lemezajánló [nagylemez]  2006. április 13. csütörtök   10:35

nincsen hozzászólás

  Márciusban került a boltokba a német Under Siege legújabb kiadványa a Days Of Dying Monuments című lemez. A tavalyi Ten Angry Men split CD az A Traitor Like Judas társaságában, már előrevetítette, hogy mire számíthatunk a germán brigádtól, de nem gondoltam, hogy képes a csapat olyan metal-core album összeállítására, amely nem válik unalmassá három szám után.
  
  A külcsín meglehetősen puritánra sikerült. Semmi extra, sötét színek, dalszövegek és pár kétszínű fotó. Úgy látszik a hannoveri arcok nem a körítéssel hanem érces zenéjükkel akarják tovább hódítani a kontinenst, s erre minden esélyük megvan, hiszen az anyag elég erősre sikerült.
  
  Egy nem éppen rövid de zeneileg hibátlan intro-t követően a Nightmare Engineer-ben Henning hamar belefog az ordításba, s a zakatoló témák is azonnal magukkal ragadják a hallgatót. Tökéletesen ülnek a szövegek a zenén, a ritmusgitár játéka szépen illeszkedik a dalnak gépies hangzást kölcsönző dob és basszus témákra. A következő, címadó dal egy rövid szöveges résszel indul, majd egy kis dallamos vokállal is megpróbálkozik az együttes, melyből szerencsére egy csodás ordítás hamar kirántja az embert. Mindig élvezettel hallgatom az olyan zenéket ahol a vokál témát több énekesre bontják, de itt ez sajnos elég gyengén sikerült. Ennek ellenére a szám, hasonlóan az előzőhöz, intenzíven és igazi core elemekkel átszőve döngeti végig a maga közel öt percét. Az ötös Rest In Ruins szövegmentes gitárjátéka egy kis pihenésre ad lehetőséget, mielőtt a Bloodred Ink, Crimson Paper leszaggatja a búrádat. Itt ütközik ki leginkább az Under Siege technikás és egyben melodikus játéka, mely kettős adja a sajátos metal-core hatását a zenekarnak. A To An End tulajdonképpen az új lemez zárásának tekinthető, hiszen a hátralévő öt dal, a tavalyi Split-ről került át a mostani korongra. Egy átlagos záró nóta, kicsit lelassult, egy-két értékes pillanatot felvillantó, de mindenképp megnyugvó hangulatot árasztó általában. A németek ezzel szemben egy kétperces kompromisszummentes hardcore zúzdát küldenek az arcunkba, mely méltán nevezhető a lemez egyik legnagyobb erősségének. Gyors, kegyetlen és parádésan pontos ritmusok sorjáznak, Chris keze is nagyon pörög a dobokon, ott van a topon a dal.
  
  A tavalyi daloknál érezhető, hogy más atmoszférában születtek. Kicsit testesebbek a témák, metalosabbnak mondanám, de ugyanakkor a core hatás is intenzívebben jelentkezik. A To An End begyorsulása többször is előbukkan, Henning is öblösebbre nyitja torkát, és a gitár virtuózok is jobban kitesznek magukért, mint a korábbiakban. Igaz, hogy a dalokban sok a hasonlóság, de ezen pár szám erejéig ez bőven kibírható, a hangulat és az érezhető mondani akarás kárpótolja a hallgatót, az esetleges kellemetlenségekért. A Suffocate The Weak például helyenként olyan pazar témákkal villog, hogy már csak azokért érdemes végighallgatni a lemezt, de a Hate Crime is adagolja az agresszivitást rendesen. Ide is beépítettek egy rövid pihenőt, mielőtt az In The Shelves végső hadjáratot indít a még épen maradt csapocskáinknak a fülünkben. Én ezt a számot vinném a média elé nem tudom készült-e videó az anyagról, de ez megérdemelné , ebben a dalban nagyon magasra teszi a mércét magának a hannoveri ötös, remélem nem adják alább a következő anyagukon sem. Nem véletlen, hogy olyan amerikai csapatok mellett turnézgatnak, mint a Champion vagy a The Promise, de még a kanadai Comeback Kid is őket választotta 2003-as turné partneréül. Egyszóval a záró nóta pazar, nem csak hosszával, de minőségével és élvezhetőségével is messze kimagaslik a lemez többi nótája közül, s aki tudni akarja mire képes valójában az Under Siege annak az In The Shelves-t kötelező jelleggel ajánlom.
  
  Összességében egy vásárlásra érdemes albumnak tartom a Days Of Dying Monuments-et, hiszen mindjárt két albumnyi dalt is kapunk a pénzünkért. Az új számok változatos pusztítása mellett, a tavalyi anyag metalosabb, egységesebb, de helyenként fejedelmi megszólalással bíró dalaiban is elmélyülhetünk. Remélem még sokáig hasonló intenzitással ontja majd magából a korongokat a germán alakulat, mert eddig szinte hibátlanul teljesítenek.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: