magazin [kiállítás] 2006. szeptember 26. kedd 11:46
nincsen hozzászólás
szerző: Antropos.huLumen Pictura - Danczák István fotóművész kiállítása Fotocellában Szeptember 25. – Október 9. Budapest – Fotocella (IX. Ráday u. 17)
Ha a műkedvelő nem megy a kiállítóterembe, akkor a kiállítóterem megy mondjuk egy kávéházba. A cél a két part közelítése egymáshoz. Hisz miért ne kössük össze a kellemest a még kellemesebbel?! Danczák István természetfotói és fotógrafikái a Supranatura Művészeti Alapítvány szervezésében szeptember 25. és október 9. között tekinthetők meg a Fotocella Kávézó és Galéria időszaki kiállításaként.
A főváros új kultúrnegyedében virágzó kávéházi pezsgés újjáéleszteni látszik a századelő hangulatát. Mára azonban nemcsak a közösségi hangulat és a kávézás szertartása csalogatja egy frissítőre az ubánus vándort, egy-egy kirakatból meghökkentő vagy épp tüneményes műtárgyak bukkannak elő, a kávéházi költők-írók helyét pedig részben átvette a képző- és iparművészek produktuma. Ennek köszönhetően új üstökösök indultak el pályájukon a Ráday utcából, és már szinte feledésbe merült életművek pompáztak hajdani fényükben. A Fotocella Kávézó és Galéria is évek óta ezt a tábort erősíti egyedi fotókiállításainak sorozatával, melynek következő állomása a Lumen Pictura. Danczák István az Anziksz című kiadvány fotórovatának vezetője volt éveken keresztül, és a Művészeti Vizuális Nevelés című módszertani foylóirat tipográfusa és fotósaként mindennapi tevékenységévé vált a vizuális dokumentáció. A francia támogatással megalakult Független Képzőművészeti Szalon vezetőségi tagjaként, önálló rovatuk vezetőjeként pedig a független magyar művészeti élet támogatása is feladata lett. Tanári végzettség hiányában is megválasztott tagja a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének. Látásmódja, kompozíciós készsége így szakmailag is fedhetetlen. Évekig művésztelepek vezetőjeként és aktív résztvevőjeként vállalt szerepet a hazai művésztársadalomban. A kérdés azonban nem az, milyen a jó fotó, hanem az, hogy milyen a jó fotós. A jó fotós ugyanis egyben festő, aki kiváló érzékel használja palettáját, grafikus, aki tisztába van a kép elemi részeivel, technikus, aki a fényképezőgépből a géphez is ért, de mindeképpen kritikus. Kritikus mindennel és első sorban magával a médiummal szemben. Hiszen kindulni csak abból is lehet, hogy az a jámor jószág csupán egy műszer. Az általa létre hozott valóság mindössze tökéletlen másolata az eredetinek. A tudomány pedig nem abban van, hogyan lehet a kettőt mind inkább hasonlóvá tenni egymáshoz, hanem abban, hogy ismerve a tecnikai fogyatékosságokat hogyan lehet mégis az eszközt a magunk és alkotásunk javára fordítani. Hogyan lehet vele valamit megmutatni, kifejezni. Egy kék erdőt, egy arany hidat... A fénykép hivatása: bekeretezni a fotós szemében tükröződő látványból egy képet, úgy hogy felvillantson valamit magából az egészből is.
A Supranatura Művészeti Alapítvány fiatal, lelkes csapatának különböző szakmai területeken megszerzett tudása, kreativitása és a művészetek iránt tanúsított érzékenysége, alázata mozgatja azt a törekvést, mely az alkotók és befogadók közti távolságot kívánja csökkenteni. Céljuk, hogy pályázatok és támogatások segítségével bemutathassák az arra érdemes tehetségeket a művészet minden területéről, és lehetőséget teremtsenek olyan szakmai fórumokra, ahol a résztvevők találkoztathatják nézeteiket, látásmódjukat egy termékeny közeg létrehozásának érdekében. Reményeik szerint a szeptember 25-ei közönségtalálkozó is alkalmat ad majd erre.
1989 B. Hajdu Lászlóval, Balatonalmádi 1991 Gent, Belgium 1991 Móri Szakmai Műhely 1992 Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság, Budapest 1993 Móri Szakmai Műhely, Budapest 2000 D. Kovács Júliával a Tasi Galériában, Szentendre 2001 Ráckeve
Az ANTROPOS.hu kulturális online magazin támogatásával!