Van ez a zkr. A sztárnak mondott. Mármint sztárnak nálunk, Magyarországon. Aztán a koncert után bemennek a csajok, a félrészeg srácok. Az öltözőbe. Udvarolnak az énekesnek, a gitárosnak, a dobosnak. Van boruk is. Tokaji. Pedig a sztárok a vöröset szeretik. De van ez az üveg. Tokaji. Kérnek a büféből célszerszámot. Hogy kinyissák. És elkortyolgassák. Mintegy szertartásként. Hogy megmaradjon. Nekik. Csak nekik. A közönségnek, akik rajonganak.
Pedig a vöröset szeretik. Azért megisszák a magukét. Hogy megmaradjanak a rajongóknak. Az a pár korty, ami lecsúszik, csak akkor, csak nekik. Együtt a sztárokkal. Aztán az ártatlan párducnadrágos lányok írnak egy levelet. Elektronikusat. Arra az oldalra, amit valószínűleg többen látogatnak, mint (mondjuk) a kedvenc hetilap oldalát. Mert azt megveszik az újságosnál. De a sztárénekes személyes válaszát nem lehet megvenni. Megfizethetetlen.
Én magam is nap mint nap begépelem azt a pár betűt az internetes kereső felső üres sorába. Azt az URL-t. Azt az egyet. Kíváncsi vagyok a kérdezők neveire, kíváncsi vagyok a válaszokra. Kíváncsi vagyok hol játszik a zkr hétvégén, és arra is milyen volt a legutóbbi koncert. Egyszerűen érdekel.
A piros-zöld oldalak megleptek. Megszoktam a régi, élénkzöld hátteret, a jól ismert fotókat. Nemrég azonban idegen és mégis nagyon jól ismert környezet fogadott. Mondom, ez a piros-zöld variáció. Mármint méregzöld. Mármint vérvörös. Vérpiros. Meg itt van ez a fél lábszárcsont csurig velővel, meg az indával font fényképek. A grafikák ismerősek. Az apró, infantilis ábrák izegnek-mozognak a weblapon. A bálnák szeretkeznek. Sok munka van ebben a portálban. Nagyon sok. Hónapokat vártunk rá.
Ilyen honlapból nincs, nem lehet több. Nekem nem. A régi sem volt rossz, csak tudni kellett hova nyúljon az ember. A koncertek és kérdések felirat gyakran bővült, de az utolsó albumot évek óta új-nak hirdették. Ez a méreg-vér oldal azonban megmutatta, hogy így is lehet. Több éve naplóba írt emlékek buknak elő fényképekben, dalszövegekben, digitalizált dallamokban, és csak úgy árad belőle, hogy ez még mind semmi. Van ám még a tarsolyunkban, csak oly sok a dolog, hogy türelem kell, hogy beérjenek. A kedves olvasó-böngésző meg türelmes. Kicsit csitítja a hisztit az interaktív közeg. A rajongó csak szól egyet, s már (nem smár!) jön is a válasz. Még Szabó Rozália is feltűnik a színen, mint egy régi ismerős. Mindenki tudni véli valakinek. Bűvésznek, művésznek, vagy Euroliga négyesdöntős edzőjének. Szó mi szó, ez a honlap felér egy üveg tokajival, csak ezt nem büfögi ki a delikvens. És nem lesz tőle másnaposse.