hosting: Hunet
r36
  cikkekfotók        
előzetes [koncert]  2001. június 18. hétfő   10:43
nincsen hozzászólás

szerző: Fido
John Mayall Budapesten
A fehér blues királya hazánkba látogat 2001 június 26, Petőfi csarnok

   John Mayall, a brit vagyis a fehér blues mára fehér hajú királya hatodszor érkezik Magyarországra. Június 26-i koncertjének színhelye ezúttal a Petőfi Csarnok szabadtéri színpada lesz. Ez a hely nem idegen számára, hiszen 1993-as koncertjét is itt tartotta. Mayall ezúttal az Along For The Ride című vadonatúj lemezének anyagával érkezik, de minden bizonnyal elhangzik a koncerten néhány klasszikus darabja a hatvanas-hetvenes évekből. A lemez alcíme (felcíme) John Mayall and the Friends - John Mayall és barátai. A barátok a közreműködö zenészek, akik között olyan nagyságok vannak, mint a teljes Fleetwood Mac együttes a bluesos korszakából, Gary Moore, Chris Rea, Steve Miller, Jeff Healey, Johnny Lang, Mick Taylor és mások.
  
   A hatvannyolcadik életévében járó John Mayall neve, és mindenkori együttese is a minőséget jelenti a blues és a rock kedvelőinek számára. A brit blues atyjaként is tisztelt, sok hangszeren játszó Mayall viszonylag későn, túl a harmincon vált ismertté ezen a pályán. A zene azonban már jóval korábban is érdekelte, már csak a családi hagyományok miatt is, hiszen apja dzsesszgitáros volt. A família, és személyesen ő maga is hatalmas lemezgyűjteménnyel büszkélkedhetett.
  
   Mayall először képzőművészeti tanulmányokat folytatott, majd bevonult katonának (Koreában szolgált), ahol szabad idejét zenei önképzésre használta, gitározott. Hazatérése után ismét a képzőművészet felé fordult, de közben az ötvenes évek közepén megalakította első zenekarát, a Powerhouse Four-t, amely aprópénzért játszott kollégiumi bulikon.
  
   A képzőművészeti tanulmányok nem bizonyultak feleslegesnek, hiszen tipográfusként is megállta a helyét, és ez később sokat segített neki a saját lemezek borítóinak tervezésében és készítésében.
  
   Közben hallgatta az amerikai blues nagyjait, John Lee Hooker-t, Sonny Boy Williamson-t és másokat. (Hooker-rel játszott is együtt, többek közölt a Padlock On The Blues című lemezén). Londonban megismerkedett a brit blues másik meghatározó egyéniségével, a ma már halott Alexis Korner-rel. Korner tanácsokkal látta el, hogyan fejleszthetné saját és együttese színvonalát, e tanácsok nyomán szervezte újjá együttesét 1961-ben Blues Syndicate néven.
  
   Két évvel később alakult meg a mára csaknem folytatásos regénynek számító Bluesbreakers együttes. Első összetételében John McVie - a klasszikus Fleetwood Mac oszlopos tagja basszusgitározott, Bernie Watson gitározott és Peter Ward dobolt. Ő maga, mint később is, amolyan igazi mindenesként, hol gitáron, hol billentyűs hangszereken vagy szájharmonikán játszott és énekelt.
  Első hivatalosan jegyzett lemeze, a John Mayall Plays John Mayall 1965-ben jelent meg.
  
   A Bluesbreakers megalakulásától kezdve jó értelemben vett zenész-átjáróház volt. Nemcsak Mayall egyénisége hatott társaiéra, hanem a „beosztottaké” is a főnökére. Az együttes első korszaka a hatvanas évek végéig tartott, addig vagy tizenöt összetételben játszottak.
   Valamennyi zenészt lehetetlen felsorolni, aki megfordult a Bluesbreakers-ben, de Eric Clapton, Peter Green, Mick Taylor gitárosok, Jack Bruce basszusgitáros, Aynsley Dunbar , Mick Fleetwood és Jon Hiseman dobosok, Dick Heckstall-Smith szaxofonosa említése megkerülhetetlen. Mayall fantasztikus szervező és irányítókészségének köszönhetően egy pillanatig sem okozott gondot ennek a szaporán változó társaságnak az összefogása és stiláris egységének megőrzése.
  
   A hatvanas években a Mayall-tól kirajzó zenészek alapító tagjai vagy meghatározó egyéniségei voltak többek között, a Cream, a Fleetwood Mac, a Manfred Mann, a Rolling Stones, a Colosseum együtteseknek, és rangos saját bandát sikerült alakítania Aynsley Dunbar-nak, Keef Hartley-nek és több más egykori zenészének is.
  
   A hetvenes éveket Mayall új elképzelésekkel indította. A hangzás változott ugyan, de nem annyira, hogy ne lehetett volna ráismerni bármelyik lemeze alapján. Volt, amikor magányos farkasként, egymaga készített lemezt, de mindig szerette a csapatmunkát és ragaszkodott a minőségi zenészekhez, akik ezekben az években is sűrűn váltották egymást csapatában. Félig-meddig „eltékozolt” évek után 1982-től folytatódott a Bluesbreakers új fejezete.
  
