szerző: FidoJohn Mayall Budapesten A fehér blues királya hazánkba látogat 2001 június 26, Petőfi csarnok
John Mayall, a brit vagyis a fehér blues mára fehér hajú királya hatodszor érkezik Magyarországra. Június 26-i koncertjének színhelye ezúttal a Petőfi Csarnok szabadtéri színpada lesz. Ez a hely nem idegen számára, hiszen 1993-as koncertjét is itt tartotta. Mayall ezúttal az Along For The Ride című vadonatúj lemezének anyagával érkezik, de minden bizonnyal elhangzik a koncerten néhány klasszikus darabja a hatvanas-hetvenes évekből. A lemez alcíme (felcíme) John Mayall and the Friends - John Mayall és barátai. A barátok a közreműködö zenészek, akik között olyan nagyságok vannak, mint a teljes Fleetwood Mac együttes a bluesos korszakából, Gary Moore, Chris Rea, Steve Miller, Jeff Healey, Johnny Lang, Mick Taylor és mások.
A hatvannyolcadik életévében járó John Mayall neve, és mindenkori együttese is a minőséget jelenti a blues és a rock kedvelőinek számára. A brit blues atyjaként is tisztelt, sok hangszeren játszó Mayall viszonylag későn, túl a harmincon vált ismertté ezen a pályán. A zene azonban már jóval korábban is érdekelte, már csak a családi hagyományok miatt is, hiszen apja dzsesszgitáros volt. A família, és személyesen ő maga is hatalmas lemezgyűjteménnyel büszkélkedhetett.
Mayall először képzőművészeti tanulmányokat folytatott, majd bevonult katonának (Koreában szolgált), ahol szabad idejét zenei önképzésre használta, gitározott. Hazatérése után ismét a képzőművészet felé fordult, de közben az ötvenes évek közepén megalakította első zenekarát, a Powerhouse Four-t, amely aprópénzért játszott kollégiumi bulikon.
A képzőművészeti tanulmányok nem bizonyultak feleslegesnek, hiszen tipográfusként is megállta a helyét, és ez később sokat segített neki a saját lemezek borítóinak tervezésében és készítésében.
Közben hallgatta az amerikai blues nagyjait, John Lee Hooker-t, Sonny Boy Williamson-t és másokat. (Hooker-rel játszott is együtt, többek közölt a Padlock On The Blues című lemezén). Londonban megismerkedett a brit blues másik meghatározó egyéniségével, a ma már halott Alexis Korner-rel. Korner tanácsokkal látta el, hogyan fejleszthetné saját és együttese színvonalát, e tanácsok nyomán szervezte újjá együttesét 1961-ben Blues Syndicate néven.
Két évvel később alakult meg a mára csaknem folytatásos regénynek számító Bluesbreakers együttes. Első összetételében John McVie - a klasszikus Fleetwood Mac oszlopos tagja basszusgitározott, Bernie Watson gitározott és Peter Ward dobolt. Ő maga, mint később is, amolyan igazi mindenesként, hol gitáron, hol billentyűs hangszereken vagy szájharmonikán játszott és énekelt. Első hivatalosan jegyzett lemeze, a John Mayall Plays John Mayall 1965-ben jelent meg.
A Bluesbreakers megalakulásától kezdve jó értelemben vett zenész-átjáróház volt. Nemcsak Mayall egyénisége hatott társaiéra, hanem a „beosztottaké” is a főnökére. Az együttes első korszaka a hatvanas évek végéig tartott, addig vagy tizenöt összetételben játszottak. Valamennyi zenészt lehetetlen felsorolni, aki megfordult a Bluesbreakers-ben, de Eric Clapton, Peter Green, Mick Taylor gitárosok, Jack Bruce basszusgitáros, Aynsley Dunbar , Mick Fleetwood és Jon Hiseman dobosok, Dick Heckstall-Smith szaxofonosa említése megkerülhetetlen. Mayall fantasztikus szervező és irányítókészségének köszönhetően egy pillanatig sem okozott gondot ennek a szaporán változó társaságnak az összefogása és stiláris egységének megőrzése.
A hatvanas években a Mayall-tól kirajzó zenészek alapító tagjai vagy meghatározó egyéniségei voltak többek között, a Cream, a Fleetwood Mac, a Manfred Mann, a Rolling Stones, a Colosseum együtteseknek, és rangos saját bandát sikerült alakítania Aynsley Dunbar-nak, Keef Hartley-nek és több más egykori zenészének is.
