lemezajánló [nagylemez] 2006. május 31. szerda 17:31
nincsen hozzászólás
szerző: Prof. Fusi Mi-ShiBoysetsfire: The Misery Index - Notes from the Plague Years Equal Vision / Burning Heart
- Milyen a hangulat tifelétek? - Hát - Azt olvastam, kitűnő. - Hol olvastad? - A hangulatjelentésben. - Akkor biztos kitűnő!
Most, hogy túl vagyunk a választási kampányon, szó eshet végre a Boysetsfire új lemezéről is. Na nem mintha olyan sok vizet zavarna bármilyen értelemben is ez az album, hiszen még azt se nagyon lehet észrevenni, hogy szól, de azért a rend kedvéért beszéljünk csak róla. Illetve ne is a rend kedvéért, hanem azért, mert régen nem ilyenek voltak a Boysetsfire lemezek. Na persze nem a szövegi tartalom tekintetében, mert az maradt ugyanolyan tőkedöntögető csak épp most már siránkozva közli az amerikai poszthardcore gerillaalakulat, hogy ők nem így képzelték el a rendet. Ezt a lemezt bizony a My Chemical Romance-től, meg a hasonszőrű bandáktól már csak az első nóta, meg a vöröscsillag választja el egymástól (aki nincs képben a Boysetsfire ideológiájával, az remélhetőleg legkésőbb most rájött, hogy a fentebb említett tőkedöntögetés nem a tokaji szőlőben elkövetett huligánkodást jelenti).
Az a bizonyos első nóta (a Walk Astray) legalább nyomokban még emlékeztet arra, amilyen valaha volt ez a csapat: ha elfelejtjük az első 90 másodperc billentyűs-akusztikusgitáros-nyivákolós csasztuskáját, akkor kapunk egy jó Boysetsfire dalt kiállásokkal, kiabálós verzékkel, dallamos verzékkel és még dallamosabb refrénnel, és legfőképpen tele energiával. Na ez utóbbi komponens az, ami a többi dalból hiányzik, meg úgy en bloc a hangzásból is, ami igencsak multikiadós és politikailag korrekt lett (magyarul Radio Friendly Unit Shifter). Így aztán mindaz ami eddig szenvedélyes, slágeres, de mégis hardcore volt a zenében, az átadja a helyét egy nagy romantikus gumipunk balraátnak. Komolyan mondom, kijár egy párttagkönyv annak, aki felfedezi a korábbi lemezekben dolgozó groove-ot ezekben a herélményekben. Itt-ott némi effekthalmaz próbálja javítani a helyzetet, de csak rontani tud rajta: halld például a So Long and Thanks for the Crutches elején a bárzongora-részt, a végén a gettóidézést, a kettő között meg a Dog Eat Dog közepesebb pillanatait idéző fúvósféleséget. Nagy fába (vagy ha úgy tetszik, tőkébe) vágja a fejszéjét, aki megpróbálja ezt a dalt összehasonlítani az előző lemezen hallható Release the Dogs-szal, de sztahanovi tervtúlvállalás volna egybevetni az itt hallható lírainak szánt Requiemet is a Tomorrow Come Today-en szereplő Highwire Escape Artisttal.
A Boysetsfire az After the Eulogy óta pengeélen táncolt a zenéjével, de a Tomorrow Come Today-en még a fél lábra állást is sikerrel kockáztatta meg. A salto mortalét viszont már nem kellett volna bevállalni.
1. Walk Astray 2. Requiem 3. Final Communique 4. The Misery Index 5. (10) and Counting 6. Falling Out Theme 7. Empire 8. So Long... and Thanks for the Crutches 9. With Cold Eyes 10. Deja Coup 11. Social Register Fanclub 12. Nostalgic for Guillotines 13. A Far Cry