hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2006. november 20. hétfő   15:22
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Amon Amarth, Wintersun, Tyr
2006. november 12, Wigwam

  Igen régen járt már felénk a svéd Amon Amarth, a 2001-es Summer Rocks volt talán a legutolsó fellépésük nálunk. Ennek megfelelően elég sokan voltak kíváncsiak az Amon Amarth, Wintersun, Tyr triumvirátusra, akik ezúttal a Wigwamot tisztelték meg jelenlétükkel.
  
  A klub „beléptető rendszere” még mindig nem működik a legolajozottabban, ennek azok látták a kárát, akik a Tyr előadását is végigkísérték volna. Ugyanis sokan csak akkorra tudtak bejutni, amikor a dán (valójában feröer-szigeteki) csapat már koncertje befejezésénél járt. A Tyr talán csak abból a szempontból fért be az Amon Amarth turnéjába, hogy ők is a skandináv/viking mondakörből merítenek ihletet, zeneileg azonban meglehetősen más vizeken hajókáznak gályáikon. Ők inkább a klasszikus heavy metal irányzatát képviselik, és ha másra nem, az est felvezetésére megfelelő volt a zenéjük.
  A legnagyobb gond velük az, hogy bár nem rossz amit játszanak, de ezeket a dolgokat már mind-mind hallottuk másoktól (leginkább az Iron Maiden-től). Valahogy hiányzik a dög a muzsikájukból, szépen eldallamozgatnak, ikerszólózgatnak, de nincsenek olyan számok, amelyek felforralják az ember vérét. Talán 4-5 dalt játszottak le, annyi elég is volt. De legalább a lánykák csünghettek az énekes kigyúrt férfitestén (a szemükkel).
  
  A Wintersun-t már jóval nagyobb érdeklődés kísérte, ami nem is csoda, hiszen a finnek bemutatkozó lemezét azonnal az egekig magasztalta mind a szakma, mind a rajongók. Az Amon Amarth-ot és a Wintersun-t is láttam már nyáron a szlovéniai Metalcamp fesztiválon, így nagyjából tudtam, mire számítsak tőlük.
  Jari Mäenpää, az Ensiferum-disszidens agytröszt egy nagyon egyedi stílust épített fel a Wintersun-nak. Talán a legtalálóbban extrém power metalnak lehetne nevezni, ugyanis a tipikus finn hagyományokra épülő gyors, dallamos alapokon áll a zene, némi folk-os hatást is magába szívva, és az egész nyakonöntve az extrémebb irányzatok hörgős/károgós énekével, és nyaktörő grind témáival. Ezt így elmondva elég nehéz elképzelni (és különben is a legszánalmasabb, amikor az egyszeri firkász mindenféle saját maga által kreált, sorokon át burjánzó, szörnyszülött definíciókkal és jelzős szerkezetekkel próbál beskatulyázni egy zenekart), szóval inkább a Wintersun című album alapos tanulmányozása a leghatékonyabb megoldás.
  
  Jari-ék programja persze erre a lemezre épült, más alternatíva még egyenlőre nincs. Néhány dalcím ízelítőül: Winter Madness, Beyond The Dark Sun, Death And The Healing, Starchild. Fergetegeset játszott a banda, a közönség is nagyon élvezte, látszott hogy képben vannak az eljátszott számokat illetőleg. A gitárosok, Jari, Teemu és Jukka vigyorogva zúzták a nyaktörő tempókat, a frontember ráadásul remekbeszabott gitárszólókkal is megörvendeztette a népet, nem hozva szégyent Steve Vai-féle Ibanez gitárja névadójára. Mondjuk az énekdallamokat nem mindig tudta megfelelően hozni.
  Különösen látványos volt Kai Hahto, a dobos játéka. Eszméletlen tempót diktált, nem véletlenül „The Grinder” a beceneve. Ráadásul mindezt szinte az egész buli ideje alatt csukott szemmel tette! Amúgy emberünk úgy viselkedett, mintha közvetlenül koncert előtt az öltözőben az évszázad viccét mesélték volna el neki, és végig a hatása alatt lett volna: egész este egy óriási vigyor mögül szolgáltatta gyomorszaggató tempóit. Amúgy szerintem sürgősen szükség lenne egy billentyűsre is a csapatban.
  A Wintersun jött, látott, és győzött; efelől senkinek nem volt kétsége a nézőtéren. Remek bemutatkozást láthattunk a csapattól, reméljük következő albumuk hasonlóan izgalmas eresztés lesz, mint az első. Egyébként ennél a koncertnél bebizonyosodott, hogy (véleményem szerint) mennyivel jobb, ha a dobcucc elöl van, a többi zenész között. Mert így teljesen jól meg lehetett figyelni Kai nem hétköznapi dobjátékát, miközben a szokásos emelvényen, hátul elveszik a dobos a cájg mögött, szinte lehetetlen figyelemmel kísérni, pláne a hátsóbb sorokból.
  
