Álom tán, vagy mozgó idő. El-elalvó futófény, Feléleszti kicsit a szívem, E sokdimenziós tünemény. Kár, hogy én más szemszögű vagyok, lecsúszott paraolimpikon Túl hosszú az út, ami hozzád fut, odaérek vajon?
Álom tán, vagy megállt idő. Kővé vált a perc. Újra a tömegben csodállak, köröttem emberkert Részegítő különös hatás, árad szét lassan bennem Nagy varázsló, miért pont én, miért találtál pont el engem?
Álom tán, vagy időhurok, visszatérő rabszolgák Lábnyomod épp betonba öntik, elejtett morzsáid majszolják Én is ott térdelek a porban, státuszomtól porig sújtva Mikor hozzám szólsz, szívembe hatolsz, ismét s újra, újra.
Hogyan is próbálhatna egy halandó, Bármit gondolni egy angyalról. A szavak zavarosak és néha hamisan csengenek, Csak az érzés számít, ami, ha látom Őt, betölti lelkemet Csak az érzés számít, ami simogat és fáj Félreérthető és megrémítő hatás Hajnal hasad, lassan a hasamra nap süt, Tudom, hogy nem lehetünk soha így már együtt.
Bármit vállalni, érezni haszontalan, Inkább a nagy csend, magamba fojtom szavam. Minek is szóljak, ha cserébe hozzám se szólsz, Nem kell, hogy mindig a legrosszabbra gondolj, Te kis komoly Bármit vállaltam, éreztem, hasztalan Inkább a nagy csend, univerzumtalan, Hogyan repüljek, ha szárnyam el van törve Tudtam, hogy így lesz, megmondtam már jó előre.
Félve várom az órát, mikor eljön a kalóz, megrabol és elhajóz És csak széttört emlékkristályokat hagy vissza A zűr és az űr eggyé válik a térrel, mikor kinyitom szemem Sosem tudhatom meg, hogy miért bántál el így velem. Te angyal, Te egyetlen kegyetlen Fura szív, miért vagy mégis kedves nekem.
Bármit vállalni, érezni haszontalan Inkább a csend, magamba fojtom szavam Minek is szóljak, ha cserébe hozzám se szólsz Nem kell, hogy mindig a legrosszabbra gondolj, Te kis komoly Bármit vállaltam, éreztem hasztalan Inkább a nagy csend, univerzumtalan Hogyan repüljek, ha szárnyam el van törve Tudtam, hogy így lesz, megmondtam előre.