szerző: MariParfüm – egy gyilkos története Hazai bemutató: 2007. január 11.
Középiskolás voltam, mikor egyik unalmasabb matekóra közepén az előttem ülő osztálytársnőm hátrafordult és így szólt: - Olvastad a Parfümöt? - Hogy mit? - Patrick Süskind írta, és nagyon durva holnap behozom. A sok unalmas kötelező olvasmány között nem volt nehéz időt szakítani erre a regényre. Minden sora lenyűgözött, a mai napig rajta van a legek listámon. Mikor megtudtam, hogy végre valaki vette a bátorságot, és filmet készít a történetből, nagyon megörültem. Kicsit féltem ugyan, hogy majd jön a szokásos a könyv százszor jobb volt hatás, de úgy döntöttem megadom a bizalmat és azt a bizonyos tiszta lapot a film készítőinek.
Rég volt részem ilyen élményben. Ha filmet készíteni csak annyi volna, hogy a fantáziánkat kivetítjük egy valós vászonra, nos, az én rendezésem is hasonló lenne. A mű hőse Jean-Babtiste Grenouille (Ben Whishaw), aki a 18. századi Párizs legbűzösebb negyedében jön világra egy halpiacon. A fiú aki első hangjával anyját küldi akasztófára.
Ami megkülönbözteti őt a többi gyerektől, nem más, mint a szagok. Mindenkinek van egy saját szaga, amibe bele szoktunk szeretni, és ami miatt elhúzódunk a másiktól. Mindenkinek van, csak Grenouille-nek nincs. Ő maga viszont olyan orral jött világra, amely azon túl, hogy sokkal több illatot tud megkülönböztetni egymástól, segítségével pont úgy tud tájékozódni mint az állatok. Ez az állatias lényeg pedig meghatározója lesz az egész filmnek, ami tökéletesen megvalósítja azt, amiről a könyv is szól.
A vékonyka fiú úgy nő föl, hogy szagtalan élete senkiből semmilyen érzést nem vált ki, se szeretetet, se gyűlöletet csak a puszta közönyt. Az egyetlen ember, akivel valamilyen emberi kapcsolatot ki tud alakítani, az Giuseppe Baldini ( Dustin Hoffman), ám vele sem érdektelenül. A nagyváros illatainak keveredésében egyszercsak egy olyan illatot hozz a szél, amelyet Grenouille korábban még sohasem érzett. Megszállottan követi az illatot egy lány nyomában, aki megfordulva épp sikoltana, így a fiú tenyerét a lány szájára teszi. Túl jól sikerül az elnémítás. A lány meghal, az édes illata amibe úgy beleszeretett egy szempillantás alatt elpárolog . Grenouille megsemmisülten áll a lány teteme mellett. Élete célja az olyan illatok befogása lesz, amelyeket nem lehet különböző eszenciából létrehozni. Parfümkészítő inasnak áll Baldini mellé, akinek műhelyében tanulhat és akinek az üzletét - remek szaglásának köszönhetően - felvirágoztatja. Hamarosan azonban elhagyja a műhelyt, hogy megtudja létrehozható e a paradicsomi illat, amelyről csak legendák maradtak az ókori Egyiptomból.
Tizenhárom lány illatára van szüksége ahhoz, hogy létre tudja hozni a visszautasíthatatlan szeretet parfümjét. Csakhogy mivel a félelem rossz szagúvá tesz, kénytelen a lányokat megölni, hogy nyugodtan végezhesse a munkáját. Hajtóvadászat indul a brutális gyilkos ellen, aki hajuktól megfosztott, mezítelen, ám érintetlen lányokat hagy maga után. Hogy sikerül e megalkotni a tökéletes parfümöt? Hogyan hat az emberekre? Megmarad e a recept az utókor számára?
Van aki thrillernek, van aki kriminek kategorizálja a filmet. Én ilyet most nem tennék, legyen annyi elég, hogy egy remek történet remek megfilmesítése. Akinek elege lett a karácsonyi bugyatafilm-őrületből és így január elején már vágyik egy minőségi kosztümös elgondolkodtatóra, annak őszintén ajánlom. Egy film a szagokról, szagok a szeretetről.