beszámoló [koncert]  2007. február 11. vasárnap   15:26

nincsen hozzászólás

  Az Ektomorf talán a legjobban befutott magyar csapat jelenleg, és mivel igen keveset koncerteznek itthon (utoljára talán 2 éve jártak errefelé), ezért minden thrasher számára kihagyhatatlan eseménynek ígérkezett a bulijuk. Annál is inkább, mert napvilágot látott Outcast néven a bombaerős új albumuk, ráadásul három másik erőtől duzzadó banda is tiszteletét tette aznap pénteken az A38 hajón. Sokan találgatták, hogy mekkora érdeklődés lesz vajon az Ektomorf-ra, de a végeredmény minden várakozást felülmúlt! Már az előzenekarok koncertjeit is meglehetős tömeg kísérte figyelemmel, de Zotyáék színpadra lépésekor már egy tűt sem lehetett elejteni a nézőtéren. Azt hiszem, mindez hűen reprezentálja a banda (el)ismertségét itthon, és az igényt a bulijukra.
  Sajnos jelentős sokkhatásként ért a visszataszító magenta színű karszalaggal való terrorizálás (tudjátok, az a buzeráns T-Mobile szín), így első adandó alkalommal gyorsan meg is szabadultam tőle. Viszont a buli egész ideje alatt ez volt az egyetlen negatív élményem (ja mégsem, de majd mindent sorjában...), szóval azt hiszem, hogy velem együtt a sokszáz jelenlévő egy igen emlékezetes esteként fogja emlegetni a mait még jó sokáig.
  
  Elsőként a makói Gire szállta meg a deszkákat. Róluk valószínűleg többen lemaradtak az itthoni viszonylatokhoz képest szokatlanul pontos kezdés miatt, kár volt, mert jó előadást láthattak az időben érkezők. Náluk már hagyományos módon dobgép segíti a produkciót, pedig szerintem sokat dobna az élő fellépésen egy valódi dobos szerződtetése (bár ezt biztosan unos-untalan elismételte már mindenki a csapatnak). Mondjuk tény, hogy dobos legyen a talpán, aki precízen le tudja ütni a dalokhoz megírt cirkalmas dobtémákat, szóval valószínűleg érthető okokból nem nagy a tolongás.
  A Gire jó koncertet adott, sorra vezették elő az olykor meglehetősen elvont témákat, merengős dallamokat. Legnagyobb látványosságot talán a billentyűs szolgáltatta, aki irgalmatlanul végigheadbangelte a koncertet, nem is értem, hogyan tudott mindeközben hangszerére is koncentrálni...
  
  Ez volt az első alkalom, hogy koncerten láttam a nem túl rég megalakult Cadaveres-t, de elődbandájukat ismertem már annyira, hogy tudjam: tőlük is hasonlóképp elementáris erejű bulit várhatok. És ez nem is lett másként! Úgy vélem, ezen az estén a főzenekar mellett a Cadaveres mozgatta meg legjobban a közönséget, igazán fantasztikus hangulat uralkodott a teremben. A gitárosok, Körmi és Kovács László minden másodpercben ugrálásra intették a népet. Utóbbi mozgáskultúrája és valamelyest gitározási stílusa is a Soulfly-ból ismert Marc Rizzo-t juttatta eszembe, ami valószínűleg nem is csoda, hiszen maga a zene is erőteljes hasonlóságot mutat Max Cavalera bandájával. Az utóbbi évek koncertjein rendszeresen neandervölgyi-hasonmásversenyt űző Max-el ellentétben a Cadaveres énekese, Gabó Ádám ránézésre egy éppen csak pelyhedző állú kamasz benyomását kelti, viszont szinte hihetetlen, hogy torkában ott lapul mind (a még fiatal és üde) Phil Anselmo, mind a jó értelemben vett nu metal dallamok és üvöltések. Rendkívüli tehetség, bár a mai estén azért szükség volt pár számra, hogy bejárassa a hangját.
  A Cadaveres meggyőző előadást produkált, játszottak a nemrégiben megjelent Soul Of A New Breed lemezükről, illetve természetesen pár CDT szám is elhangzott. Az Atropy Of The Mind, Seventh Heaven, Soul Of A New Breed, Castaway, Last Warning dalok kerültek elő, valamint az Elixir, amelyben akárcsak a lemezen Farkas Zotya is csatlakozott a Cadaveres gárdájához.
  A zenészek minden poszton óriásit tomboltak csakúgy, mint velük szemben a közönség. Egyedül a színpad legszélén álldogáló figurát nem tudtam mire vélni, aki amellett, hogy néha csörgőzött, valami fura íjszerű hangszert (?) markolt folyamatosan. Tudatlan köcsögmetálosként bocsássátok meg nekem, ha nem tudom ezen eszköz mibenlétét (biztos ezzel nyilazta le azokat, akik nem ugráltak a felszólítás ellenére, hehe...)
  
