beszámoló [koncert] 2006. július 27. csütörtök 16:22
nincsen hozzászólás
szerző: TompiThe Sisters Of Mercy, Flop 2006. június 23. Petőfi Csarnok
Ezt a koncertet nem a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán rendezték meg. Ebből és a fenti dátumból azt hiszem ki is derült, hogy mennyire komolyan kellett venni a főzenekar főnökének azon szavait, miszerint in the heat of the night. Elárulom: nagyon. Vagyis csurom vizesen táncolt mindenki, aki élt és mozgott. Persze hozzá kell tenni, hogy ugyanaz lett volna az eredmény, ha az Irgalmas Nővérek budapesti zsolozsmáját történetesen a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán rendezik meg, mert csöpögött az eső. De azt az alapvetően dark, goth, stb. célközönség állítólag nagyon szereti, még akkor is, ha vizes lesz a ruhaként használt a csipketerítő, meg a katonai zubbony.
Persze még nem a nyitó Flop műsora alatt, hiszen gondolhatnánk a dark, goth, stb. célközönség idegenkedik a grunge-nak is nevezhető puritán rockzenétől. A gondosan megalapozott előítéletet aztán dobhatjuk is gyorsan a sarokba, hiszen a visszajelzések pozitívak voltak, nem is a falaknak játszott az elő-zenekar, hanem a vázolt publikum számos képviselőjének. Nem tudom, hány embert győztek meg, azt meg pláne nem, hogy miről, de én például gyorsan ki is egyeznék magammal a tekintetben, hogy a derekas helytállásnál jóval meggyőzőbbek voltak. Külön öröm továbbá, hogy a Flop tudta kezelni a helyzetet, és tisztában volt vele, hogy nem miattuk szurkoltak le 6500 jó magyar Forintot a megjelentek. Ritka ez manapság.
Ritka a Sisters Of Mercy koncert is, úgy értem általában is, székesfővárosunkban meg egyenesen védetté nyilvánított esemény. Ezért is lett volna ildomos összehozni egy tisztességes hangerővel ellátott tisztességes hangzást is a hangmérnök úrnak vagy uraknak, mert ahogy ez a produkció szólt, annak kapcsán csak a még viszonylag friss nickelsdori élményeit idézgethette az a szerencsés, akinek volt olyan. A hangulatra viszont pesten nem volt panasz. Pedig itt is ugyanaz a szirénmentes This Corrosion szólt, női súgás-búgás helyett itt is a gitáros szakik óbégattak, a Dominion/Mother Russia klasszikusban dettó, a Vision Thing riffjei itt egyáltalán nem haraptak, és itt volt egy-két leülősebb pszichedelizálás is. És mégis már-már több lett ez a koncert, mint ami, nagy részben egy olyan összetételű közönségnek köszönhetően, amelyet a csapat immár idestova huszonvalahány éve kikér magának. Mert törik ők magukat folyamatosan, hogy bebizonyítsák, hogy nekik ehhez a dark, goth, stb műfajhoz ugyan semmi közük, ezt nehéz lesz már elhitetni. A Floodland címadójával és a Detonation Boulevarddal tovább rontják a helyzetüket, mert ezen daraboknál a depresszióval kevert sötét misztikumra oly fogékony magyar lelkekből álló közönség is ugyanolyan vidáman lett szomorú, mint az ugyancsak áthatolhatatlannak tesző szárazjégbe burkolt nagy slágereknél. Az előadók persze semmilyen különbséget nem tettek dalaik között, egyiket sem konferálták fel, egyiknél sem szóltak egy árva szót sem, csak elindították a kijelölt samplert és a dobgépet a kijelölt helyen, a gitárosok meg eljátszották a kijelölt hangsorokat. Magyarán: egy kívülállók számára is maximálisan élvezhető gruftidiszkó volt ez, élőben, megtunnigolva a művész urak személyes jelenlétével. Pusztán az ausztriai koncert hangzása hiányzott az üdvösséghez. Nincs mit tenni, ez van, (illetve volt) a nővérekkel ellentétben a hangmérnök úr ezúttal nem volt hozzánk irgalmas. Az utolsó dal most kevésbé sántított, de Ofra Haza még mindig nagyon hiányzott.