lemezajánló [nagylemez]  2006. november 10. péntek   11:20

nincsen hozzászólás

  Fagyos időjáráshoz fagyos hangulatú zene dukál. Ez volt az első gondolatom, miután betettem az Anaal Nathrakh új anyagát CD-lejátszómba, és meghallottam a kezdő hangokat. Amilyen rémisztő volt elsőre, úgy vált egyre vonzóbbá a lemez hallgatása közben. A kéttagú brit csapat újabb szörnyszülöttet szabadított a világra, egy olyan lemezt, amely vért pumpálhat a black metal műfaj szinte elsorvadó végtagjaiba, emígy mintegy gyorssegélyt nyújtva neki, egyúttal irányt mutatva a többi csapatnak, hogyan is kell (illik) 2006-ban fekete fémet játszani: megtartva a régi értékeket, emellett új ízekkel fűszerezni a stílust. Nem véletlenül sorakoztak fel a lemez felvételénél olyan figurák is, mint Csihar Attila a Mayhemből és Shane Embury a Napalm Deathből.
  
  Egy jéghideg black metal támadással (Bellum Omnium Contra Omnes) indul az utazás egy rideg, kegyetlen zenei világba, melyet az Anaal Nathrakh alkotott, rendkívül bőséges ötletarzenált bevetve. Ez az első szerzemény már tudatosítja a hallgatóval, mi vár rá az elkövetkezendő 35 percben. Jégvirágos black metal riffek váltakoznak benne crustcore-os témákkal, az egészet pedig egy visszhangosított, rikácsoló ének koronázza meg, fokozván a bizarr hangulatot. A második Between Shit And Piss We Are Born bevezetői témája szintén megfagyasztja az ember vérét, akárcsak az első refrén után felbukkanó Csihar Attila hangja! Hazánk fia nem egy nótában villantja meg csakis rá jellemző hangját. Apropó, refrén: egy olyan dallamos énekrészt szorítottak a kegyetlen zúzások közé, amely több mint meghökkentő és egyben a Borknagar legjobb pillanataira emlékeztet. Hasonlóan ragadós refrénnel rendelkezik a Timelwave Zero is, de a zenei környezet nem ringat hamis illúziókba, ez a nóta is bővelkedik a grind aprításokban. A The Destroying Angel egy hagyományosabb black metal tétel, Csihar rémisztő szavalásával, itt már a pokol legsötétebb bugyrai felé tartunk feltartóztathatatlanul. (Itt jegyzem meg: mind a gitárjáték, mind a gitárhangzás tökéletesre sikeredett, így kell szólnia egy mai black metal albumnak.) Az ötödik Waiting For The Barbarians egy kellemes melódiával operál, amelyet kisvártatva elsöpör egy igazi téli szélvihar. És így megy ez tovább egyenesen a végítéletig.
  
  Igazándiból kivesézhetném az összes nótát, de a további felfedezés örömét meghagyom a (remélem nagyszámú) hallgatók számára. Ez az alkotás ugyanis megérdemli az (igazán) extrém zenékért rajongók figyelmét. Nem is kicsit, nagyon.
  
  1. Bellum Omnium Contra Omnes
  2. Between Shit And Piss We Are Born
  3. Timewave Zero
  4. The Destroying Angel
  5. Waiting For The Barbarians
  6. The Yellow King
  7. When The Lion Devours Both Dragon And Child
  8. The Necrogeddon
  9. Regression To The Mean

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: