interjú [hazai hangok]  2001. január 20. szombat   10:53

1 hozzászólás

  „Nem is nagyon szeretnek a plakátosok”
   Interjú Maróti Dániellel, a VilágVeleje fesztivál szervezőjével
   Dani kertész. Szabászatot vezet, és énekel egy zenekarban. Szabadidejében (már ha lehet ilyenről beszélni egyáltalán) koncerteket, fesztiválokat szervez, mert így biztos eljut abba a buliba, ahol jól érzi magát.
  
   -23 éves vagyok. Négy éve szervezek koncerteket, fesztiválokat. Véletlenül csöppentem ebbe a világba. Régebben rengeteget jártam koncertekre, leginkább az underground zenekarokat kedvelem, mint amilyen a Balaton vagy Tragedia dell´ Arte. Később úgy éreztem, hogy egyre kevesebb olyan buli van, amire szívesen elmennék, így hát lépni kellett. A Józsefvárosi Klub volt az első hely, ahol kisebb találkozókat, koncerteket szerveztünk Sepsik Bence barátommal. Heti rendszerességgel rendeztük meg az Emke Klub elnevezésű bulit, ahol kisebb zenekarok játszottak. De már akkor is előfordult, hogy nevesebb zenekarok - Pál Utcai Fiúk, Balaton, Vidámpark - is felléptek az ottani mini-fesztiválokon. Egészen kicsiben kezdtük, 50 fős, családias bulikkal, aztán egyszer csak 200-an jöttek el, később 500-an. Ma már az Almássy téren sokszor telt házas fesztiválokat rendezünk.
   -Honnan volt erre pénzetek?
   -Már mindketten dolgoztunk, és összedobtuk havi keresetünket. Volt, amikor jó sokat buktunk, de előfordult, hogy bejött egy koncert, vagy fesztivál, ilyenkor az is visszajött, amit betettünk. Szponzorok akkor még egyáltalán nem voltak.
   -Egyébként mivel foglalkozol?
   -Kisnövény kertész vagyok. A Varga Márton Kertészeti Szakközépiskolába jártam, most pedig a Kecskeméti Kertészeti Főiskola kertészmérnöki szakán vagyok levelezős hallgató. Egyébként pedig egy szabászaton dolgozom, szabászat vezető vagyok.

  -Kicsit menjünk vissza Józsefvárosba. Mi történt a klubbal?
   -A Józsefvárosi Klub megszűnt, eladták valami dzsúdó teremnek. A bulik pedig egyébként is kinőtték már a helyet. Akkor találtuk meg az Orczy kertet, aminek volt egy régi, lepukkant épülete. Ebből csináltunk egy klubot, ami szintén heti rendszerességgel működött.
   -Egyszerűen odamentetek a klubvezetőhöz, és mondtátok, hogy akkor ti most itt bulikat fogtok szervezni, ő meg azt mondta, hogy jó?
   -Az elején sohase mondják, hogy jó, ez nagyon hosszú folyamat. Át kell rágni a hivatalos dolgokat, szerződések millióit kell megírni. Az egészben talán ez a legnehezebb. Sajnos a klubokat, művelődési házakat nem laza huszonéves fiatalok vezetik, hanem konzervatívabb szemléletű emberek. Nehéz őket meggyőzni, hogy nem csak nyugdíjas klubra, meg kártyás partikra van szükség. Azért szerencsénk van, mert mindig találunk egy-egy szerencsés fazont, akivel könnyebb szót érteni, ők mindig próbálnak segíteni.
   -Miután megegyeztetek és megjártátok a bürokratikus útvesztőket, már nem is nagyon szólnak bele, hogy mit csináltok, milyen fellépőket hívtok?
   -Elvileg úgy működik, hogy kiadják a helyet, és a bérlő azt csinál, amit akar. Az általunk szervezett programoknál mindent mi magunk csinálunk: a propagandától kezdve a jegyszedésig. Mindehhez persze nagyon sok külső segítőre is szükségünk van, ketten nem jutnánk semmire.
   -Hogy mentek a dolgok az Orczy kertben?
   -Az Orczyban már nem csak koncerteket szerveztünk. Két terem volt, az alsó terem beszélgetős programnak adott helyet. Laár András és Cseh Tamás is vendégünk volt A traccspartikat pedig mindig koncert követte. Aztán sajnos az Orczy kertből is elég lett, maradt a Csili Művelődési Ház, meg az Almássy tér. Illetve van még egy hely, ahol még ma is rendszeresen szervezünk bulikat, ez az Akácos udvar nevű klub.
   -Milyen költségvetéssel dolgoztok? Problémát jelent a szponzorok felkutatása?
   -Ma már az alternatív zenekarok is elég kemény pénzeket kérnek el egy buliért. Egy többzenekaros fesztiválnak már 1-2 millió körül van a költségvetése. Sajnos nincsenek állandó szponzoraink, bár szerencsére akadnak vissza-visszatérők. Vannak együttműködok, akik szívesen segítenek minket: még a plakátjainkra sem kerülnek fel, mégis népszerűsítik a rendezvényeinket. Az egyik legfontosabb dolognak tartom a propagandát. A legjobb buli is elbukhat azon, hogy rosszul, vagy egyáltalán nincs reklámozva, és a várt 700 fős közönség helyett 180-an jönnek el. Egyébként pedig minden rendezvénynél kockáztatunk, mert nincs saját tőkénk.