  A Replika zenéje talán nem illeszkedett pontosan az aznapi fellépők világába, de Csatóék is egy nagyon jó hangulatú, keményen megszólaló, és meglehetősen hosszú bulival kedveskedtek a hallgatóságnak. Sokan voltak kíváncsiak rájuk, én személy szerint csak egy részét kísértem figyelemmel a koncertjüknek, aztán inkább egy kis levegőzést választottam, pontosabban feltöltődést az előreláthatóan igencsak brutálisnak ígérkező Ektomorf koncertje előtt.
  De ez a kis pihenés is tanulságos volt, mert betekintést nyerhettem a biztonsági orkok meglehetősen sajátságos világába. Bár a bejárat utáni lépcső teljes hosszában mindenki cigizett, a lépcső tetején elhelyezkedő jóbarátomat máris elkapta egy nagy termettel, de fordítottan arányos „emlékezőtehetséggel” ellátott biztonsági ember, és kitessékelte a bejárat elé, lévén csak ott szabad dohányozni. Aztán a csikket kint eldobó, és alig fél perc múlva visszafelé igyekvő srácra újra lecsapott, és a jegyét követelte tőle. A kollégájának kellett már figyelmeztetnie! (”De hiszen épp most engedted ki! Őőő...ja igen...höhö”).
  
  Közben a Replika is befejezte a muzsikálást, és ideje volt elfoglalni a helyet az Ektomorf kezdése előtt, amíg még lehetett. A banda az új slágerrel, az Outcast-tal robbant a színpadra, és már ekkor érezni lehetett, hogy itt óriási hangulat és aprítás lesz. A terem csordultig tömve volt emberekkel, a csapat minden bíztatására egyszerre lendültek a levegőbe az öklök, és indult be az ugrálás. Zengett a koncertterem az üdvrivalgásoktól, a ritmikus ugrálástól pedig érezni lehetett, ahogy beremeg az egész hajótest. Zotya folyamatosan csóválta a fejét örömében ezt még ő se akarta elhinni! Bizony, régen látott az A38 ekkora volumenű tombolást! Az Ektomorf is kiadott magáért, a fiúk végigszántották a színpadot, ugráltak, headbangeltek, Zotya pedig üvöltötte a tőlük megszokott dühös szövegeket.
  Persze a Nuclear Blast gondozásában megjelent anyagokról válogattak, az I Choke, Ambush In The Night, Im Against, Set Me Free, Show Your Fist, The Holy Noise, I Know Them hangzottak el. Várható volt, hogy a magyar közönség számára előhúznak a tarsolyból egy korábbi, magyar nyelvű dalt is ez meg is történt a Nem Engedem képében. Óriási ováció és hihetetlen beindulás fogadta ezt az (elfeledettnek a jelek szerint nem nevezhető) számot. Egy gyors levonulást követően a Red I című dallal még visszatért a csapat, de aztán sajnos végleg elhagyták a színpadot. Az összesen alig 1 órát kitevő játékidő némi csalódásra adhat okot, de ami addig történt, az minden képzeletet felülmúlt! Szóval az Ektomorf alaposan feltette az estére a koronát!
  
  Szerintem vízválasztó értékű volt ez a koncert abból a szempontból, hogy mind a magyar közönség, mind az Ektomorf zenekar kétségbevonhatatlanul bizonyított egymás előtt. Zotyáék sosem voltak kibékülve a magyar rock/metal színtérrel, nem érezték jól magukat a hazai környezetben, az erre való reagálásaik, az egyértelműen külföld felé fordulás, és ezáltal a hazai fellépések hanyagolása pedig a magyar közönség körében aratott visszatetszést. Úgy érzem, ez a buli volt a nagy „egymásra találás”, Zotya fantasztikusan boldog volt az egész koncert ideje alatt, és nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire szeretik a hazai közönséget. A magyar tábor pedig példaértékű rajongást tanúsított, bizonyították, hogy mind létszám, mind koncerthangulat tekintetében van igény az Ektomorf fellépéseire, és akárhogy is van, a rajongók kiállnak a csapatért. Reméljük mindez arra enged következetni, hogy az elkövetkezendő években számíthatunk még további Ektomorf fellépésekre is, és akkor már talán a játékidő sem lesz ennyire szűkre szabott.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: