szerző: sick boyThis Is Hell (US), Hold X True, Zero Tolerance 2006. december 14. Budepast - Kultiplex
Valóban az utolsó pillanatban bejelentett koncerttel előlegezte meg a karácsonyi ajándékot számomra a BPRNR, ugyanis csak december elején derült ki, hogy kis hazánkban is fellép a New York-i This Is Hell. A Long Island-ről származó ötösfogatot sokan a hardcore egyik megmentőjének tartják, ami kicsit talán túlzásnak tűnhet, de tény, ami tény: a nyers, gyors, metálkliséket nélkülöző, őszinte zenéjük hamar megtalálta a közönséget. Olyan zenekarokkal osztották már meg a színpadot, mint például a Bane, Comeback Kid, Modern Life Is War, Most Precious Blood vagy az Ignite. Jelenleg a Trustkill Records-nál Sundowning címmel megjelent első nagylemezüket turnéztatják Európában. A turné csak 8 állomásból áll, a környékünkön rajtunk kivűl csak Prágában lépnek fel (még az osztrákoknak sem jutott időpont), ezért megsüvegelendő a BPRNR teljesítménye. Két remek budapesti zenekar gondoskodott a bemelegítésről, az estét a Zero Tolerance nyitotta, majd a Hold X True következett.
Ez az este a rohangálás jegyében telt el, hiszen a céges karácsonyi partim is ekkor volt, még szerencse, hogy nem kellett sokat kint lennem abban a borzasztó hidegben, mivel a Kultihoz közel tartottuk a ramazurit.
Az első zenekar a Zero Tolerance volt, akik fél kilenc magasságában foglalták el a színpadot. Súlyos hardcore muzsikát vezettek elő, zenéjükre leginkább a parasztcore jelzőt ragaszthatnám, remélve, hogy ezzel nem tapostam mélyen a lelkivilágukba. Ha meg igen, akkor se nagyon érdekel, mivel ilyen zenét tolnak. Méghozzá egyre jobban. Mivel már a korai szakaszban is láttam őket élőben, nyugodtan kijelenthetem, hogy egyre jobbak lesznek, és mivel igencsak kedvelem ezt a stílust, remélem nem állnak le ennél a pontnál. Nem nyomtak túl sok számot, az egyiket a Last Charge zenekarnak ajánlották, gondolom a barátság & unity jegyében:-)
Őket a Hold X True követte, akik nemrég lecserélték a ritmusszekció felét, és már az új dobossal játszották ezt a bulit. Bizony-bizony kell a fiatalítás, a youth crew kötelez:-) Idén jelent meg a budapesti straight edge zenekar új kislemeze Crossroads címmel az Oath Records gondozásában. Erről is hallhatott egy-két számot a nagyérdemű, én külön örültem, hogy a régebbi dalok nagy része magyarul hangzott el. Volt Álomvilág is, és a szokásos Atari vagy Floorpunch feldolgozás helyett kaptunk egy Warzone-t. Nagyon jól sikerült a Free At Last, remélem máskor is nyomják majd.
A bevezetőben már alaposan megdicsért This Is Hell bizony adós maradt az emlékezetes teljesítménnyel. Kijöttek, tök profin elnyomták a számokat, aztán lementek. Körülbelül ennyi maradhatott meg egy olyan ember számára, aki nem ismeri mélyrehatóbban a zenekar dalait. Semmi kommentár a számok között, pedig aztán nekik igazán jók a szövegeik, lehetett volna miről beszélni. Kicsit fáradtnak is tűntek, ennek ellenére nekem nagyon tetszett a koncert, mert a nóták sok mindenért kárpótolják az embert. Broken Teeth, Ad Infinitum kombóval nyitottak, majd nagyon okosan variálták a kislemez és az album dalait. Volt Dead Salutes, Diamond Lanterns, Here Comes The Rains, The Polygraph Cheaters, majd végül Permanence. A szórványos taps hatására még visszajöttek, és elhangzott a Nobody Leaves Without Singing The Blues. Ahogy már korábban említettem, kis hiányérzettel ugyan, de jó kis koncertet láthattak a jelenlévők, remélem tényleg jönnek jövőre is.
Kb. 20-20 percet kaptak a magyar zenekarok, és bizony a This Is Hell sem vitte túlzásba a dolgot, úgyhogy fél 11 körül már vége is volt a bulinak. Persze ez nem gond, hiszen az ideális hardcore buli mindig rövid és velős.