lemezajánló [nagylemez] 2006. november 16. csütörtök 17:34
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloAgregator: Szürkület Nail Records
Érdekes kiadvánnyal jelentkezett a tatabányai Agregator. Megjelent ugyanis új albumuk, a Szürkület, de a tokban megbújik még egy másik lemez is, amely a korábbi évek, vagyis a Puszta Lét (2000) és a Túlontúl (2001) anyagait foglalja magába. Így tehát a vásárló dupla CD-t kap egy áráért, ami nem tűnik egy rossz befektetésnek. És ha meghallgatjuk a lemezeket, kiderül hogy ez valóban így is van.
Az Agregator zenéjét mindig nehéz volt meghatározni, mert dalaik többféle stílusból táplálkoznak, meglehetősen szerteágazó a zenei világuk. A black, death metaltól kezdve a heavy-ig mindenhonnan találhatunk elemeket. A Horizont például egy szemtelenül rock & roll-os témával nyit, majd folytatódik Mikus Tamás jellegzetes ordításával, a refrén pedig egy nagy döngölős, headbang-elős őrjöngésbe torkollik. A dal hátralevő részében érdemes figyelni a szólógitár játékát a riffek mögött, ez a későbbiek folyamán is visszatérő, rendkívül hangulatos momentum. Némi akusztikus bevezetés után thrash-es riffekbe fordul a Soha Már, de a szép dallamok és harmóniák változatossá teszik a kemény alapokat. A Zuhanás is hasonlóképpen változatos, a fülsimogató dallamok észrevétlenül mennek át horzsoló reszelésbe. Kapunk egy káprázatos gitárszólót is ebben a számban.
A Les Gueules Cassées című (amúgy magyar nyelvű) dalban egy újabb oldalát mutatja meg a zenekar, különböző mélységű hörgések duetteznek egymással. Az alapvetően nyugodt tempójú nótát a durva vokálok teszik feszültté, később pedig kis pszichedellikus, skizofrén elszállást is produkálnak. Tiszta agyrém ez a dal (jó értelemben, hiszen épp ez benne az érdekes!) Nekem tetszik Mikus Tamás erőteljes hangja a lemezen, ráadásul változatosan használja: hörög, ordít, suttog (bár utóbbi nem hangzik jól, inkább ne erőltesse), a Ha Lesz Hajnal dalban pedig még dallamos hörgést is elővezet, amely nemcsak hogy érdekes, hanem jól is sikerült. Ráadásul ebben a nótában némi galloppozós Maiden-témába is belefutnak. Ügyes! Egész biztos, hogy nem bújtatott el az Agregator a stúdió klotyójában 8 másik zenekart...? Olyannyira változatos ez a lemez!
A 6. szám, ...De A Bűn Még Ég ultrasúlyos, doom-ba hajló riffekkel kezdődik, végig sötét, borongós hangulatot áraszt. A gitárszóló valami frenetikus! A Szürkületben kicsit hangsúlyosabb szerepet kap a basszus, valamint a borús hangulat úgyszintén, pláne a középrészben. Aztán a végére némi felgyorsulás teszi teljessé az élvezetet. Az utolsó előtti szám, A Rengeteg adja magát ahhoz a fajta dallamos hörgéshez, amit pl. a Ha Lesz Hajnalban hallhattunk, de Tamás itt nem igazán használja ki a lehetőséget. A zenekartagok továbbra is hihetetlenül jól teljesítenek, ennél a nótánál végre szabadjára engedik a zúzósabb, tempósabb énjüket is, ideje volt! A Krómszín Ég Alatt amolyan elmélkedős dal (ez egyébként a többire is igaz), aztán sajnos vége a korongnak. Amúgy a szövegek az egész lemezen rendkívül jók, az album címéhez és képi világához illő borús, sötét atmoszférához megfelelően passzolnak, de mélyebb mondanivalót is tartalmaznak.
Alapvetően lassú, ízes, kicsit néha elvont dallamokkal operál az Agregator, amelyek olykor átfordulnak némi középtempós döngölésbe. Gyorsulás viszonylag ritkán fordul elő. De annyira különbözőek, változatosak ezek a dalok, mintha mindegyiket más-más zenekar írta volna. Ez általánosságban jelenthet pozitívumot és negatívumot is, a tatabányaiak esetében kifejezetten az előbbit, mert mindezek ellenére mégis egységessé állnak össze a dalok a lemezen. Talán az egyetlen gond a felvétellel kapcsolatban a hangzás. Nincs bivalyerős, agyszaggató sound, ám ez önmagában nem is baj, mert arányosan, tisztán szólnak a hangszerek és az ének. Egyedül a dobot nem sikerült eltalálni: túl élettelenül, gyengén pufog a háttérben. Kár érte. Amúgy az egész kivitelezés nagyon igényes, ízléses és kifejező a borító (a Dark Tranquillity gitárosa készítette, nyilván nem véletlenül, mert hasonló zenei világban mozog a két banda), ráadásul a lemez 3 videoklipet is tartalmaz (Gyökerek Nélkül, az ehhez kapcsolódó werkfilm, és A Válság Dícsérete). És ha már a bónuszoknál tartunk, ejtsünk pár szót a másik CD-ről is a tokban.
A Puszta Lét és a Túlontúl számait még az Agregator korábbi felállásai rögzítették. Ezek is kellemes hallgatnivalók, jó dalok, de az új korongon érezhető a fejlődés, a profizmus megnyilvánulása. A korai számok jellegtelen énekhangjai viszont valóban indokolták, hogy Mikus Tamás letegye a gitárt, és magához ragadja a mikrofont. Minden szempontból kiváló és érett alkotás a Szürkület album az ország egyik legviccesebb nevű bandájától (már aki tudja mit jelent a szó...). A kis híján 40 perces játékidő és a 9 nóta mellé talán még azért elfért volna 1-2. Nem tudom, hogy Preil Tibor és Szabó Dávid közül kié a szólógitáros poszt, de hogy az illető nem mindennapi tehetségről tesz tanúbizonyságot, az egészen biztos! A remek album, igényes körítés, és a számtalan extra nyalánkság miatt mindenképp megéri a Szürkület album büszke tulajdonosának lenni.
Felállás: Mikus Tamás: ének Preil Tibor: gitár Szabó Dávid: gitár Liviczki Roland: basszusgitár, vokál Boros Péter: dob
Agregator: Szürkület 1. Horizont 2. Soha Már 3. Zuhanás 4. Les Gueules Cassées 5. Ha Lesz Hajnal 6. ...De A Bűn Még Ég 7. Szürkület 8. A Rengeteg 9. Krómszín Ég Alatt