A hetvenes éveket Mayall új elképzelésekkel indította. A hangzás változott ugyan, de nem annyira, hogy ne lehetett volna ráismerni bármelyik lemeze alapján. Volt, amikor magányos farkasként, egymaga készített lemezt, de mindig szerette a csapatmunkát és ragaszkodott a minőségi zenészekhez, akik ezekben az években is sűrűn váltották egymást csapatában. Félig-meddig „eltékozolt” évek után 1982-től folytatódott a Bluesbreakers új fejezete.
Már bőven a Bluesbreakers-t vezényelte, amikor 1985. júniusában először lépett magyar színpadra a Kisstadionban. A budapesti fellépés mellett a vidékiek is örülhettek, hiszen többek között Szegeden és Debrecenben is adott koncertet. A következő magyarországi koncertjére két évet kellett várni, majd hosszú kihagyás következett és 1993-ban, egy kicsit rockosabb programmal jött el ismét Mayall. A kilencvenes években még kétszer örvendeztette meg magyar rajongóit: 1997-ben a Petőfi Csarnokban, majd 1999-ben igazi klubkörnyezetben, a Darshan Udvarban lépett a közönség elé.
Június 26-án fellépő együttesének tagja lesz a 45 esztendős Buddy Whittington gitáros, akit Mayall korai Bluesbreakerséből az a korszak ragadott meg a legjobban, amikor a Mester Eric Clapton-nal játszott együtt. Egyébként nyolc éves kora óta játszik gitáron. Az éppen ötvenes Joe Yuele a dobos, aki Whittington-nal együtt itt volt Mayall két évvel ezelőtti koncertjén is. Ő tizennégy éves korában ült a dobok mögé. Olyan fekete muzsikusokat kísért, mint Albert Collins vagy Big Joe Turner. Basszusgitáron játszik a csapat legfiatalabb zenésze, a negyven éves Hank van Sickle, a billentyűs hangszereket pedig az ötvenhárom éves Tom Canning „kezeli”. A basszusgitáros tavaly csatlakozott Mayall-hoz, Canning pedig már az 1993-as Wake Up Call albumon is játszott a Bluesbreakers-szel. A mostani együttes minden egyes tagja amerikai.
John Mayall és társai az elmúlt két évben ugyancsak fokozták a tempót; nagyszerűen sikerült a Padlock On the Blues, és a legutóbbi album, az Along for The Ride is. Olyan korongok ezek, amelyeknek minden valamire való gyűjteményben helye van. Kellemes meglepetés volt az 1969-es Marquee klubban tartott koncert felvételének megjelentetése is harminc év múltán.
Legújabb lemezén két régi Mayall szám, a California és a So Many Roads aktualizált változata is hallható. Bár a blues nem kifejezetten slágertermelő műfaj, azért Mayall-nak vannak széles körben kedveltté vált darabjai, az említetteken kívül például a Room to Move, a The Law Must Change, a Key to Love, a Telephone Blues és mások. Mayall nem szereti a zenekar körüli túlzott nyüzsgést, még a hangszerét, gyakran erősítőjét is maga cipeli. John Mayall & The Bluesbreakers koncert Budapesten a Petőfi Csarnok Szabadtéri Színpadán június 26-án este 8h-tól.
Diszkográfia
A legtakarékosabb nyilvántartások szerint is több mint negyven Mayall lemez jelent meg az elmúlt csaknem negyven év alatt. A teljesség igénye nélkül, íme néhány jellegzetes és ismertebb darab az eddigi életműből:
1965: John Mayall Plays John Mayall 1966: Bluesbreakers, John Mayall With Eric Clapton x 1967: Hard Road x Blues Alone x 1968: Bare Wires x Blues From Laurel Canyon X 1969 Looking Back The Turning Point x 1970: USA Unionx 1972: Jazz Blues Fusion 1975: New Year, New Band, New Company 1982: Return of The Bluesbreakers 1987: Chicago Line x 1988: Archives to Eighties 1993: Wake Up Call x 1997: Blues For the Lost Days 1999: Padlock On The Blues x Live at the Marquee (1969-es felvétel)x 2001: Along For The Ride x
Annak pedig, aki nem ragaszkodik a sorlemezekhez, egyszerűen csak akar „valamit” Mayalltól, annak ajánlható a London Blues 1964-1969 című dupla CD és a Room to Move, amely az 1969-1974 közötti éveket fogja át ugyancsak két lemezen.