kultúra [vers]  2001. augusztus 25. szombat   10:44

nincsen hozzászólás

  Ma meg kéne halni,
  letenni mindent, magamat,
  Isten kezébe helyezni
  s felvenni azt, amit ad!
  
  Ma az éjszakát átvirrasztottam,
  s most üde hajnalt lélegezve
  kívánom megölni magamat.
  
  Tisztának lenni, fehérnek
  s kéknek, mint az ég!
  Vízcseppnek, mely a felhőből hull,
  villámnak, mely játszva kigyúl,
  s tűznek, mi lobogva ég!
  
  Virágot kéne enni most,
  csak szép s tiszta legyen bennem.
  Inni harmatcseppet,
  mely belülről kimos!
  
  Szivárványon sétálni Istennel,
  fölröppenni, ha egy madár hív,
  szárnyalni vele, suhanni, amíg
  úgy érzem: ezt kell tennem.
  
  Úszni egy delfinnel,
  a perc-kövekből kirakott folyón
  át az időtlen tengerbe, ahol
  már nincsen egy év sem a napban,
  s egy évezred sincs a hétben.
  Fürdeni a Holddal , a Nappal
  a fénylő, kortalan-létben.
  
  Ma meg kéne halni,
  letenni magamat, mindent,
  felhervadni egy levirágzott éjjel.
  Az örömtől a szememből kisírni
  minden csepp könnyet.
  
  Ma meg kéne egészen halni,
  s megszületni örökre!
  
  (2001.jún.4.)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: