatásukra is, csupa megszokott, amcsi háborús panelből. Rágózó, hazafias farmergyerekekről, akik „azért” jó fiúk, és semmi másért nem szálltak partra, csakhogy felszenvedjenek egy zászlót a csúcsra.
  
  Önmagában nem is lenne ennyire fejfájdító koncepció, rendben, forgatnak egy ismeretterjesztő filmet a második világháború egyik leghíresebb fényképéről, de akkor ne kapcsolják össze egy olyan filmmel, mint a Levelek Iwo Jimáról. Az „első epizód” után ugyanis teljesen hiteltelenné és hamissá válik a „második”. Mind színészileg, mind történetileg. És nem csak Ken Watanabe-t kell megemlíteni, felsorolhatnánk az összes szereplőt, akik egyetlen mozdulatukkal többet mondanak az összes hollywoodi reklámszínésznél. Az alapszituáció önmagában nem újdonság: egy csapdába esett, fizikailag meggyötört hadsereg áll szemben a százkarú óriásként közeledő (itt éppen amerikai) ellenséggel. Amitől a film messze felülemelkedik amerikai nézőpontú társán az a legegyszerűbb felvetés: követheti e vakon az ember kultúrájának, hazájának és létének alapelveit (azaz eldobhatja-e életét a hősi halál oltárán), vagy vállalva a lelki megbecstelenedést, a végsőkig harcolhat érte? Nem könnyű választás, európai szemmel szinte értelmezhetetlen. Japán ismeretlensége ordít a vászonról, idegen nyelv, idegen hanglejtés, idegen gesztusok. A hegyoldalba ásott alagutak fénytelen, szűk tereiben nem is annyira a látványos vérengzésen van a hangsúly, hanem a belső harcokon. Önfegyelem, következetesség szemben az őrülettel és a biztos vereséggel. Ebben a filmben az amerikaiak arctalanok, közönyösek és önhittek: foglyokat lőnek és partra szabadult fosztogatóként vesznek el mindent, ami értékesnek látszik.
  
  Betörésük ebbe az idegen világba igazán a Dicsőség zászlajával válik egyértelműen morális vereséggé. Felkészítésük, jelenlétük csupán háborús játék, ezt erősítik a látványos, de üres harci jelenetek, pusztán a partraszállásnál képes a film a feszültségkeltésre. Onnantól meredek pályán zuhan az érdektelenségbe, a történet már-már élvezhetetlenül szétdarabolt. A visszaemlékezések visszaemlékezésével inkább hasonlít egy délutáni spektrum műsorhoz, mint háborús drámához. Modern Szarvasvadászként próbál operálni a háborús sokk és a visszatérés nehézségei között, de már ott elvérzik, hogy Iwo Jimát pusztán egy újabb „sárga szigetként” ábrázolja. Meg se próbál közelíteni a japán kultúrához, se az előzőekben megismert szereplőkhöz, még csak a két történet szálai se találkoznak egymással, akár két külön szigeten is játszódhatnának filmek. A szereplők becsülettel végignyűglődik a jóképű, de lelkileg megtört kiskatonák sztereotípiáját, de sehol se találunk igazán kiemelkedő, karizmatikus színészt.
  
  Talán két említésre méltó pontja akad az egész filmnek. Az egyik a „mindenkit hazahozunk” kampánymondat valóságtartalmát feszegető kis epizód, azaz nem tanácsos kipotyogni az anyahajóról, mert nem biztos, hogy kihalásznak a vízből. A másik az indián származású Ira (Nicholas Cage oldalán már gyakorló Adam Beach) története. Hát igen. Hős indiánnak se túl szerencsés lenni az egyenlőség hazájában.
  
  Azt, hogy a Dicsőség zászlaja mennyire aktuális, és mit propagál, mindenki döntse el maga. Ha csillagos lobogóktól és döcögéstől mentes, igényes háborús filmre vágyunk, bőven elég ha a Levelek Iwo Jimáról-t nézzük meg. A Dicsőség zászlaját nyugodtan átengedhetjük az amerikai iskolásoknak.
  
  Hazai forgalmazó az Intercom



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2018. december 18.
Pretty Maids: december 18-an a Barba Negra klubban
2018. december 19.
José Carreras nagyszabású gálakoncertje a Papp László Arénában (Papp László Budapest Sportaréna)
Budapesten ad koncertet Carreras (Papp László Budapest Sportaréna)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Klimt, Schiele művészete és szecesszió születése a mozivásznon
Az újabb fesztivált nyert Sellők és Rinocéroszok című magyar animációs film januártól a mozikban
Íme az 16. ANILOGUE fesztivál díjai
Lazarescu úr halála - Cristi Puiu filmje - november 27.
Szerdán kezdődik a 16. Anilogue nemzetközi animációs filmfesztivál
Nézz filmet másképp!
A kategóriás fesztiválon lesz az X a rendszerből törölve világpremiere
A HALÁL 50 ÓRÁJA - digitálisan felújított filmklasszikus
 kiemelt 
IAMX 2019-ben a Durer Kertben
  
Több A38-as és Szigetes koncert után jövőre a Dürer Kertben játszik majd az IAMX, azaz Chris Corner szóló zenei projektje

Pretty Maids: december 18-an a Barba Negra klubban
The Iron Maidens: Maiden tribute 2019-ben a Durerben
Original Enigma Voices
Postmodern Jukebox - Welcome to the Twenties 2.0 World Tour
 friss hozzászólások 

A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Könyvtárban forgatott klipet az Emma Undressed (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 backard babies    iscream    pearl jam    fergie    urma    drone    blahalusiana    gájer bálint    the amity affliction    crescendo    volt 2012    rise and fall    gloryful    sorsügynökség    egri jános    dimmu borgir    együtt az ég alatt    badacsony    brad pitt    benedict cumberbatch    chaos of disorder    choice with no voice    ite missa est    stiff bastard    kung fu panda 2  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2018 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!