beszámoló [fesztivál]  2006. július 31. hétfő   12:58

nincsen hozzászólás

  A fesztivál mottója lehetett volna: lányok, szesz, r n r és szél. Elöljáróban kell ennél több egy jó hétvégéhez?
  
  Ezen a szellős júl. 13-15-ei komplett hétvégén minden valamire való rock and roll arcnak a Velencei tó felé kellett volna vennie az irányt. Sajnos tényként kell elkönyvelnem, hogy a kevésnél nem sokkal többen jöttek el a 13. alkalommal megrendezett Rock and Roll Sátortáborba. Nem vagyok benne bizonyos, csak találgatok annak kérdésében, mi lehetett ennek az oka. Talán a nyári fesztivál-dömping, vagy a nap lehetett az oka? Nem tudom. Egy kicsit azért eljátszom a gondolattal: ha mindenki itt lett volna, akit érdekel és szereti ezt a műfajt, és hozott volna magával még egy embert és azok is egy másikat, akkor biztosan nem fértünk volna el a parton, csak lábujjhegyen vagy bent a hullámzó vízben. Hiszen ez az egyetlen többnapos, hazai fesztivál, ami a Rock and Roll zenékre specializálta magát. Bár nem kell tovább ragoznom a gondolataimat, mert a fesztivál ideje alatt a hangulat garantált volt. Annak ellenére, hogy a folyamatosan erősödő szél a nappalt kellemessé, az éjszakát elviselhetetlenné tette, ez a természeti jelenség csak részben szegte kedvét a bulizóknak.
  
  Az első napot magán jellegű okból kihagytuk, így csak a rendezvény második masszív napja maradt nekünk, mégsem kellett panaszkodnunk a felhozatal tekintetében, mert olyan csapatok léptek fel, mint a Clippers, Madison, The Prison Band, RollSkate Band és a hatvaniak büszkesége, a Rockin RockCats. Tehát érdemes volt ezekért a csapatokért leutazni Gárdonyba. Navigációs problémáink miatt először Agárdra utaztunk, majd onnan gyalog vissza Gárdonyba. Nekünk nem jelentett problémát ez a kis malőr, mert a két település az évek alatt úgy összenőtt, mint a többnapos kialvatlan szem. A korai érkezés helyett inkább néhány legördített sör mellett döntöttünk a Tóparti sétányon, mert a fürdés és a napozás alapból nem tudott felizgatni bennünket. A Sport Beach közelsége és a Clippers beállása jelezte, hogy az irány jó, ha akartunk volna, se tudtunk volna eltévedni.
  
  A Campingben már látható volt az előző napi buli eredménye néhány kószáló arc másnaposság elleni küzdelme és a koncertek kezdésére váró pihenő személyek képében. De a lényeg, hogy a koncertek kezdetére (ami este 8 órára volt tehető) mégis szép számban bújtak elő a földből a rockabilly arcok, nejeik és/vagy azok barátnőik. Végül is az alaphangulatot a Clippers adta meg Kalocsáról. Hibátlan velős 12 számból álló produkciójuk tényleges felütése volt ennek az estének. Programjukban Elvistől egészen Cherryig jutottak el. Feszes és változatos műsoruk és az előadásuk magáért beszélt. Minimális átszerelési szünet alatt néhány perces swing táncbemutatót láthattunk Benny Goodman egyik swing klasszikusára. A táncosok ötletes koreográfiával elevenítették fel a 20-30-as évek klasszikus táncstílusát komikus öltözékben, de értékelni kell a lelkesedésüket
  
  A sorrendben következő zenekar a Mellizom vagy ismertebb nevén a Madison zenekar volt. A tagok közözött csupa ex zenekari tagot találunk. Többek között a Whizz-Bangból kiszakadt énekes Fozót, akit most gitár mögött hallhattunk, vagy az Ex Cadillacet és a Brillantint megjárt Bringát, a zenekar egyetlen női tagját. Valamint Johnie-t, aki az Ex Cadillacból jött a basszusokat nyomni. A csapat főnöke, a zongorista Dongó az Ex Sun Records és az Ex Mr.Swing zenekart tudhatja maga mögött. Sokak számára ismertek ezek a nevek. Programjukban a sajátjuk mellett sorra fedezhettünk fel klasszikus dalokat Kezdetnek ott volt a Madison hajó; Lewistől a Whole lotta Shakin; a Hungáriától a Meghalok, hogy ha rám nézel; Charlestől a Road Jack; Haleytől a The Saints Rock N Roll; Lekvár boogie; Lewistől Great balls of fire és így tovább, de elgondolkodtam előadásuk láttán. Nekem nem a programjuk zenei részével vagy előadásukkal volt problémám, mert az hibátlan volt! Volt viszont a zenekar agyával, Dongóval, aki erőltetett poénokkal, konferansziéival, valamint hamiskás énekhangjával kedvetlenített el a produkciójuktól. Emellett a negatívumok mellett meg kell említenem, hogy a Madison egy remekül megkonstruált buli zenekar, és Dongó frankó boogie-boogie és rock & roll billentyűjátékos. Ha javasolhatnám, akkor azt mondanám, a zenekar szerezzen be egy Cactus kaliberű színpadi showmant, aki kiváló hanggal is rendelkezik. Az átszerelési szünetben a nap folyamán résztvevő Ki üli meg tovább a bikát, vagy ismertebb nevén a bikaülőverseny résztvevői között kisorsoltak egy Johnnie Walker whiskyt, melyet a játékosoknak közösen kellett meginniuk.
  
  Sokan voltak kíváncsiak a fesztivál legfiatalabb és legelszántabb fellépőjére, a The Prison Bandre. Négy ismert rockabilly arc (Cactus, UFO, Szappan, Lufi) egyen narancssárgában, feszes rockabilly ütemekre és virga játékukkal tették kíméletlenül emlékezetessé ezt a fellépést. Egy dolog biztos: ezekben az arcokban van és lesz spiritusz. Sajnos a szél kifogott rajtunk, és az alapos megfázást kerülve a távozás mellett döntöttünk. Búcsút vettünk a 13. Vízparti Rock & Roll Sátortábortól úgy, hogy sajnos már nem láthattuk Danis Zoltán Elvis-imitátort, a Roll Skate Boogiet ill. a nagy népszerűségnek örvendő Rockin RockCats produkcióját. Véleményem szerint sebaj, mert jövőre ugyanitt. De akkor már biztos, hogy magunkkal hozzuk és visszük a nagyszülők komplett felmelegítő készletét. Ha nekik bevált, akkor nekünk miért ne. Zárszóként még annyit, hogy ennek a rendezvénynek megkérdőjelezetlenül ott kell lennie a hazai fesztiválok palettáján.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: