szerző: imetaSzakíts, ha bírsz Hazai bemutató: 2006. június 29.
Mikor lesz a viszony iszony? Brooke és Gary életében a szakadék felé vezető utat egy tucat citrom indítja el, majd a mosogatás örök mumusa is lök egyet rajtuk. Hiába egyeznének, hogy a továbbiakban külön utakon járnak, nem könnyű a szakítás, ha két ember ugyanannak a lakásnak a részleteit fizeti. Láthattunk már erre példát, többet is, talán a legemlékezetesebb ház-szétszedést Michael Douglas és Kathlen Turner produkálta a Rózsák háborújában. Le is estek a csillárról. A hétköznapi életben persze nem érnek ennyire csúfos véget a kapcsolatok, általában csak a lelki sebek maradnak, meg azok a fránya bútorok, amikről senki se tudja már, melyik térfélre is tartoznak. Brooke és Gary nem kicsinyeskednek ennyire, ők rögtön a lakás tulajdonjogán kapnak össze, és miután egyikük sem hajlandó elhagyni az értékes ingatlant, kétfrontos háborúba kezdenek. A konyha demilitarizált övezet. Mit is lehet még mondani a filmről? Kevésbé szórakoztató, mint egy Jóbarátok epizód, és igen, ez az elvárás már csak így marad, akárhányszor azt látja az ember Jennifer Aniston neve alatt, hogy vígjáték. Vígjátéknak átlagos, a szemétkedések is átlagosak, nem lépik túl a jó ízlés határát, hogy aztán mindent restaurálni lehessen. Vicces jelenetek ritkán akadnak, azok is inkább a mellékszereplőknek köszönhetőek. Vince Vaughn jól játssza az infantilis maci szerepét, és láthatjuk, hogy Aniston Pitt után is nagyon csinos, de a fantáziátlan forgatókönyvön ők se tudnak segíteni. Ráadásnak a film a végére el is komolyodik, mint egy vasárnapi Hallmark műsor. Az újrakezdés egészen.... kedves kis csavar, de ha időközben elbóbiskoltunk, a felkapcsolt világításon kívül semmi sem fog minket felriasztani az unalomból. Mert a Szakíts ha bírsz annyi érdeklődést kelt a nézőben, mint a szomszédból átszűrődő veszekedés. Körülbelül annyira is fajsúlyos az egész mozi.