beszámoló [koncert] 2006. június 8. csütörtök 11:45
nincsen hozzászólás
szerző: SylvioSolaris 2006. április 25. Művészetek Palotája
Szédületes magasságokból, a mennyezet alatt néztük-hallgattuk végig a magyar progresszív rock-jazz formáció régóta várt hazai koncertjét, miután szószátyár menedzserük maga is kiélte szereplési vágyát, elmondván egy hosszú monológot.
Köszönjük, hogy ránk szavaztatok ezzel a mondattal nyitotta az estet Kollár Attila. A vetítővásznon a Mars felszínét pásztázta valami űralkalmatosság, és a Marsbéli krónikák bevezető taktusai után visszatért a viking, magyar táncot járt, hisz számára itt az Éden. Ezt így akár némiképp erőltetett módon az együttesre magára is alkalmazhatnánk, de ne tegyük, mert gondolta a fene (azaz én). Ezután a Los Angeles 2026 tért vissza a jelenbe, útközben lerövidülve, így lett belőle, összefoglaló jelleggel Los Angeles 2006. Az örökre velünk és a Solarissal maradó Stanislaw Lemnek ajánlották a Legyőzhetetetlent; mert hát, ha ő nem lett volna, talán a mi Solarisunk sincs, de legalábbis nem ezen a néven. Ezután Mickey Mouse meg az Óz oldotta a hangulatot, a régi dobossal, Gömör Lászlóval, hogy aztán az alapítókkal együtt hallgathassuk meg az Ellenpontot és a Solarist. Így a koncert addigi csúcspontja és röpke másfél óra után következett a szünet, utána pedig egy öttagú kórus és Mukk Ferenc szaxofonja segítségének is köszönhetően Nostradamus próféciáival ismerkedhetett meg az, aki még nem merült el a témában, vagy akinek nincs meg a lemez, az a teljes kompozíció ismeretében siethetett másnap beszerezni azt.
Feltéve, hogy túlélte az Apokalipszist (aminek bekövetkezte talán Nostradamust volt hivatva igazolni), és meghallgatta, amint a felszálló ködben a zenekar megvallotta Mars Poeticáját. Ekkor már igencsak tűkön ültünk, a prog-rock betegség, a túljátszás ütötte fel fejét a színpadon, talán tudta ezt Kollár Attila is, mikor azzal riogatott minket, hogy holnap ilyenkor is őket fogjuk hallgatni. Így is volt, csak épp otthon, a lemezjátszó mellett.
Ennek ellenére az újbóli itthoni fellépés emlékére, ráadásként, az összes valaha volt Solaris-taggal elnyomták az E-moll concertót. Czigla emlékére is.