  Az Amon Amarth látványos színpadképpel készült, és mire feltöltődött a nézőtér, a vikingek is belecsaptak a metalba. Természetesen főszerepet kapott az új album, ahonnan máris a Valhall Awaits Me és a Runes To My Memory szántották a hallójáratokat. A közönség persze vette a lapot, óriási őrjöngés indult a dalokra, de a tetőpontot talán a sorban harmadik Death In Fire idején érte el, innentől már végig mozgásban volt az egész nézőtér, lengtek a hajak mindenfelé. A banda is kitett magáért, a zenészek bejárták az egész színpadot, néha pedig az emelvényeken pózoltak. És persze ment a irgalmatlan headbang végig, a deszkákon és előtte úgyszintén.
  Ahogy a Metalcamp-es beszámolóban megírtam, most is jól szórakoztunk azon, ahogy Johan Hegg haja és szakálla az ellenkező irányban pörögnek. A frontember amúgy remekül látta el a feladatát, közvetlen volt és hergelte a közönséget a számok között. Pontosan emlékezett a legutolsó magyarországi fellépésükre, és ígérte, hogy a legközelebbi bulira nem kell majd ennyit várni. Többször is elismételte, hogy mennyire jó itt lenni, jó a buli, jó a közönség, és hogy Magyarország mekkora „metal country”, és Budapest mekkora „metal city”. Kétségtelen, hogy a rajongók lelkességére nem lehetett panasz, de azt elfelejti Hegg barátunk, hogy bizony régen voltunk mi már a „Vas és Acél Országa”, ehhehe...
  
  A buli közben ment tovább, a csapat főleg az utolsó 3 albumáról, vagyis a Versus The World-ről, Fate Of Norns-ról, és a With Oden On Our Side-ról játszott, de nagy örömömre terítékre került néhány korai szám a Once Sent From The Golden Hall lemezről is. Meg kell hagyni, az Amon Amarth nem játszik túlontúl változatos zenét, a 2000-es évek számai mind-mind ugyanabban az egysíkú tempóban hömpölyögnek (de mégis tök jók! teszi hozzá rögtön mindenki), a korábbi nóták gyorsabb és színesebb világa jót tett a bulinak.
  Hegg-en kívül a többi zenész (némi tülökből való kollektív ivászattól eltekintve) nem nagyon kommunikált a közönséggel, ők csak tolták a talpalávalót becsülettel, és lengették a méteres hajukat, ahogy nem szégyellték. A mai bulin is kiélvezhette mindenki azt a tipikus Amon Amath-féle látványosságot, amikor a 4 zenész szinkronban pörgeti szőke rőzséjét a színpadon.
  
  Kb. 1 és negyed óra játék után levonult a zenekar a színpadról, de a talán legnagyobb közönséggkedvencnek számító The Pursuit Of Vikings témájával még visszacsalogattatták magukat, lejátszották a számot, és végül a Versus The World-el búcsúztak. A durván másfél óra zene szerintem mindenki megelégedésére szolgált, szóval minden ok megvolt arra, hogy egy felejthetetlen előadásként könyveljük el ezt a bulit. Remélem a vikingek megtartják a szavukat, és rövidesen ismét magyar földön láthatjuk őket.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Amon Amarth

Wintersun

 programajánló: 
2018. szeptember 26.
Spectral Voice, Discomfort, Purulent Rites (Dürer Kert - Budapest)
2018. szeptember 28.
Jazzanova (D); Shaibo (A38 Hajó - Budapest)
2018. szeptember 30.
Primal Fear, Riot V a Barba Negra klubban (Barba Negra Music)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sons Of Apollo, Kip Winger acoustic
FEZEN ´18
Rockmaraton 2018 - 2. rész
Rockmaraton 2018 - 1. rész
EFOTT ´18
FEZEN 2018 – 1. nap (Helloween, Epica, Delain)
Judas Priest, Ordog
Joe Satriani - What Happens Next World Tour 2018
Exodus, Savage Messiah
Bullet for My Valentine, Asking Alexandria, Caliban és a többiek
 kiemelt 
Primal Fear, Riot V a Barba Negra klubban
  
Apocalypse című új lemezét hozza ősszel Budapestre az Apocalypse Over Europe turné keretében a német Primal Fear

Kollaps [AU] x UEUM
Dead Can Dance 2019-ben Budapesten
Budapesten koncertezik David Duchovny
Killfest 2019 - Overkill, Destruction, Flotsam And Jetsam
 friss hozzászólások 

A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Könyvtárban forgatott klipet az Emma Undressed (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 paul giamatti    tnt    of earth    manökken proletarz    enochian theory    red square scenario    talentométer    avenged sevenfold    emilie autumn    thomas gundermann    sadist    structures    striker    kill ferelli    bognár szilvi    david byrne    drech mihály    ahab    hegyalja    rainbow    salma hayek    diabolus in musica    szekeres andrás    kállai jános    anselmo  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2018 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!