szerző: MorelloIron Maidnem 10 éves jubileumi koncert 2006. október 13, Wigwam
Akik figyelemmel kísérik a hazai Iron Maidnem tribute zenekar tevékenykedését, azok tudják, hogy időről időre elővesznek egy teljes Maiden albumot, és szépen kivesézik, első daltól az utolsóig. Ez már önmagában is figyelemreméltó teljesítmény, de ezúttal olyan nagy fába csapták a fejszéjüket, amihez mérhető talán soha semelyik tribute zenekar fejében nem fordult meg... Öt teljes Iron Maiden albumot lenyomni még játékidőben is elképesztő teljesítmény, nem beszélve a szintén grandiózus látványelemekről. Ilyen még tényleg nem volt! Nem csak nálunk, a világon máshol sem! A Wigwamnál az ilyenkor szokásos kép fogadott: kígyózó sorok, lassú haladás, tajparaszt biztonságiak. Töfi váltig állította korábban, hogy legkésőbb 9-kor mindenképp kezdenének, ebből persze semmi nem lett. Cserébe viszont szinte teljes teltház előtt kezdhetett a csapat.
Minden mellébeszélés nélkül, rögtön az Invaders-el kezdtek a The Number Of The Beast lemezről. Nagy elánnal játszott a banda, és a közönség is rögtön vette a fonalat. Érdemes megemlékezni a színpadképről, hiszen ezzel is plusz hangulatot adott a koncertnek a zenekar. A színpad két szélén voltak felállítva a paravánok, amelyek az Iron Maiden nagylemezek és kislemezek képi világát tárták elénk. Háttérben pedig egy nagy Eddie-rajz volt látható. Látványos volt, nagyban fokozta a beleélhetőséget egy igazi Iron Maiden koncertbe (noha a briteknél persze mindez jóval grandiózusabb). Kiss Zoli fantasztikusan nyomta, óriásit énekelt ezen az estén! Szépen végig is pörgött az 1982-es lemez, aztán következett a Piece Of Mind, és jött Bozsik Patrik is, az Iron Maidnem eredeti énekese. Ő szintén remekül idézte meg Bruce Dickinsont, mind orgánumban, mind öltözködésben. Bár néhány számnál puskáznia kellett - már régen énekelhetett ilyen ipari méretekben Maident - , másrészt pedig pár dal valóban az elfeledettek, kevésbé ismertek közé tartozott. Látszott, hogy a közönség felkészült, együtt fújták a nótákat az énekesekkel, és rögtön javították a Maiden életmű vázolása közben vétett hibákat.
Ezek után a két énekes, Zoli és Patrik váltogatta egymást egy-egy előadott dalcsokor után, a banda pedig tolta alájuk az alapot rendesen. Dobos poszton is történt némi ideiglenes változás, majd megvalósult az Iron Maiden jelenlegi három gitáros felállása, amikor Fábián Sándor, Obstruction gitáros is csatlakozott a zenekarhoz pár nóta erejéig. Persze a látványelemek továbbra is működtek, mint pl. a The Trooper zászlólengetése. A The Number Of The Beast-től a Seventh Son Of A Seventh Son-ig terjedő program, amely összesen 5 nagylemezt ölel fel, elképesztő kitartást igényelt mind a zenekartól, mind a közönségtől. Végül is ez több mint 4 óra tömény zene! De szerencsére sikerült a nagy megpróbáltatás, a banda a színpad forróságában izzadva profi módon lenyomta a számokat az utolsó hangig, a rajongók pedig végig bátorították őket, és élvezték a hangulatot. A végén pedig színpadra hívták magát Eddie-t is, az Iron Maiden szörnyét 3 méteres valójában. Talán ez tette fel a pontot a látványelemek tetejére.
Azt kell hogy mondjam, az Iron Maidnem ezen előadása túllépte a legendás brit zenekart is! Nem hinném, hogy az Iron Maiden úgy hirtelenjében képes lenne lenyomni 5 teljes albumot a saját életművéből. Persze hibák, elcsúszások azért akadtak, de így is emberfelettit nyújtott a zenekar. A sok Maiden rajongónak pedig gyógyírt jelentett ez a koncert, mert már régóta hiába várják a briteket. Mindezzel együtt talán túlságosan is masszív volt ez az este. Tény, hogy az Iron Maiden minden zsenialitása ellenére nem egy túl változatos zene, több mint 4 órányi metal meg aztán tényleg húha! Emellett a lemezek anyagai sem mind kifejezetten koncertre való nóták, ezáltal néha kicsit leült a buli. De lehet, hogy ez épp a pihenés miatt volt jó no persze nem a zenészeknek. Minden tiszteletet megérdemel az Iron Maidnem, és a közönség is. Ez egy igazi fanatikus koncert volt: fanatikusoktól fanatikusoknak.