szerző: UtazóEros Ramazzotti 2006. április 22., Papp László Sportaréna
Mások szerint bocsánatos bűnnek és furcsának tartható, hogy megtekintettük Ramazzotti fellépését. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy nem! Ki kell hangsúlyoznom, nem tartozom Ramazzotti rajongói közé, de el kell ismernem az eddigi pályafutását és felmutatott eredményeit.
Ez az alig negyvenes figura igen hamar sikerként könyvelhette el, hogy hangzói milliós nagyságban keltek el mindannak ellenére együtt, hogy nem angolul, hanem olaszul énekelte fel és el dalait. Az ő sikertörténetéhez nyugodtan hozzáfűzhetem azt a tényt is, hogy - Bono és társai mellett - láncban készített felvételeket a kor nagy ágyúival, Tina Turnelrrel, Andrea Bocellivel, Luciano Pavarottival, Joe Cockerrel.
Egyébként ez a szombati fellépése véleményem szerint nem tért el a többi produkcióitól, talán csak annyiban, hogy kevesebb olasz rajongó tette tiszteletét ezen a rendezvényén. A tényen ez semmit sem változtat, a produkción viszont igen. A közönség nem annyira volt a helyzet magaslatán, mint az elvárható lett volna. De söpörjük félre az aggodalmakat és a káros gondolatokat, mert ez az esti produkció nagyon is a helyén volt. Még annak ellenére is, hogy az ellendrukkerek nem jósoltak nagy jövőt az olaszok első számú dalistájának. Minden rossz véleményre ráhazudtolva ő a mai napig kiváló albumokkal (lásd pl. a legutolsó albumát a Calma Apparentet, melyet most majdnem egészében hallhattunk: La nostra vita; Lequilibrista; Bambino nel tempo; Stassandro novembre; Nomadiamore; Lultimo metro vagy épp a Calma Apperente) és dalokkal lepi meg rajongóit, és nem utolsó sorban lopja el a női szíveket. Ezen a koncerten sem lehetett másképp. Annak ellenére, hogy Ramazzotti ezen a fellépésen hazai trikolórban pompázó fekete pólóban, stílustalanul, műkopásokkal, varrásokkal ellátott farmerben és még igénytelenebb bőr-zakóban lépett színre. Nem vagyok biztos abban, de tartok attól, hogy kirúgta színpadi öltöztetőnőjét, akarom írni dizájnerét, akinek feladata lett volna Ramazzottit esztétikailag helyre rakni. Ha mégsem, akkor úgy érzem, hogy az ízlésével nincs valami rendjén. A hab a tortán végül is nem a stílustalan öltözéke volt, hanem a roppant csinos vokalistája, aki ezúttal nem az alakjával akart hódítani, hanem akivel több ízben is duót énekelt Ramazzotti, ilyen volt például az I belong to you, és a Cose della vita Cant stop.
Színpadra lépésétől a koncert végéig nem találhattam olyan szempárt, amely ne a színpadra, azon belül elsősorban a nőké Ramazottira szegült volna, a pasik, uram bocsá, sok esetben a megnyerő vokalistáját részesítették előnyben. Végül is, hogy tényleg teljes legyen ez az este, Ramazzotti nem feledkezett meg a rádióbarát rajongóiról, hisz a teljes életműve megismerhető az éterből. Talán épp ezért hallhattuk a Musica-e, az Unemozione per sempre, a Lombra de gigante, a Piu che puoi, a Quanto amore sei, a Laurora, a Piu bella cosa, az Unaltra te, a Se bastasse una canzone vagy az Adesso tu dalait. Rengeteg slágert hallhattunk ezen a majd két órás koncerten. És a receptje bevált. Hangsúlyoznom kell, hogy nem csak hiteles - azaz playback-mentes -, hanem jó is volt ez a fellépés. Olyan kerek, melyből semmi se hiányzott. Se a fények, se a látvány, se a hang, de nem is lehetett mást várni tőle.