szerző: UtazóMystery Gang ezeredik 2006. december 23. Almássy téri Szabadidőközpont
Három ember, akik felkavarták a rockabilly hazai vizeit. Jól hangzik nem? És az, hogy ezer? Ez önmagában is sok, különösen ha egy zenekar fellépéseiről van szó. Nagyon kevés előadó tudhat maga mögött összességében ennyi fellépést. Igaz, ezt a számadatot nem támasztja alá a hivatalosan megjelentetett hangzóik száma, amely összességében háromra rúg. Ez már abszolút kiegyenlíti a mérleget. A lényeg végülis az, hogy sokaknak ünnepi, másoknak csak egy sima Mystery Gang koncert volt a december 23-i. Én az elsőre teszem le a voksom, és éppen azért, mert egy jó ünnepi produkciót vártam és kaptam a csapattól de gondolom, többen is így voltak ezzel.
Az ezredik koncertjükön a Mystery Gang hibátlan produkciót mutatott be, úgy is mondhatjuk, hogy a kosárba három pontosakat dobtak. Tetkók, nők, dinamizmus, fanatikus közönség és rockabilly, valahol ez a Mystery Gang - és a csapat minden kétséget kizárhatóan fel tudja rázni a dzsungel rockjukkal a legpuhább közönséget is. Az indulástól számított megállás nélküli koncerthadjárat szinte egytől egyig klasszikussá tette a Mystery Gang összes megírt és meg nem írt dalát, olyan szinten, hogy lassan nem lesz olyan rockabilly arc a földkerekségen, aki ne hallotta volna nevét. Ahogy az várható volt, forrott a terem ezen az estén, de voltak téves és káros előrejelzések is, akik azt jósolták, hogy karácsony miatt nem fognak eljönni, és hogy öngyilkosság ilyenkor bulit rendezni - de jól ismerjük ezeket a károgó hangokat. A negatív jóslatok nem váltak be, mert egy igazi vérbeli rockabilly arc egy ilyen alkalmat nem hagy ki és nem vonja meg magától az élő muzsikát, pláne karácsony előtt. (Viszont sajnos Elvis 70-dik születésnapjára meghirdetett és beharangozott buli a West-Balkánban csúfos véget ért. Csak Elvis volt ott és néhány tisztelője). Tehát a nagy zabálás előtt a mákos-diós bájgli, a halszálka, a káposzta irdatlan befogadása előtt pont jól jött ez a kis rockabilly: a jó kis izzadtságszagú Mystery Gang, amely most is a legjobb formáját hozta. A közönség sem volt hálátlan, mert Carl Perkinstől Elvisig ha nem is hangzott el minden, akkor is volt itt elég Mystery Gang nóta, melyek alaposan kárpótoltak bennünket. Mindenki elégedett volt, mind a zenekar, mert jó zajos közönséget kapott, mind a közönség, mivel egy gyújtóeszköz nélküli perzselő bulit kapott ajándékul, pont olyat, mint a néhai Gorilla, akik 10 évente egyszer adnak egy-egy koncertet, sokunk szomorúságára.
Ha jobban megnézzük, akkor egy kicsit paradox volt ez a helyzet, mert szinte a legtöbb családban a nagy csendességre, az ünnepre készültek, addig itt az Almássyn a rebellis rnr dübörgött és a talpak alatt recsegett a parketta. Micsoda perverzitás és szentségtörés. Az este alatt olyan istenes mennyiségben folyt le a szesz a torkokon, hogy az magában is olimpiai versenyszámnak minősült. Végülis mennyire igaza volt annak az ismeretlennek, aki sorban állás alatt csak annyit tudott mormolni barátjának, hogy pálinka és whiskey - a sorrend mindegy - majd utána csörgünk, mint a celofán, mert a buli megvár. Hát nincs igaza? Ittunk és mulattunk, mert ez a buli minden tekintetben rendben volt. A hangulat alakulását ott is lemérhettük, hogy a büfék előtt valahogy nem akart elfogyni a sor. A lányok nagyon aranyosnak, ártatlannak és olyan hamvasnak tűntek az őszinte sikításukkal együtt, mint a tizenévesek, és ezzel mindent elmondtam.
Ezt az ezredik fellépést nyugodtan nevezhetjük karácsonyinak és a Jungle Fever album bemutató koncertjének is. De a lényeg, hogy tüzes és forró előadást láthattunk, olyan ismert alkotásokkal, mint: a Rocket 88, I Grab My Gal, My Babe´s got an Automobile, When the Band When the Band Is Hot, Rocket-O, Wiggle Baby, Rockabilly Star, I´m So Lonely, Jumpin´ Around, Fly to the Moon, Sweet Poker, Bang-Bang Boogie, Jungle rock, Gang Up!, Bad Bad Boy, Put Your Cat, Freak Juvenile, Whistle Stroll, Wanna Make Love, Strip Poker. De a zenekar kedvence, a legújabb favorit, a Woodoo Dolls se maradt ki, melyet kivetítve is láthattunk a zenekari szünetben. E koncert után felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e újra időutazónak lenni, és visszautazni az időben, hogy lássuk a nagyokat? Talán igen. De én inkább a mostani tradicionális rock and roll csapatokra fókuszálnék és adnám meg az esélyt az állandó szereplésre és hangzóik megjelentetésére, mert ők sem kutyaütöbbek mint a régi nagyok, akik ugyanúgy játsszák a rockabillyt, ahogy azt egykoron hallhattuk.
A csapat alapító tagjai, a három rockabilly fanatikus (Tattooed Pete ének, gitár, Tom Stormy dobm, Les Thunders bőgő), akik muzsikájukat csak úgy egyszerűen Garage-JungleRockabillynek titulálják - hát igen ez a szerénység De a legfontosabb tény, hogy a Mystery Gang számomra már klasszikus és mégis mindig friss marad. Láttam és hallottam előadókat, akikből bőven elég volt 30 perc vagy annál kevesebb, de van, amiből még 4 óra sem elegendő, nos, pont ilyen előadó a Mystery Gang, akik még a legrosszabb hangulatukban is ki tudják rúgni az épület oldalát. És végezetül: egy nagyon kiadós ezredik koncertet láthattunk. Melegen remélem, hogy nem csak a kettőezrediket, hanem a háromezrediket is megérem, valamint azt, hogy lesz még e nap alatt ilyen kaliberű kitartó csapat, akiknek minden fellépésére érdemes lesz elmenni.
11:46