   -Budapesten több rendezvényszervező iroda is működik. Nincs köztetek rivalizálás? Nem jelentetek konkurenciát egymásnak?
   -Nem. Jó kapcsolatban vagyunk más szervezőkkel. Szerintem még több emberre lenne szükség, aki programszervezéssel foglalkozik, mert csak így lehetne megfelelő közeget teremteni ennek a koncertes kultúrának. Minél több rendezvény van, annál gördülékenyebben mennek a dolgok. A jó programok meg egyébkent is hiányoznak a budapesti éjszakából. Mi is azért kezdtünk el szervezni, mert nem tudtuk hol jól érezni magunkat. Ha volt is buli valahol, akkor az nem az én stílusom volt. Így meg legalább úgy alakítjuk a programot, ahogy a mi ízlésünknek megfelel. Szerintem a party-s irányzat van most nagyon felpörgetve, pedig van igény az úgynevezett underground zenekarokra is. Létezik - legalábbis Budapesten - egy 1000-2000 fős mag, amire lehet számítani ebben a műfajban.
   -Ebből az ezeregynehány fős közönségből meg lehet élni?
   -Úgy kell kiszámolni a dolgokat, hogy meglehessen. Persze nem minden buli jön be, de van amelyik igen és akkor már megint nullán vagyunk.
   -Sokszor kevésbé ismert zenekarok is feltűnnek a fesztiváljaitokon.
   -Nem kevésbé, hanem teljesen ismeretlenek.
   -Hogyan kerültök kapcsolatba velük, hogyan jutnak el hozzátok?
   -El szoktunk menni olyan klubkoncertekre, ahol a olyanok lépnek fel, akikről még soha nem hallottunk. Ha tetszik a zenéjük, a megjelenésük - meg néha ha nem, akkor is -, akkor elhívjuk őket a fesztiválokra. Mindig szándékosan teszünk be ilyen fellépőket. Hátha jót teszünk velük.
   -Ez valami misszió?
   -Mondjuk így. Nagyon hálásak ezek a zenekarok. Sikerélményünk is van, mert volt pár olyan zenekar, akiket régebb óta, többször betettünk a programba, és érezhetően megnőtt a közönségük. Saját koncertjeikre is többen elmennek.

  -Mindig is ezzel szeretnél foglalkozni? Vagy felkarolsz egy zenekart, akit majd menedzselsz?
   -Nem tudom. Teljesen véletlenül csöppentem ebbe a világba, egyelőre jól érzem magam, nem tervezek semmit. A menedzselés dolog egyébként valószínűleg nem fog bekövetkezni, nem az én műfajom. Szerintem az összes szervezű hasonló módon került ebbe a fesztivál-koncert kavalkádba. De vannak olyanok is, akiket csak a pénz érdekel, kizárólag a nyereségre hajtanak, nekünk nem ez a célunk.
   -A programszervezésből meg tudnál élni?
   -Ha másfajta bulikat csinálnánk, akkor meg.
   -Milyeneket?
   -Sok nagy zenekart kell egymás után tenni, még több dj-vel a buli végén. A jegyárakat is megemelném.
   -A neves dj-k nem kerülnek túl sokba? Laikusként azt gondolnám.
   -Amíg egy átlagos (nem túl ismert, de nem is noname) zenekar elkér 100 ezer forintot egy buliért, addig egy neves dj 40-45 ezerért játszik négy-öt órát a koncertek után reggelig, és ebben minden benne van, a felszerelésétől a lemezekig. A zenekaroknál a hang- és fénytechnika is sokat elvisz.
   -Mi a helyzet vidéken? Más városokban nem szerveztek rendezvényeket?
   -Vidéken csak a saját zenekarunkat próbáljuk menedzselni. Az a baj a vidékkel, hogy kevés embert lehet megmozgatni, egy-egy nagyvárosban 100-200 ember, aki elmegy egy koncertes bulira. Egy egész régiót kell megmozgatni ahhoz, hogy jó közönség legyen, ehhez pedig elengedhetetlen egy ismert, neves zenekar, így pedig a költségek is nőnek. Egy másik hátulütő, hogy kevés hely van. Kevés a hangulatos klub. Egyébként az is érdekes, hogy a Duna mennyire ketté osztja az országot. Koncerteztünk keleten, és egészen más volt a hangulat, a közeg, mint a Dunántúlon. Hihetetlenül nagy a különbség. Ez pénzben is érezhető, de a kultúrában, szokásokban is. Keleten más a mentalitás. Érdekes dolog, mert nem nagy távolságokról van szó. Azért vannak kivételes helyek, mint például Szeged, nyilván az egyetem miatt. Vidéken nagyszabású fesztiválokat kell szervezni - ahogy szerveznek is: Mezőtúr, Tokaj -, ami összegyűjti az embereket, az egész régiót. Ahhoz pedig, hogy igazán tudjak vidéken dolgozni, ott kéne élnem. Én ugyanis minden nap végigmegyek azokon az utakon, utcákon, ahova megbeszéltük, hogy kikerülnek a plakátok. Lehet hogy bizalmatlan vagyok, de az én pénzem bukik ha nem jön be egy rendezvény. Nem is nagyon szeretnek a plakátosokEzt vidéken nem tudnám megcsinálni

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:

---

ismeretlen	2012. június 18. 20:55  #1

T.\r\n Cím!\r\nEgy 10 éve vergödö zenekarunk van, mert nincs menedzserünk. Ha tudnál segíteni rajtunk hálásak lennénk...ha ajánlani tudnál valakit, felvennénk a kapcsolatot vele..\r\nKérünk segíts...\r\nbruno46@freemail.hu\r\nVargha Lajos\r\n\r\n

---