beszámoló [koncert] 2006. november 30. csütörtök 15:24
nincsen hozzászólás
szerző: cooper ügynökHeineken Thirst Studio 2006. november 18., Syma Csarnok
Magyarországon példa nélküli marketing előzte meg a Heineken Thirst Studionovember 18-i fesztiválját, amelyen a több hónapos tehetségkutató-verseny győztese valamint további nemzetközi és hazai sztárok léptek fel.
Előparty Hogy a Heineken mennyire komolyan vette a gálát, annak egyik eklatáns példája a november 17-i díjkiosztó, ahol a De La Soul tagjai adták át a tehetségkutató verseny győztesének a díjat. A belvárosi klubban megjelentek a döntőbe jutott zenekarok (Nomada, Yellow Spots, Sunscreen, Dead Guys és a Honey Bee róluk részletesebben előzetesünkben olvashatnak), ill. a hazai zenei élet illusztris képviselői (pl: Irigy Hónaljmirigy, Czutor Zoltán, és mások), valamint a zenei újságírás apraja-nagyja. A rap-csapat érkezésig derűs hangulatban múlt az idő, fogyott a Heineken a dizájnos fémpalackokból, a falon lévő plazmatévén pedig végigkövettük, hogy egy szokatlanul izgalmas mérkőzésen a Fehérvár 3:2-re legyőzte az Újpest csapatát. Este tizenegy tájékán megérkezett a De La Soul, átadták a díjakat a Sunscreen-nek, majd szép lassan oszolni kezdett a sokadalom. Oszoltunk mi is.
Pontos kezdés Ambivalens dolog ez a pontosság. Van, amikor az embert bosszantja a koncertek csúszása, most viszont kezdetben minden az eredetileg kiírt időpontban kezdődött. Mivel úgy alakult, hogy csak fél kilenc tájékán értünk a tett színhelyére, szomorúan tapasztaltuk, hogy DJ Palotai produkciójáról maximum a korábban érkezőktől érdeklődhettünk, és az Anima Sound System zenekar is jócskán túl volt koncertjének felén. Megszoktuk a tömeget az Anima koncerteken, most viszont alig néhány ember ténfergett a SYMA kiscsarnokában, táncolni pedig már-már kínos jelenségnek számított. Persze a magyarázat világos: manapság valamire való party nem kezdődik el éjfél előtt.
Nagyobb volt a füstje A tehetségkutató verseny győztese, a Sunscreen lépett színpadra, és rögtön reszetelni kezdték a gitárokat, ütötték a dobokat, csinálták a fesztivált. Lendületes zenéjük meggyőző volt, nem érdemtelenül nyertek 250 pályázó közül. A közönség azonban továbbra sem indult be, sokan értetlenül álltak a kemény hangzás, az agresszív, mégis dallamos rockzene előtt. Fogták Heineken-feliratú műanyagpoharukat (390 volt egy korsó, mondhatni baráti ár egy ekkora rendezvényen), harapdálták a szájukat, gondolkodtak, hogy vajon kik is ezek a fiatalok a színpadon és mit is keresnek itt, de persze lehet, hogy azon gondolkodtak: ők vajon hogy kerültek ide? A tánctéren most sem voltunk tumultuózus jelenetek szemtanúi: mindössze két diáklány (a zenekar ismerősei?) pörgött szakadatlanul. Náluk jobban már csak a füstgép pörgött, amely ontotta magából a szürke felhőket, jótékony homályba borítva a színpad előtti űrt
DJ Ronin Az eredetileg fél kettőre kiírt DJ Ronin következett 23 óra magasságban talán a hangulat fokozása miatt. A dán disc-jockey tizenegy éve pörgeti a korongokat. A világhír azonban a 2005-ös Heineken-gálán érkezett el, melynek dániai és európai döntőjét is megnyerte. A fokvárosi világdöntő megnyerése ezek után gyerekjátéknak tűnhetett. A hangulatfokozás sikeres volt. Pörgős ritmusaira lassan-lassan csak beszivárogtak az emberek a csarnokba, és végre kezdetét vehette a party.
A De La szól Következett az est egyik fénypontja a New York-i rapbanda, a De La Soul. A közönség megértette miért is jött el ezen az estén a SYMA rendezvénycsarnokba. Pos, Dave és Maseo gyakorlatilag nem tudott olyan mondatot mondani, melyet ne követett volna általános ováció. Ritkaság, hogy egy (rap)zenekar 18 év után is sikeres legyen, de a De Las Soul-nak ez sikerült. Lehet, hogy csak annak köszönhetően, amit Maseo is nyilatkozott egyszer: Szeretjük ezt a zenét, és szeretünk együtt zenét csinálni. Ez a lelke az egésznek Amikor az egészet elkezdtük, a magunk kedvére zenéltünk. Olyan zenét csináltunk, ami belőlünk jött. S ha ez az embereknek is megtetszett, az külön öröm nekünk. Hmmm, elgondolkodtató Lassan minden a helyére került. A sok pörgetett (re)mixelt bakelithegyek egymás szavába/ dalába vágva röpítették felénk a De La dalokat Funky B; How are ou doing; Keepin the Faith; Ring, Ring, Ring, Saturday stb. Még ha mi kicsit furán is néztünk a három öreg rapperre, ill. a közönség ettől függetlenül igazán jól érezte magát. Talán velünk volt a gond.
Marketing, hideg felvágott és a Groove Armada Mint fentebb említettük, a Heineken elképesztő PR-munkát fektetett a rendezésbe a tökéletes lebonyolítás érdekében. Már a bejáratnál világító karkötőkkel ajándékoztak meg, ha megmondtuk, milyen gyakran fogyasztunk alkoholt. Televíziós kamerákkal és mikrofonnal felszerelkezett alkalmazottak sorra ragadták ki a közönség soraiból a nyilatkozni vágyókat, érdeklődve a rendezvény hangulatáról, a Heinekenről, és általában hogylétük felől. A szervezés tehát kiváló volt, nem a Heineken-en múlt a jó hangulat. Amiről az est hátralévő részében a Sziget Fesztiválról lemaradt Coldcut, majd a Groove Armada gondoskodott. Öt arc: egy dj; egy vizuál; egy énekes plusz két effekt művész. Számtalan laptop és elektromos ketyere és az őket összekötő kilométerhosszú vezetékrendszer, no meg mobilizálható asztalrengeteg maga volt a Coldcut. A produkciót nem éppen tinédzserek hozták Syma alá, hanem korukban meglett kísérleti művészek, akik értenek a zene és a partyközönség nyelvén. Ha valaki arra gondol, hogy a fent említett szerszámok csak zajt és a káoszt képesek generálni, azt ki kell ábrándítsuk, ugyanis ebben zajban olyan fanatikusok számára klasszikusok is elhangzottak, mint az Everything is under Control, a True Skool, és a Walk a Mile.
Az régi Est Fm 98.6 (újabban Radio Cafe) vagy Tilos Rádió hallgatóinak nem kell bemutatni a Groove Armada-t, és talán az undergroundmagzin.hu olvasóinak sem, ezért ezt most mellőzzük. Aki mégis kíváncsi lenne erre, az az előzetesünket olvasva bővebb képet kaphat a srácokról. Sajnos alig egy órát pörgették a bakelitet, hol szólóban, hol közösen, de azért érdemes volt hallani a Chicagót, az If Everybody Looked the Same, ill. talán a legnagyobb slágerüket (nekünk legalábbis ez a kedvencünk), a Superstylin-t.