lemezajánló [nagylemez] 2002. február 7. csütörtök 13:58
nincsen hozzászólás
szerző: U. N./ Hammer Music ProductionTapping The Vein: The Damage Nuclear Blast
Manapság a legtöbb banda egyszerűen csak trendeket követ. Veszi a hatásait, hozzá rakja a saját dolgait, és kész. Így persze a legtöbb nem tűnik túl őszintének. Természetesen a Tapping The Veil-nek is megvannak a maga hatásai, ám azt nem lehet rájuk mondani, hogy követők, másolók lennének. Zenéjük sajátos keveréke rocknak, goth-nak, industrialnak, metalnak, sot még némi jazz és pop is van benne, s ehhez jön még Heather Thompson érzelmekkel teli hangja s mindez együtt már valami egészen egyénit ad.
1995 novemberében a philadelphia-i dobos, Eric Fisher úgy döntött, elege van az ezt megelőző, sikertelen projectekből, s nekilátott saját maga zenét írni. Előző munkái közül az egyik igen nagy hatással volt rá. 90-ben ugyanis részt vett a 9 Ways To Sunday nevű csapat lemezfelvételeiben. Ebben a bandában játszott Charlie Clouser billentyűs-programozó, aki manapság a Nine Inch Nails tagja. A 9 Ways to Sunday érdekes dark-alternatív rock keveréke, amihez Charlie innovatív programozása társult, megfogta Eric-et, olyannyira, hogy maga is vett egy sequencert, s kísérletezni kezdett a hagyományos rockzenei hangszerelés és a gépi dolgok keverésével.
A Tapping The Vein úgy jött létre, hogy Eric megmutatta az ötleteit Steve Stegg gitáros/dalszerzőnek és Lou Louvenir basszusgitárosnak. Énekest viszont nagyon nehéz volt találniuk, mígnem végre ráakadtak Heather-re. Amint meghallották a hangját, és amit az egy héttel azelott kazettán odaadott dalaikra ráénekelt, tudták, hogy megvan az énekesük!
96 májusában önerobol felvették bemutatkozó EP-jüket, s hamarosan nevet szereztek maguknak a helyi színtéren.
97-ben Steve és Lou elhagyta a zenekart, hogy többet lehessenek családjukkal. Heather és Eric kereshetett új tagokat. Egyikük Joe Rolland lett, a helyi gothic élet veteránja, egy dinamikus basszusgitáros, aki számos stílust és technikát tud kirázni a kisujjából, valamint Mark Burkert, a klasszikus képzést kapott gitáros, aki nagy hard rock rajongó. Ez a felállás készítette el a második EP-t, az Undone-t.
A Tapping the Vein úgy szerzett magának nevet és rajongótábort, ahogy a legnehezebb: a szóbeszéd útján, mindenféle különösebb média- vagy kiadói támogatás nélkül.
Bár büszkék voltak független sikereikre, a csapat örült a lehetőségnek, hogy magasabb szintre léphetnek, amit a Nuclear Blast kiadó új labelje, a Revolution Entertainment tett le eléjük egy szerződés képében, 2000 végén. A Tapping the Vein első teljes albuma 2002 februárjában végre megjelenik.
A Tapping the Vein eddig leginkább az USA keleti partján koncertezett, de kiadójuk támogatásával ezévben igyekeznek majd minél több helyre eljutni. Eddig többek között olyan zenekarok és előadók előtt léptek fel, mint pl. Depeche Mode, Alanis Morrisette, The Sisters of Mercy, Switchblade Symphony, the Damned, Gravity Kills, Type O Negative és VAST. Két saját kiadású EP-jükről dalok szerepeltek az alábbi válogatásokon: The Unquiet Grave (Cleopatra Records), Diva X Machina (COP Intl.), Compe Noctem (Carpe Noctem magazine), Unheard (CDNOW.com). Emellett nemrégiben felvették a Cornflake Girl című dal feldolgozását a Cleopatra Records Tori Amos tribute albumára (Songs of a Goddess).
Dalsorrend: 1. The Ledge 2. Butterfly 3. Sugar Falls 4. Beautiful 5. Again 6. The Damage 7. Fingertips 8. Broken 9. Hurricane 10. Everything 11. Falling In
Felállás: Eric Fisher dob & programozás, Joe Rolland basszusgitár, Mark Burkert gitár, Heather Thompson ének
Diszkográfia:
1999 Undone EP
2002 The Damage RE