   Már bőven a Bluesbreakers-t vezényelte, amikor 1985. júniusában először lépett magyar színpadra a Kisstadionban. A budapesti fellépés mellett a vidékiek is örülhettek, hiszen többek között Szegeden és Debrecenben is adott koncertet.
  A következő magyarországi koncertjére két évet kellett várni, majd hosszú kihagyás következett és 1993-ban, egy kicsit rockosabb programmal jött el ismét Mayall. A kilencvenes években még kétszer örvendeztette meg magyar rajongóit: 1997-ben a Petőfi Csarnokban, majd 1999-ben igazi klubkörnyezetben, a Darshan Udvarban lépett a közönség elé.
  
   Június 26-án fellépő együttesének tagja lesz a 45 esztendős Buddy Whittington gitáros, akit Mayall korai Bluesbreakerséből az a korszak ragadott meg a legjobban, amikor a Mester Eric Clapton-nal játszott együtt. Egyébként nyolc éves kora óta játszik gitáron. Az éppen ötvenes Joe Yuele a dobos, aki Whittington-nal együtt itt volt Mayall két évvel ezelőtti koncertjén is. Ő tizennégy éves korában ült a dobok mögé. Olyan fekete muzsikusokat kísért, mint Albert Collins vagy Big Joe Turner. Basszusgitáron játszik a csapat legfiatalabb zenésze, a negyven éves Hank van Sickle, a billentyűs hangszereket pedig az ötvenhárom éves Tom Canning „kezeli”. A basszusgitáros tavaly csatlakozott Mayall-hoz, Canning pedig már az 1993-as Wake Up Call albumon is játszott a Bluesbreakers-szel. A mostani együttes minden egyes tagja amerikai.
  
   John Mayall és társai az elmúlt két évben ugyancsak fokozták a tempót; nagyszerűen sikerült a Padlock On the Blues, és a legutóbbi album, az Along for The Ride is. Olyan korongok ezek, amelyeknek minden valamire való gyűjteményben helye van. Kellemes meglepetés volt az 1969-es Marquee klubban tartott koncert felvételének megjelentetése is harminc év múltán.
  
   Legújabb lemezén két régi Mayall szám, a California és a So Many Roads aktualizált változata is hallható. Bár a blues nem kifejezetten slágertermelő műfaj, azért Mayall-nak vannak széles körben kedveltté vált darabjai, az említetteken kívül például a Room to Move, a The Law Must Change, a Key to Love, a Telephone Blues és mások.
   Mayall nem szereti a zenekar körüli túlzott nyüzsgést, még a hangszerét, gyakran erősítőjét is maga cipeli.
   John Mayall & The Bluesbreakers koncert Budapesten a Petőfi Csarnok Szabadtéri Színpadán június 26-án este 8h-tól.
  
  Diszkográfia
  
   A legtakarékosabb nyilvántartások szerint is több mint negyven Mayall lemez jelent meg az elmúlt csaknem negyven év alatt. A teljesség igénye nélkül, íme néhány jellegzetes és ismertebb darab az eddigi életműből:
  
  1965: John Mayall Plays John Mayall
  1966: Bluesbreakers, John Mayall With Eric Clapton x
  1967: Hard Road x
  Blues Alone x
  1968: Bare Wires x
  Blues From Laurel Canyon X
  1969 Looking Back
  The Turning Point x
  1970: USA Unionx
  1972: Jazz Blues Fusion
  1975: New Year, New Band, New Company
  1982: Return of The Bluesbreakers
  1987: Chicago Line x
  1988: Archives to Eighties
  1993: Wake Up Call x
  1997: Blues For the Lost Days
  1999: Padlock On The Blues x
  Live at the Marquee (1969-es felvétel)x
  2001: Along For The Ride x
  
   Annak pedig, aki nem ragaszkodik a sorlemezekhez, egyszerűen csak akar „valamit” Mayalltól, annak ajánlható a London Blues 1964-1969 című dupla CD és a Room to Move, amely az 1969-1974 közötti éveket fogja át ugyancsak két lemezen.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
2024. november 25.
Metallica program az Apocalpytica-tol a Barba Negra Red Stage-en
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Freedom Call: a hónap végén Budapesten is ünnepel a 25 éves happy metal zenekar
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
Dark Tranquillity + Moonspell a Barba Negra-ban
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 autopsy    japanese voyeurs    marco mendosa     hugh grant    architect    kick/ass    dream theater    hemlock    aranyember fesztivál    tommy emmanuel    sofitel    chris martin    thin lizzy    nile    kenneth branagh    tour 2012    after the burial    men in black    mátyás attila    ahad & fujak & hautzinger    vanessa hudgens    szekeres andrás    the dead daisies    expire    újhold  

r41
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!