lemezajánló [nagylemez] 2007. február 2. péntek 14:14
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloTarot: Crows Fly Black Nuclear Blast
Érdekes jelenségbe futottam bele az új Tarot lemez promója kapcsán. A borító hátulját szemlélve kissé elmosolyodtam, amikor észrevettem, hogy a dalok nem a hagyományos számozással vannak ellátva, hanem az 1-es track után a 10-es következik, majd a 19, 29, stb. A nyomda ördöge, gondoltam... A lemezt végighallgatva nem tapasztaltam semmi különlegeset, szépen hömpölyögtek a dalok egymás után. Talán csak 2. vagy 3. hallgatásra vettem észre, hogy a 10 nótához nem 10 ugorható részre van osztva a korong, hanem 99-re. Vagyis egy nóta kb. 10 darab 0:30 másodperc körüli „track-re” van szabdalva, és ezek zökkenőmentes folyama teszi ki a teljes hanganyagot. Nem tudom mire volt ez jó, talán egyfajta másolásvédelem funkciója van? Amúgy nem lenne különösebb probléma ezzel a megoldással, de a számok közötti ugrás így kifejezetten idegesítővé válik. Mindezek fényében persze már megértem a borító számozását.
Na de térjünk rá a zenekarra, avagy mit kell tudni a Tarot-ról? A tagok közül Marco Hietala a legismertebb név, aki ugyebár a Nightwish-ben basszerozik és vokálozik. Tesójával, Zachary-vel együtt hozták létre a bandát még 1985-ben, és ez már a 7. nagylemezük. A jól ismert hangzásvilágú, jellegzetes finn heavy metalt nyomatják a kezdetek óta, nagy meglepetésekre ezúttal sem kell számítani. Én személy szerint mindig nagyon bírtam a Marco gyerek jellegzetes vokálját a Nightwish-ben, de míg abban a bandában nagyjából csak „alárakták” a jól megkomponált dalokat, addig a Tarot-ban kiteljesedhet minden zenei elképzelése a Hietala fivéreknek. A helyzet az, hogy igazából a Crows Fly Black albumról is csak ugyanazokat lehet elmondani, mint bármelyik 6 elődjéről. Kiszámítható. Azt a dallamos heavy/power metalt kapjuk, amire a „finn metal” címke kötelez. És mindez szép meg jó, a gond csak annyi, hogy Tarot-éknak valahogy sosem sikerült olyan igazán fogós dalokat írniuk. Szépen elhömpölyögnek a nóták egymás után, de sokadik hallgatásra sem lehet kiemelkedően emlékezetes számokat felsorolni. Ilyenkor lehet érezni, hogy egy olyan zeneszerző zseni, mint Tuomas a Nightwish-ből, csodákat tudna véghezvinni ebből a hanganyagból.
Persze lesajnálásról sincs szó, mert a dallamos metal kedvelőinek jó hallgatnivaló a Crows Fly Black. Ami a Nightwish-en szocializálódott Marco-rajongók számára érdekesség lehet, hogy emberünk énekesi képessége itt még jobban ki tud bontakozni, változatos hangokon szólal meg, a kemény süvöltő kiállástól egészen a már-már kissé érzelgősig. Nagyon jó a lemez hangzása, a basszust remekül ki lehet hallani, ami külön öröm, hiszen a Nightwish-ben meglehetősen monoton stílusban pengető Marco itt igen élvezetes futamokat prezentál nekünk olykor, érdemes hegyezni a füleket. Ami szerintem igazi erőssége a lemeznek, azok a remekbeszabott gitárszólók. Nagyon jól együtt élnek az adott számmal magával, Zachary ügyesen eltalálta a témákat, talán a Sonata Arctica-ban lehet hallani ennyire szépen passzoló szólókat. Változatos, de nem kiemelkedő dalok alkotják a Crows Fly Black lemezt, a Nightwish kényszerpihenője alatt ideális hallgatnivaló, még ha a világot nem is fogja megváltani.
Felállás: Marco Hietala: ének, basszusgitár Zachary Hietala: gitár Janne Tolsa: billentyűk Pecu Cinnari: dob Tuple Salmela: vokálok
Tarot: Crows Fly Black 1. Crows Fly Black 2. Traitor 3. Ashes To The Stars 4. Messenger Of Gods 5. Before The Skies Come Down 6. Tides 7. Bleeding Dust 8. You 9. Howl! 10. Grey