hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2006. augusztus 28. hétfő   13:34
nincsen hozzászólás

szerző: András és Tompi
Celtic Frost: Monotheist
Century Media / EMI

  Mindig tudtuk, hogy a Celtic Frost tagjai nem ebben a világban laknak - nekik külön dimenziójuk van, ahol zsarnokokkal vacsorálnak egy asztalnál, morbid meséket mondanak egymásnak és haláltáncot járnak. Régen hosszú ideig rendszeresen engedték meg a bátrabbaknak, hogy bepillantsanak a fülükkel ebbe az emberi léptékkel aligha mérhető groteszk világba, mi pedig elképedve leskelődtünk is, amikor csak lehetett. Közel másfél évtizede azonban - legnagyobb sajnálatunkra - magukra csukták birodalmuk kapuját, és három évvel ezelőttig jelét sem adták, hogy hajlandóak lennének újra beengedni oda bárkit is. 2003-ban viszont újra elkezdték kitárni a bejáratot, mostanra pedig teljesen ki is nyílt a kapu. És a nyílásból még mindig dől a sötétség.
  
  Méghozzá pontosan úgy, ahogy eddig: kiszámíthatatlan formában és halmazállapotban, ami ezúttal is garantálja, hogy a közreműködő művészek (vagyis Tom Gabriel Fischer énekes-gitáros, Martin Eric Ain bőgős, Erol Unala gitáros és Franco Sesa dobos) megváltozott tudatállapota akár még arra is képes lehet, hogy megváltoztathassa - vagyis a sajátjára formálja - a hallgató tudatállapotát. A kissé kénkövesre sikeredett tömjénezés közepette ugyanakkor meg kell jegyeznünk: egy Celtic Frost lemeztől ezt is vártuk el, még ha visszatérő anyag is. Hogy nem puszta hagyományőrzésről lesz szó, azt már abból az egyáltalán nem elhanyagolható adatból is lehetett sejteni, hogy a cikk tárgyául szolgáló monolitban három év munkája fekszik, de maga a lemez még azokat is meg fogja győzni, akiknek mindezek ellenére is voltak kétségei: a Monotheistben úgy hallhatjuk viszont a svájciak teljes életművét, hogy a nosztalgia szó eszünkbe sem jut.
  
  Igaz, az első percekben sok minden más se, hiszen a kezdő Progeny kombájnsebességűre fékezett bárdolatlansága, majd a Ground göröngyös riffjei nem épp az intellektust veszik célba. Kemény fizikai próbatétel mindkét darab, az egyszeri zenehallgató méltán hiszi ezek hallatán azt, hogy itt most aztán elszabadul a pokol. És el is szabadul, csak épp nem a szokványos, hanem az igazi. Istenek haldokolnak körülöttünk, hamvakban fulladozunk, homály borul ránk, és egyáltalán nem fantázia kérdése, hogy mindezt észre is vegyük. Vagy kikapcsoljuk a lemezjátszót, vagy ott van mindez körülöttünk - de ha kikapcsoljuk, azt is csak azért tesszük, mert mindez tényleg ott van körülöttünk, amíg szól a Monotheist.
  Illetve nem is szól, hanem fortyog, árad, zakatol, lebeg, számonként, sőt percenként változva. Hol otromba riffek alakját ölti, hol elkenődő női énekhangon szólal meg, hol kántálásban, hol recitálásban, hol szöges korbácsként csattanó rigmusokban sújt le. Lehet persze magyarázni, hogy az A Dying God (Coming into Human Flesh) egyes részei szinte triphop lemezekre valók, hogy az Ob Abysmi Vel Daat vegytiszta doom metal, hogy az Obscured minden idők legsúlyosabb metalba oltott darkpop slágere és körülbelül olyan, mitha Cure szólna egy betonkeverőből. El lehet mondani, hogy a My Domain of Decayben és az Ain Elohimben (is) új életre kel a Hellhammer primitív szörnyetege, csak az előbbi egy spirálban csavarodó, agytekervényeket újraformáló riffbe torkollik, míg utóbbi inkább hullámzik, aztán önmagába süllyed és azt is, hogy az Incantation Against olyan, mintha Loreena McKennitt énekelne egy magaslatról, valahol a Sziklás-hegységben (és még véletlenül sem a svájci Alpokban). Sőt azt is, hogy az a bizonyos pokolba tartó vonat a negyedórás zárótételben, a Synagoga Satanae-ban ezúttal tényleg a pokolba tart, méghozzá nagyon is ráérősen és kimérten, tulajdonképpen saját maga előtt fektetve a síneket - de száz szónak is egy a vége: ezeknek a daloknak saját terük és idejük van, a különböző hatásokat pedig nem magukra öltik, hanem felszippantják és elnyelik. A legszebb az egészben, hogy a csúfság itt úgy keveredik a szépséggel, hogy még különválasztva sem lennének művészkedőn fennköltek, illetve nyálcsorgatóan közönségesek.
  
  Aki pedig mégiscsak a Monotheist evilági vonatkozásaira kíváncsi, annak azt kell mondanunk, hogy ez nem az év, meg az évtized legelsöprőbb visszatérése, hanem minden időké. A Celtic Frost nem változtatott régi szokásán, sőt: most azt is megmutatta, hogy még a múltból előlovagolva is képes azonnal megelőzni a saját korát.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Celtic Frost

Century Media Hungary

 programajánló: 
2018. január 20.
NVC: Extrawelt – Fear Of An Extra Planet Album Tour
2018. január 21.
Accept - A heavy metal legenda Barba Negra Music Clubban
Concerto Music 2018.: Nightwish, Within Temptation, Accept, Angra, Rhapsody, Therion, Satyricon, Orphaned Land, Anneke, Insomnium
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
Roar: Délibáb demo
Borbély Mihály: Polygon - Theodosii Spassov, Lukács Miklós, Dés András
Begotten Silence: Faces Of Suffering
Parkway Drive: IRE
Maeotis: Vérbulcsú
 kiemelt 
Ugly Kid Joe a Barba Negra Trackben!
  
Pályafutása során először látogat Magyarországra az Ugly Kid Joe

Fates Warning A38-on
Rhapsody: 20. jubileumi koncert
Kreator, Vader, Dagoba a Barba Negra klubban
Tony Hadley (UK / Ex Spandau Ballet ) Budapesten!
 friss hozzászólások 

Richie Kotzen (1)
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 black-out    bill nighy    when death comes    novarock    genus ordinis dei     impericon never say die tour    beszámolót erről    sunstroke    paul anka    a világűr hangjai    soulburners    the ocean    tökéletlen trükk    metal blade    einherjer    infinity    the get up kids    belphegor    septicmen     mötley crüe    veszprém    the word alive (usa)    zach galifianikis    cliff burton    kmfdm  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2018 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!