beszámoló [koncert] 2007. január 11. csütörtök 14:50
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóBorbély Dresch Quartet 2006. december 15. Almássy téri Szabadidő Központ
50 éven túl is lehet nagyot alkotni. Most legjobb példaként Dresch Mihályt tudom ez alkalommal is felhozni a Te+Te legújabb albuma kapcsán. Hisz Dresch Mihály a nemzetközileg is elismert ethno-jazz zenészünk, aki minden felesleges nagy szó és önteltség nélkül is őstehetség. A magyar jazz-élet unikuma és egyben az a muzsikus lélek, aki a gondolatait penna helyett szaxofonon adja át a publikumnak. Ezen a jeles dec.15-ei, péntek esti alkalmon nem csak a Borbély-Dresch Quartet: Te+Te albumának bemutatóját hallhattuk, hanem mintegy bevezetőként volt szerencsénk megismerni az idén alakult Kalengo Ethnic Groove world fusion (György Ákos - billentyűs, fuvola, marimba; Kedl László szaxofonok; Takács Donát basszusgitár; Mády Kálmán Coleman - dob, ütőhangszerek és Kátai István - kongák, ütőhangszerek) produkcióját. Mielőtt belemerültünk a Kalengo produkciójába, addig egy kevés flamenco muzsikával örvendeztették meg a csorgadozó publikumot, mely nagyban kárpótolta a Coleman katasztrofális konferansziéit. Meg kell említnem, hogy Coleman mint zenész kiváló, olyan muzsikusokkal is játszott együtt mint Dés, Gerendás, Csepregi, Másik vagy éppen Zorán. A Kalengo ötös- zenei világa némileg a Djabe igen egyedi világát hozta felszínre. Nem szeretnék párhuzamot keresni a két előadó között, mert mindkét csapat nagyon jól képzett profi zenészekből áll, de emellett a Djabe már bizonyított nemzetközi színtéren és a Kalengo sem jár messze a nemzetközi sikertől.
Tehát érdemes volt időben érkezni az Almássyra és elidőzni a Kalengo igen egyedi hangvételű world music produkcióján. A kellemes nagytermi hangulatot Dresch egy huszárvágással hirtelen előtermivé változtatta. Az összesereglett publikumot a büfé előterébe invitálta, ahol se komponált fények, se hangosítás nem volt. Az áltagos hőmérséklet kb. 5 fokkal alacsonyabb és a helyiség alapból zajosabb volt. Itt egy akusztikus koncertet szinte öngyilkosság volt bevállalni, de Mihályunknak ez sem jelentett gondot, ha neki nem, akkor végül is nekünk se. Pedig a hirtelen összehordott kerti székek rendezetlensége valamit sejtetett a ránk váró produkció súlyát illetőleg. Dreschék, mint alkalmi hangfoglalók szépen befészkelték magukat az alkalmi színpadra és némi szünet után belekezdtek az előadásukba. A műsor fő gerincét a Te + Te anyaga adta. A produkció és ezzel együtt a megkomponált zene súlyossága nehezen befogadhatóvá tette a hallott előadást, de ezzel együtt szinte elmélyítette a hallgatóságot.
Két nagyon erős zenei egyéniséget láthattunk a központban ezen az estén. A két Mihályt, Drescht és Borbélyt, akik alapból nem a Jan Garbarek, Eli Degibri, Devian, Heinz von Hermann, Paul van Kemenade Quintet, Saxo Pánico, Joost Zwijnenburg vagy Karel de Jong zeneiségét, azaz a melodikus jazz oldala felől közelítették meg az album bemutatóját, hanem ettől szinte elkanyarodva, szervesen az ösztön-jazz, a free vonal mellett tették le hangjegyeiket. Hangsúlyozom, hogy ezt a műfaji vonalat csak kevesen értik és fogadják be. Én is évek óta keresem a műfaj megoldását, de eddig még csak az árnyékát találtam meg. Ha jobban belegondolok, akkor is inkább egy roppant nehéz, energiaigényes stílusgyakorlatnak hallottam ki, ezt a bartóki, kodályi, népzenei elemekkel átitatott produkciót alaposan megcsavarták free jazzes elemekkel, ami által a túlzottan felhalmozódott disszonancia vitte a prímet. A játékuk kétségkívül felszabadult volt. Nem lógott ki a sorból Dreschnek a két régi muzsikustársa sem: Baló István dobok és ifjú bőgőse. Összjátékuk mintegy összharmóniaként tudta elmélyíteni az előadást. Dresch és Borbély a szaxofon hazai zsenijei, akik ez alkalommal felrúgták a szabályokat, kísérletezőként tetszelegtek és sokszor egymással vívtak szaxofon-csatákat. Néhol olyan fülbemászó volt produkció, néhol pedig szinte kaotikumba fulladt. Talán ez lehetett az oka, hogy a kezdeti létszámhoz képest csak néhányan hallgattuk és értelmeztük végig a hallott előadást.