szerző: BarnaKatatonia, Crüxshadows, Klimt 1918, Variola, P.O.T. 2006. december 16., Budapest, Ady Endre Művelődési Központ
Végül a 2006-os év sem múlt el budapesti Katatonia koncert nélkül, az eredetileg október 7-re beharangozott fellépésre december 16-án került sor. A megváltozott időponthoz új helyszín is dukált: az újpesti Ady Endre Művelődési Központ szolgáltatott teret a koncertest megtartásához. A svéd mesterekhez több zenekar is társult, hogy fellépésükkel tegyék teljesebbé ezt a decemberi estét. Az olasz Klimt 1918 és az amerikai Crüxshadows mellett még a magyar Variola és a P.O.T. is igyekezett meggyőzni a nézőket zenéjének létjogosultságáról.
A P.O.T. (teljes nevén Perfect Opportunity) igyekezete bizony szemmel látható és füllel hallható volt, de engem nem tudtak meggyőzni modern metalban gyökerező zenéjükkel. Ugyan magabiztosan hozták a divatos rock és metal zenéből táplálkozó muzsikájukat, de a magyar és külföldi rockzene sablonjainak felvonultatása nem éppen az alkotó művészi fantázia szárnyalásának megnyilvánulása. Tanka Balázs frontember eltúlzott szerepvállalása kicsit önmaga paródiájába fordult, ahogyan az állandó tapsoltatás és egyéb interakciókra való buzdítás süket fülekre talált a közönség soraiban. Tegyük hozzá, ez a reakció várható is volt, ami általánosítható szinte az összes előzenekari státuszban zenélő bandával szemben. Ettől eltekintve jól teljesítettek a fiúk, igyekeztek a legjobbat kihozni magukból és a zenéjükből.
A már régóta működő, Szegeden alakult Variola fellépése ezzel ellentétben a szerénység erényét sugalmazta, ahogyan a négy zenész elővezette sötét hangulatú, melankolikus zenéjét. A főként a Fields Of The Nephilim hatásait magán viselő muzsika valósággal ránehezedett a hallgatókra, és átragadt rájuk a zene komor hangulata. Ezen tényező most pozitívumként értelmezendő: a Variola a sötét, komor hangulat hiteles megjelenítése által éri el célját. A lassan áramló zene ugyan hosszú távon kissé monotonná vált, de ez az általa keltett, és közvetíteni kívánt atmoszféra sajátossága is egyben. A zenei megoldások viszont talán lehetnének változatosabbak, hogy kicsit színesebbé és emlékezetesebbé tegyék a zenét.
Az olasz Klimt 1918 által játszott zenére is a dark jelzőt lehet rábiggyeszteni. A talján muzsikusok érzelmektől csöpögő, kissé slágeres formájában prezentálták a dark rock-ot Marco Soellner énekes/gitáros vezetésével, amely számomra egy elég egysíkú zenei élményt eredményezett. A néhol U2-ra és Anathema-ra emlékezető, egymástól alig különböző szerzemények nem az általam megálmodott zenei esszenciát varázsolták hallójárataimba. A kissé giccses és érzelmektől túlfűtött zene prezentálása viszont (szerencsére) nem volt túljátszott. Inkább a szerényebb előadásmód párosult a (többnyire) magabiztos fellépéssel. Főként a 2005-ben megjelent Dopoguerra című lemezükről játszottak az érzelmes olasz srácok a koncertjük során. Szerintem szélesíteni kéne a zenei spektrumukat, és akkor (számomra) egy sokkal nagyobb értéket képviselő zenekarrá válhatnának.
És ezután következett az a koncert, amely köré az egész este felépült. Pontosabban megfogalmazva a svéd Katatonia érzelmesen szép zenéje töltötte be a koncerttermet. A melankolikus hangulatú, fájdalmasan szép zenét megint tökéletesen keltették életre a Katatonia tagjai. Úgy, ahogyan csak ők tudják. Egymás után következtek a magával ragadó szerzemények, egyaránt átfogva a zenekar régebbi és újabb munkásságát. Természetesen az új lemezre helyezték a hangsúlyt, így a The Great Cold Distance-ről hallhattuk a Leaders, a Deliberation, a Soils Song, a July és a My Twin című számokat. Utóbbinál két női szereplő által életre keltett színi előadást is megcsodálhattunk a szerzemény hallgatása közben. A Viva Emptiness albumról a Criminals, az Evidence és a Ghost Of The Sun előadása varázsolta el a nézőket. A Last Fair Deal Gone Down-ról megidézték a Teargas, a Tonights Music és a The Future Of Speech című elragadó számokat, míg a Tonights Decision-ról a Had To (Leave) és a For My Demons kényeztették hallójáratainkat. A Deadhouse és a Cold Ways című számok eljátszásával a Discouraged Ones című album is a koncertprogram részét alkotta. A ráadásban pedig a Brave Murder Day lemez végtelenül mély és sötét bugyrai tárultak fel a katartikus Murder képében. A számok mellett a színpadi előadás és hűen tükrözte a zene magával ragadó, depresszív hangulatát. Jonas Renske énekes a hajába temetkezve énekelte a lélek legmélyéig hatoló keserédes sorokat, míg Anders Nyström és Fredrik Norrman gitárosok, Mattias Norrman basszusgitáros, valamint Daniel Liljekvist dobos a zene mélységére koncentrálva, magukba fordulva szólaltatták meg hangszereiket és keltették életre az általuk megalkotott zene érzelmeket felszínre hozó, mindent elsöprő momentumait. A koncert hangzásával sem volt különösebb probléma, az első pár szám után már megfelelő minőségben élvezhettük a keserédes muzsikát. Tehát a Katatonia ismét egy remek fellépéssel ajándékozta meg a jelenlévőket, méltán ők voltak az este fő zenekara.
Nem úgy, mint az utolsóként fellépő amerikai Crüxshadows együttese, akik gyakorlatilag techno-ba oltott indusztriális rockzenével és szado-mazo stílusra emlékeztető öltözködéssel hozták a frászt szegény jóérzésű metalrajongókra. A latex cuccokban és érdekes frizurákban virító színpadon mozgó egyedek közé tartozott két táncoslány is, de mozgásukkal és kinézetükkel ők sem tudták emelni a színpadon zajló produkció fényét (inkább a sötétségét). Az énekesként funkcionáló személy pedig energiatúltengéstől szenvedhet, mert keresztül-kasul bejárta a koncerttermet és mászott is mindenhová, ahová elképzelhető volt. A lényeg meg úgyis a háttérben lapuló laptop volt, amiről szóltak a szőnyegporolásra emlékeztető zörejek. A hangosan dübörgő tucc-tucc ütemek miatt félő volt nálam a szívritmuszavar kialakulása, így egészségem megőrzése érdekében pár szám után kénytelen voltam szélsebesen távozni a koncert helyszínéről. Lesújtó véleményem ellenére természetesen elnyerhette más tetszését a Crüxshadows ténykedése. Csak hát a techno stílus nem éppen a szívem csücske
A 2006-os évben kétszer is volt szerencsém látni a Katatonia-t, és mindkét alkalommal egy csodálatos koncertélménnyel gazdagodtam. Kiemelkednek pályatársaik közül zenéjükkel, ami olyan érzelmi és hangulati pluszt tartalmaz, amely csak nagyon kevés bandánál található meg, és ezáltal válik egyedivé és különlegessé. Ezen az estén is kiemelkedtek a többi zenekar közül, és ők tették számomra emlékezetessé ezt a decemberi estét.