beszámoló [koncert] 2006. november 3. péntek 15:58
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóPASO, Russkaja, Riddim Colony 2006. október 14., A38
A nem annyira lombhullató, szomorú őszben az A38 felé haladva elkerületlenül belebotlunk a Zöld Pardon jelenségébe, mely - hála az égnek - egy darabig nem lesz nyitva, de ennek ellenére sajnáltam azt a tényt, hogy elkerítették maguknak azt a zöld szigetet, ami a rakparthoz és azon belül az A38-hoz vezetett.
Véleményem szerint nem lehet véletlen, hogy ezen a szombat estén is zsúfolásig telt volt az A38, mert itt lépett fel az est és hazánk legnépszerűbb ska csapata, a PASO, illetve a hazánkban eddig a napig még ismeretlen - osztrák Russkaja és a föld alól vulkánként feltörő Riddim Colony. A hajó gyomrában az estét egy igen kellemes megjelenésű (selector) hölgyemény vezette fel. A lényeget számomra nem a hölgy nevének a kutatása jelentette, hanem az hogy hibátlan reggae és a dub anyagokat pakolt a szakavatott füleknek. Végülis a lényeg ez volt, hogy a várakozás ideje alatt ne a hajótest nyikorgását hallgassuk, hanem a jó muzsikákkal melegedjünk be, míg meg nem érkezik a Riddim Colony. És jöttek, játszottak nem is akárhogy; a siker az első néhány perc után már mérhető volt. Hihetetlen volt látni, hogy ezt a fiatal, lelkes formáció hamisíthatatlan elegyét nyoma a reggae-nek és dancehall-nak. Nem lehet kérdés, hogy a produkciójuk 100%-os volt, mivel valóban annak bizonyult. Jó kis hiteles, elszállós muzsikával vonták be a közönséget a mulatságba. A színpadfelelős három MC fel-alá járkálva nyomta felváltva az igét, hogy a mégnél is hitelesebb legyen jelen produkciójuk. Bizonyos vagyok benne, hogy a Riddim Colony jó lóra tett azzal, hogy elvállalta ezt a fellépést, és a közönség is azzal, hogy megnézte ezt a cigarettát sodró üstökös lendületű csapatot.
De végülis mi az a Russkaja? Hét vörösbe bújt muzsikus, egy jó adag orosz emigránsból, némi osztrák és magyar tagokból verbuválódott csapat, akik nem kis orosz virtussal, muzikalitással, vígkedéllyel szabadították ránk a Russian ska-jukat. Első látásra nem volt rossz. A hangulat pedig óriási volt annak ellenére, hogy a zenekar front emberének konferansza inkább orosz volt, mintsem angol. No de nem a részletekben kell elveszni, mert ugye nem az akadémián voltunk székfoglalót hallgatni. Erről a csapatról egyből beugrott nekem, hogy abszolút antikapitalisták, és emiatt nem akarva-akaratlanul kell asszociálnom a sarlóra, a kalapácsra és a csillagos zászlóra. Alapból a vodkásüvegek sem hiányoznak a csapat kelléktárából, csak a színpadon egyetlen üveg, pohár sem került elő. Ugye az öltözőbe nem láthattunk be, ott pedig Egyébként a csapat egész produkciója sokkal simulékonyabb volt, mint a testvérzenekaruk, a Leningrad produkciója a Szigeten. Egyrészt kevesebben álltak a színpadon, másrész sokkal összetettebb és virgoncabb produkciót mutattak be, mint a Leningrád. Egy kis túlzással élve: olyan volt a produkciójuk, mintha a magyar lakodalmast vegyítették volna a Zúg a Volgával (Ej, uhnyem!), a Moszkva parti estékkel és a Rózsaszín párduccal. De senki ne gondolja azt, hogy ez a furcsa vegyítés rossz volt. A közönségnek bejött, a zenészeknek pedig alapból is bejött, kik ténylegesen profin nyomták végig műsorukat, nem sok pihenőt hagyva a közönségnek és maguknak.
Azzal a csellel, hogy a PASO helyet cserélt a Russkajaval, mindenki jól járt: a PASO elérte, hogy a közönség maradt, hisz/és végigmulatta a Russkaját - ellenkező estben már nem biztos, hogy így lett volna. Így az est záró fellépője lett az elsőszámú hazai ska exportcikkünk (kikre büszkék lehetünk), a PASO. Nekik maradt az a megtisztelő feladat, hogy bezárják ezt a kora őszi kis fesztivált. Aki itt maradt még egy kicsit skaingolni, az szerintem nem bánta meg, mert egy igen kiadós programmal készültek Krsaék. Úgy is fogalmazhatok akár, hogy a PASO zenéje kortalan muzsika, kortalan embereknek, akik egy fikarcnyit sem hajlandók eltérni a tradicionális ska útról. A lényeg pedig éppen a tradicionalitásban van. Már sokszor írtuk, hogy a PASO így profi, a PASO úgy összeforrott. A produkciójuk minden alkalommal kiváló tud lenni. És lám most sem tévedett a PASO legénysége KRSA vezénylete alatt, mert a csapat műsorának legjavát adta a közönségnek. Igaz ugyan, hogy az egykori állandó vendéget, Böileres Jánost rég láttam a PASO sorai között, aki alig 1 éve még kellemesen dörmögte végig a sorokat, de hát Istenem. Végülis ahogy kell, a legnagyobb nyugalommal, kimérten játszották végig alig 2 órás műsorukat. Itt nem kellenek a váratlan - úgymond szabad fogású - elemek, korszakalkotó mindent megváltó gondolatok, mert úgy jó ez, ahogy van.