szerző: imetaA tégla Hazai bemutató: 2006. november 9.
Scorsese szerintem 95´ tájékán készített utoljára „scorsese” filmet. A Casinoval lezárulni látszott egy korszak, melyben olyan alkotások szerepelnek, mint a Pénz színe, a Taxisofőr, a Krisztus utolsó megkísértése, vagy az Ártatlanság kora. Jött két gigantikus produkció, a New York bandái és az Aviátor, melyeknek legfeljebb DiCaprio rajongói örülhettek feltétel nélkül. Majd érkezett a hír: remake készül a 2002-es, hong-kongi Szigorúan piszkos ügyek trilógiából. Aki látta, feljajdulhatott, hogy miért is? Valóban szükség volna egy újabb feldolgozásra? Ráadásul nem is akármilyen filmnek a feldolgozására? Bele lehet fizikailag nyomorgatni egy közel 300 perces, tökéletesség határát súroló, ízig-vérig távol keleti krimit 120 percbe? Bele lehet nyomorgatni az amerikai filmgyártásba? Még Jack Nicholson neve sem oszlatott el bennem minden kétséget, így vetítés előtt egyetlen pozitív érvet tudtam megelőlegezni a filmnek: nem kell a második rész végéig várnom majd arra, hogy meg tudjam különböztetni egymástól a főszereplőket. A történet nem okozott túl sok meglepetést, a tirádok helyett az ír maffia, a hong-kongi rendőrség helyett a Massachusettsi áll egymással szemben. Itt a beépülő jófiú, ott a beépülő rosszfiú. Mégis, túl minden hasonlóságon egyszer csak azt vesszük észre, hogy a Tégla szétfeszíti a saját magának szabott kereteket, és önálló alkotásként is megállja a helyét.
Scorsese sikeresen túllépett az egyszerű ctr+c, ctrl+v fázisán, és úgy nyúlt az alapanyaghoz, ahogy minden remakenek tennie kellene: pusztán vázat hagyott, melyre felépíthette saját történetét a bűnről. Mert a Tégla végeredményben a bűnről szól, és a bűnhődésről, választásokról, következményekről. Nincsenek egyértelműen pozitív vagy negatív figurái, hogyan is lehetnének egy olyan világban, ahol mindkét oldalon gyilkolni kell? Igaz, igaz, néha azért becsúszik a „hálivúd” sematika, de ez megbocsátható, ha jön Mark Wahlberg, és két kurta káromkodással minden álromantikát lesöpör az asztalról. Jack Nicholson, mondanom se kell, kisujjból hozza a formát, kellemes meglepetés ellenben Leo, aki visszafogott érzékenységgel játssza le a drámai szerepekben otthonosabban mozgó Matt Damont a színről (visszaköszönni látszik a jéghegy előtti korszaka). Vannak persze képről képre átvett jelenetek, van, ahol működnek, van, ahol nem. (A hong-kongi felhőkarcoló tetején játszódó zárórész atmoszféráját még Scorsese profizmusa se közelítheti meg) Ellenben kapunk jó pár nyíltszíni fejbelövést és rengeteg vért, így a film minden tekintetben kimeríti az erőszakosság fogalmát. Külön ki kell emelnem azt a bátorságot, amivel Scorsese felvállalta a befejezést, és sikerült végig hű maradnia az eredeti alkotáshoz (aki nem ismeri, annak legyen meglepetés). A végső kérdés persze ugyanaz marad, mint a legelején. Miért volt szükség erre a remakre? Ha Scorsese létrehozott egy teljesen új értékekkel bíró filmet, egy teljesen más környezetben, mi szükség pusztán elemeket átemelni egy hong-kongi akciófilmből? Kit tudja? A jó hír minden esetre az, hogy a Téglának semmi köze a Szigorúan piszkos ügyekhez. A rossz hír is ugyanez, ki-ki válassza a megfelelőt. Ami biztos, érdemes mindkettőt megnézni.