előzetes [koncert]  2006. június 29. csütörtök   15:17

nincsen hozzászólás

  A billentyűs hangszerek legendájaként számon tartott Keith Emerson az Egyesült Királyság 1960-as és 1970-es évekbeli virágzó rock színterén feltűnt egyéniségek egyik legkiválóbbika. A progresszív rock mozgalom egyik legnagyszerűbb vezéralakja, aki a rock n rollt számtalan stílussal ötvözi: klasszikus, jazz és világzene. Az elektromos és akusztikus billentyűs hangszerek, nevezetesen az orgona és a szintetizátor modern kori varázslójaként állította fel a mércét, amellyel másokat mérnek. Emerson mind a The Nice-szal, mind az Emerson, Lake & Palmer-rel a legmerészebb dalokat írta és rögzítette a rock műfaján belül, és el is juttatta azt a tömegekhez, köszönhetően páratlan virtuozitásának és előadói készségének.
  
  Keith Emerson 1944. november 2-án született az angliai Todmordenben (Lancashire), és zongoratudása 14 éves korában rövid idő alatt szenzációvá vált otthonában, Worthing városában (Sussex). Tinédzser korának utolsó éveiben Londonba költözött, és először a V.I.P.´s, később pedig a Gary Farr and the T-Bones formációhoz csatlakozott. Utóbbival mentorukat, T-Bone Walkert kísérték a londoni Marquee Clubban, illetve Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban is turnéztak. A kezdeti időkben olyan jazz előadók voltak rá hatással, mint Fats Waller, Oscar Peterson, Dave Brubeck, Jack McDuff és Big John Patton. Az olyan klasszikus zeneszerzők, mint J.S. Bach, Aaron Copland, Dmitrij Sosztakovics, Bartók Béla és Alberto Ginestera, szintén hatottak a zenéjére.
  
  Huszonévesen alakította meg a The Nice zenekart Lee Jackson basszusgitáros/énekessel, Brian Davison dobossal és David O´List gitárossal. A csapat Ike és Tina Turner egykori énekesét, P.P. Arnold-ot kísérte, de aztán önállósította magát, és a klasszikus zene, a blues és a rock egyedi ötvözetével rukkolt elő. Ekkortájt sajátította el hangszereként Emerson a Hammond orgonát, és hamarosan el is híresült elképesztő színpadi mutatványairól és ihletett zenei előadásairól. A The Nice számos lemezt készített, és egy hírhedt koncertet is adott a londoni Royal Albert Hallban. Rögtön azután, hogy hallotta a Walter Carlos-féle „Switched on Bach”-ot, Emerson megvette az első Moog szintetizátorok egyikét, elkezdett kísérletezni rajta, és elsőként bonyolított le nemzetközi turnét a hangszerrel, a feltaláló Dr. Robert Moog segítségével.
  
  1970-ben a The Nice feloszlott, Emerson pedig létrehozta a legendás Emerson, Lake & Palmer (ELP) formációt Greg Lake basszusgitáros/énekessel és Carl Palmer dobossal. Még ugyanabban az évben be is mutatkoztak az Isle Of Wight fesztiválon, és egy csapásra ismertté váltak. A trió Muszorgszkij klasszikusának, az Egy kiállítás képei-nek fergeteges feldolgozásával (amelynek végén ágyútűz szól) robbant be a színtérre. Első kislemezük, a Lucky Man (az „Emerson, Lake & Palmer” címet viselő bemutatkozó lemezről) végén döbbenetes új hangzás hallható fel egy Moog szintetizátorszóló formájában. A hangzás kirobbanó sikert aratott, és a zenekar elindult világhódító útjára. 1970 és 1977 között az ELP hat platinalemezt jelentetett meg, köztük az E,L&P, Tarkus, Trilogy, a rejtélyes című Brain Salad Surgery, Welcome Back My Friends To The Show That Never Ends és Works Vol. 1. albumokat. 1974-ben főzenekarként játszottak a rangos California Jam fesztiválon több mint 500,000 ember előtt. Később, 1977-ben, az ELP egy válogatott zenészekből álló zenekarral turnézott, amely Emerson Piano Concerto No.1. című darabját adta elő. A turné után az ELP ismét trióként koncertezett, és 1979-es feloszlása előtt még két lemezt (Works Vol. 2 és Love Beach) adott ki. 1985 és 1990 között Emerson két ízben dolgozott együtt Lake-kel és Palmerrel. 1992-ben az ELP újból összeállt, és kihozta a kritikusok által hangosan megéljenzett Black Moon albumot. Következett néhány világturné, melyeknek az 1993-ban megjelent Live at the Royal Albert Hall, illetve az 1999-es kiadású Then And Now állít emléket.
  
  1980-ban Emerson megjelentette első szólólemezét, a Karib-szigetek által ihletett Honky albumot. Ezen kívül felvette és kihozta a „The Christmas Album”-ot, amelyen számos klasszikus karácsonyi dalt dolgozott fel saját egyedi értelmezésében az ünnepre írt saját szerzemények mellett. Röviddel ezután a filmzenék felé fordult. 1979 és 1989 között jó néhány filmhez írt zenét: ő jegyzi többek között a Universal Studios-féle Nighthawks-nak (a főszerepben Sylvester Stallone és Billy Dee Williams), és a horror kultikus olasz mestere, Dario Argento Inferno-nak a nagyzenekari témáját. Ezeken kívül Emerson a Harmagedon című egész estés japán animációs filmen is dolgozott, ennek főcímdaláért aranylemezt kapott. Szintén Emerson írta a Marvel Animation akció-rajzfilmsorozatának, az Iron Man-nek a zenéjét 1994-ben.
  
  Az évek során Emerson egyre-másra hódította el az első helyet a Legjobb billentyűs kategóriában a Keyboard Magazine éves olvasó szavazásán az újság 1975-ös létrejötte óta, és a kuratóriumának is tiszteletbeli tagja. A közelmúltban Dr. Robert Moog-gal együtt megkapta a The Smithsonian Institution elismerését úttörő elektronikus zenei munkásságáért. Emerson jelenleg Egyesült Királyságbeli turnéra, illetve egyéb projektekre készül.
  
  A diadalmas 2005. évi turné után amely érintette Japánt, Portugáliát, Spanyolországot és Olaszországot Keith ismét úton van.
  
  2006-ban a Keith Emerson Band fellép az Egyesült Államokban (többek között a NearFest főzenekaraként), Európában és Dél-Amerikában. Az EU fellépések között ott szerepel a magyar Gastroblues Festival Pakson, az ausztriai Wiesen Festival és Legends of Rock, valamint egy alapos olaszországi túra is.
  
  2006-ban Keith a rég várt új stúdiólemezen is dolgozik első anyagán a Keith Emerson Band-del.
  
  A fickó csúcsformában van, zenekara pedig tele óriási előadókkal: ezt a turnét nem szabad kihagyni!
  
  Jegyár: 7900 /8500 Ft

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: