szerző: morzsaSolaris jubileumi koncert 2006. április 23. 20.00 óra Művészetek Palotája
A Solaris zenekar 1986. április 7-én megszűnt. A japán King Records azonban 1988-ban megvásárolta az akkor még egyetlen Solaris-album, a Marsbéli krónikák kiadói jogait, és ezzel kezdetét vette egy történet. Egy történet, amelyről egyszer már azt hittük, hogy vége.
Az Egyesült Államokban 1995. november 26-án, a Los Angeles-i Variety Arts Theatre-ben léptek föl először. Aztán 1996-ban Rio de Janeiro következett, 1999-ben Washington és New York, 2001-ben Baja California és Mexikóváros, 2004-ben Monterrey. és egy csomó új lemez.
2005-ben volt huszonöt éve, hogy megszületett a Solaris, és 2006-ban lesz húsz éve, hogy megszűnt. A zenekar szeretne erről a kettős évfordulóról - az egykori búcsú után szinte napra pontosan húsz évvel - itthon is méltó körülmények között megemlékezni. Ebben a húsz évben ugyanis Budapesthez nyolcezer kilométernél közelebb nemigen játszott a Solaris. Itt az idő, hogy megtegye.
Szólj hozzá!
Hozzászólások:
sylvio
2006. július 23. 17:51 #4
Szóval, a cikk nem tartalmaz, csak két negatívumot. A többi dícséret. Egyáltalán nem szándékozta, és nem is dorongolta le a Solarist. Azt sugalltam a koncertről, hogy nagyon jó volt. A két negatívum az az elején való túl sok szöveg, a másik a progresszív rock zenekarainak azon betegsége, hogy túljátszják magukat. Nekem egy koncert állva és ülve is hosszú, ha több, mint három órán át tart. De ez szubjektív dolog, ahogy a koncertbeszámoló műfaja is szubjektív.
De nem mentem volna el a koncertre, ha nem gondolnám, hogy igényes és művészi mértékkel mérve is remek zenét játszik (bár ezt elvetemedett jazz- és komolyzene-rajongóknak ne momdja, mert szrintük a Solaris-féle zenék már túl populárisak). Szóval, a cikk pozitív hangvételű. Ön az első, aki szerint nem.
Zenei stílusom nincs. Utálok skatulyázni. Jelzőket azért találunk ki a különböző zenékre, hogy le tudjuk írni nagyjából, mire számítsunk. Gondolom én. Szóval ha kedvenc zenéimből, csak mutatólag:
Pink Floyd; NAPRA; BARBARO; VHK; IHM; Korog; Newborn; NEUROSIS; BURST; aztán hét óceán, egy szemetes kocsi, és: Beatrice; PASO; Paprika Korps; Voivod; GNR; Velvet Revolver; Nevermore; DOWN; LAIBACH; Opeth; Nile; In Flames; Mastodon; Motörhead; High On Fire; Tool; Hendrix; Massive Attack; Mono; Screaming Shit; folk; pszichedelia; stoner; Chopin; Beethowen... talán ennyi most elég lesz. Asszem, elég eklektikus...
Korábban a következőkről írtam, ízelítőnek (ha beüti a keresőbe, vagy a beszámoló menübe, megtalálja ezeket): Napra, MagUra, Barbaro, Strange Party Orchestra, Vágtázó Csodaszarvas, Gilby Clarke (na, az például leépítő stílusú), Ági50 kontroll Csoport (ez is az), ttalán még a főoldalon van a Deftones- és a Brant Björk-beszámolóm. Fotóim is vannak.
És most irány a napra.hu vagy a barbaro.hu
Lectori Salutem
Sylvio
lokomotivum
2006. július 23. 14:50 #3
Kedves Sylvio!
Elfogadom a javaslatát és szívesen elolvasom más cikkeit is. Bár ebben navigációs segítségre lesz szükségem, mégpedig, hogy miként találhatom meg azokat, ezért kérem ezirányú segítségét.
Bár nem ismerem zenei irányultságát, azért volt valami sejtésem arról, hogy nem annyira a ma divatos popzene a kedvence, hanem valóban az igényes zene felé fordul. Ha pedig jó a sejtésem, akkor nem igazán értem miért kellett a cikkét ennyire leépítő stílusban megírnia. Elhiszem, hogy személy szerint talált kivetni valót a koncertben, de amit úgy egészében a koncertről sugall az azért szerintem nem állja meg a helyét. Ez az este egy méltatlanul el nem ismert magyar zenekar méltó visszatérése volt magyar közönség elé. Nem tartom magam elvakult rajongónak, de talán nem túlzás, ha a koncert kapcsán a zene ünnepéről beszélek.
Hm, cikkírás? Hát azért ahhoz nem lenne bátorságom, mert azért ahhoz jól megalapozott zenei tudással alapismeretekkel kell rendelkezni ami bennem sajnos nincs meg. Azért ösztönszerűen mégis általában a jó zenék felé fordul a figyelmem. Talán nem nagyképűség ez az állításom, ha elmondom, hogy a Solaris mellett szívesen hallgatom a Jetro Thullt, az Emersont, Pink Floydot, és magyar kedvenceim is vannak mint pl. Kormorán, vagy a Ghymes. Ha azonban mégis merészkedtem volna egy cikket írni abban sajnos nem emlegethettem volna, hogy én már húsz évvel ezelőtt, sőt korábban is a Solarist hallgattam, mert ez sajnos nem igaz. Anno hallottam a Solarist zenélni, tetszett is, de aztán valahogy mégis kikerült a látókörömből, így abból az időből nincs konkrét emlékem. Nem is emlékszem pontosan, úgy nagyjából 2000 környékén lehetett amikor a Marsbéli cd-je a kezembe került, és arra gondoltam valami rémlik, hogy ez a Solaris nevű csapat valamikor jó kis zenét csinált, meg kéne hallgatni. Megvettem, meghallgattam és el lettem varázsolva, csábítva. Minden addigi kedvencem a Solaris mögé szorult. Szóval rajongásom nem olyan régi keletű, hogy azzal kérkedni lehessen. Ha meg régi keletű volna, akkor sem lenne okom és jogom a felsőbbrendű "ősrajongót" játszani, az csupán egyszerű tény lenne.
Persze, hogy nem mindenkinél az első számú zenekar a Solaris, de azért azt el kell ismerni, hogy igényes és művészi mértékkel mérve is remek zenét játszik.
Remélem érzi, hogy most már tompult a kard éle amivel riposztoztam a cikkére, maradok tisztelettel:
lokomotivum
u.i.: És örömmel tölt el, hogy a tapsolók között tisztelhetjük!
sylvio
2006. július 22. 20:13 #2
Kedves Lokomotivum!
Esetleg olvassa el a többi cikkemet, és rájön, hogy nem csupán három akkordos zenéket hallgatok (márcsak azért sem, mert nyolc évig ének-zene tagozatos voltam), habár három akkordból is lehet jó zenét írni, csak épp sokkkal nehezebb, mint a dodekafón szerkesztésmóddal (félreértés elkerülése végett: tudom, hogy a Solaris nem dodekafón zene). Továbbá igen ritkán szoktam elöl csápolni.
Csak két idézetet engedjen meg: "esetleg akinek nincs meg a lemez, az a teljes kompozíció ismeretében siethetett másnap beszerezni azt"; "holnap ilyenkor is őket fogjuk hallgatni. Így is volt, csak épp otthon, a lemezjátszó mellett".
Ha a szerk szerint egyébként másodlagos (és persze sajnálatos) tárgyi tévedésektől eltekint, és újra átolvassa a cikket a Solarisról, amely egyébként egyáltalán nem akarja a történeti hozzáértés és benfenntesség látszatát kelteni (ellenben ha Maga írta volna, biztos tele lenne olyasfajta önmutogatással, hogy "én már húsz éve Solarist hallgatok és ezek a fiatalok nem értik már a régi idők nagy zenéit, ala Szakács), talán rájön, hogy az 1500 tapsoló közt én is ott voltam.
Üdvözlettel:
Sylvio
lokomotivum
2006. július 16. 15:25 #1
Sylvio írt egy cikket a Solaris jubileumi koncertjéről. Ha csak rákattintott volna a kapcsolódó linkekre, láthatja, hogy az ominózus koncert április 23-án volt. Aztán ha úgy dönt, hogy ledorongoló cikket ír, akkor azért jobb lett volna, ha pontosan próbál visszaemlékezni az ott történtekre. A megemlített szereplők nevét, az együttesnél betöltött szerepét rendre összekeverte. A bevezetőt pl. az együttes lemezeinek forgalmazója és nem a menedzsere mondta el. Néhány szám elhangzott már amikor PÓCS TAMÁS köszönte meg az együüttesre szavazók bizalmát és nem Kollár Attila. Az igaz, hogy a koncert java részében a szöveges összekötőket tőle hallhattuk. Gömör Laci az együttes időrendben harmadik dobosa, de a koncerten ő ült legtöbbet a doboknál, és a Mickey Mouse szám előtt éppenhogy ő ment le, hogy átadja a helyét Rausch Ferinek aki fent említett szám és az Óz elkészültekor az együttes együttes dobosa volt. Cziglán István az együttes néhai gitárosa Czigi és nem Czigla néven volt közismert. Az ő emlékére a posztumusz szólólemezéről az Alhambra kapuiról hallhattunk részleteket nem pedig az E-moll concertot, és mindezt az első blokk végén a szünet előtt. És hát a koncert vége felé az összes valaha volt és még aktívan zenélő Solaris taggal mintegy ráadásként a Solaris című örök érvényű REMEKMŰVÜKET hallgathattuk. A műsor végén ismét nem Kollár Attila volt a főszereplő, hanem ERDÉSZ RÓBERT "riogatott" minket további néhány óra koncerttel, amit a jelenlévő nagy részében hozzáértő közönség nagyon szívesen vett volna. Bizonyára lehettek ott olyanok is akik csak két taktusból és három akkordból álló egy kaptafára húzható zenét tudják befogadni, nos ők jobban tették volna, ha már a koncert elején eltávoznak, nem kínozzák magukat összetett, magasan kvalifikált zenével, és aztán még meg is próbál hozzáértőnek tűnő irományt fabrikálni. Mindenkinek, akinek nem sikerült eljutnia koncertre, javaslom próbálja elfelejteni amit Sylvio ill. én írtam, vegye meg a koncertről várhatóan ősszel megjelenő dvd-t és az alapján ítéljen, hogy milyen is volt ez a koncert! Az tény, hogy a számok alatt nem ugráltunk csápolva, de köztük óriási ovációval ünnepeltük őket és azt is amit csinálnak, és a végén felállva adtunk elismerést a látottaknak és hallottaknak. És ez nem csak néhány rajongóra volt érvényes, hanem szinte egyöntetűen az ott megjelent mintegy 1500 főnyi közönségre.