hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2006. március 24. péntek   10:42
nincsen hozzászólás

szerző: András
U. D. O., Cry Free, Stress
2006. március 5., A38

  A március 5-ei időjárás senkit nem csalogatott sehova, de főleg nem az A38 hajóra, ahova ilyen zimankós napokon egy külön kaland eljutni a maga teljes négysávos szélességében felfagyott, zebra nélküli budai felsőrakparton, meg a fedélzetre vezető, centis jégpáncélba burkolózott pallón keresztül. Udo Dirkschneider viszont éppen ezen a napon éppen az A38-ra csalogatott aktuális Európa-turnéja utolsó koncertjével, és ez elég is volt ahhoz, hogy párszáz metalhívő az időjárási viszontagságokkal dacolva mégis csak összegyűljön a kultúrbárkán. Az est legnépszerűbb viseletének kicsit (de tényleg csak egy kicsit) furcsa módon a Motörhead-póló bizonyult, maga mögé utasítva még az U. D. O.- és Accept felsőt is, de azért néhány Stress-dressz is sürgött-forgott a közönségben, csalhatatlan jelét adva, hogy ez a valódi hungarikumnak számító banda nyitja majd az estét.
  
  És lőn. A fél nyolckor kezdődő koncert minden retrórajongó valóra vált álmának bizonyult, jó pár elismerő és jó pár őszinte mosolyt aratva be ezáltal. Minden a nyolcvanas évek magyar metalszínterét idézte: a zene, a hangzás, a kiállás, sőt a tagok elánja is. Klasszikus dinamikában váltották egymást a klasszikus színpadi pózok, minden nóta után repült egy pár dobverő (egyébként találatot kapott egy reflektor és egy néző mellkasa is), a csókokat dobáló, sikongató és a mikrofonállvánnyal akrobatikázó frontember, Lőrincz Tibor tálalásában pedig életre keltek a 14 év különbséggel megjelent, de kétségtelenül egymás mellé illő két Stress-albumról válogatott dalok halhatatlan strófái. A sok gyöngyszem (Rockváros, Hagyjatok élnem, A tűz még ég) közül külön csúcspontként talán a Kísértetkastély elhangzását emelném ki, melynek szövegét szó szerint hihetetlen átéléssel tolmácsolta az énekes:
  
  Ködös út vezet fel egy kastély felé,
  Denevérek csapata, repülnek felém,
  Sötét a kastély, csak nézek felfelé,
  Vasajtók zörögnek és kinyílnak felém.
  
  Ennek hallatán bizony tényleg a dalban megénekelt helyen érezhettük magunkat. A koncert stílszerű fináléval is zárult: Tibor egyenként bemutatta a tagokat, majd lehajolt, a szegecses nyakörvet viselő ifjú gitáros pedig átvette tőle a mikrofont, és az égnek meredő ülepet egy lovaglóostorral paskolva konferálta be a rock és a metal vitathatatlan bajnokaként aposztrofált frontembert. Felejthetetlen produkció tanúi voltunk.
  
  A sikolyok ezután is a középpontban maradtak, de azért jelentősen megváltoztak azzal, hogy színpadra lépett a csaknem negyvenéves Deep Purple dalaival koncertező, pontosan tíz éves Cry Free. A jubileum alkalmából mostanában Ten Years In Rock címmel turnézik az együttes, és ennek megfelelően a klasszikus 1970-es Purple-lemez nótáit tartják műsoron, most azonban az előzenekari szerep miatt kicsit megvariálták a programot, és csak három dalt vettek elő róla, jelesül a Speed Kinget, a Bloodsuckert és az Into the Fire-t, azokon kívül pedig a legalapvetőbb slágerekre koncentráltak, úgymint: Black Night, Burn, Perfect Strangers. Pont egy héttel az igazi Purple hazai fellépése után a szokásosnál is egyszerűbb volt eldönteni, hogy megállja-e a helyét a mi tribute-bandánk, az igenlő válaszhoz pedig kétség se férhetett a hatalmas hangszerpárbajokkal tarkított, kifogástalanul eljátszott nóták hallatán, és a gitár köré tekeredve, meg a billentyűkön térdelve játszó zenészek láttán. Az egyetlen szépséghiba az volt, hogy két nótát a csúszás miatt váratlanul le kellett húzni a szettből, de azt már ezek híján is bőven konstatálhatta mindenki, hogy hogyan is kell tribute-bandát csinálni.

  A sikolyoknak ezzel be is fellegzett, Udo Dirkschneider ugyanis egyáltalán nem meglepő, ugyanakkor módfelett tiszteletre méltó módon 2006-ban sincs mással elfoglalva, mint amit még jó harminc esztendeje kezdett az Accept soraiban: rekeszti a (már régóta) tökéletesen kiszámítható, és (még mindig) teljességgel megunhatatlan heavy metal nótákat a maga jellegzetes smirglihangján. A mostani rekesztés apropóját a tavalyi Mission No. X album adta, amely pont annyiban különbözik az előző kilenc U. D. O.-lemeztől, mint azok egymástól, ebből kifolyólag pont olyan kellemes hallgatnivaló is, mint bármelyik azok közül. Így aztán a közönség már a koncertet nyitó címadó dalnál magabiztosan és mosolyogva ráállhatott a következő másfél órát meghatározó ütemes bólogatásra (illetve csak folytathatta azt, mert már az átszerelés alatt szóló AC/DC-re elkezdte).
  
  Annál is inkább, hiszen a setlist összeállítása előtt ezúttal az együttes megszavaztatta a népet a weboldalán: vajh, mit is akar hallani az istenadta, és a voksolás eredményét komolyan figyelembe is vette (de azért szerencsére nem szolgaian követte), egyszóval volt minden, mi szem-szájnak ingere, a 24/7-től a Holy-n, a Thunderballon és a Man and Machine-en át egészen az Animal House-ig. Sőt, bár a szavazáson semmilyen helyezést nem ért el sem a gitár-, sem pedig a dobszóló, természetesen ilyesmivel is ingerelte a csapat a nézőket (kit hejjegésre, kit pedig a motorbár meglátogatására), meg aztán Udo is bőszen hunyorgott és nyaldosta az ajkait, és Stefan Kaufmann is végig-végigsimított gitárja nyakával az énekes homlokán. Fülsiketítően bitang volt persze a hangzás is, summa summarum: tényleg minden olyan volt, amilyen lenni szokott. Na jó, az Accept-nótákat a bevettől eltérően eléggé elhanyagolták, de mivel még mindannyian jól emlékszünk rá, hogy tavaly nyáron a U. D. O. régi Accept-tagokkal, Accept néven turnézott, és csak Acceptet játszott, rendjén is volt ez így (a Metal Heart és a Princess of the Dawn azért persze most sem maradt ki).
  
  Említésre méltó még talán, hogy Herr Dirkschneider ismét egy újabb kombinációját viselte a terepszínű vászonnak és a kúpszegecsnek, több újdonságról viszont már tényleg lehetetlen lenne beszámolni, szóval bátran elmondható, hogy annyiban különbözött ez a fellépés bármely korábban látott U. D. O.-koncerttől, mint azok egymástól. Baj ez? Aligha, hiszen ha az lenne, nem lett volna ott ennyi ember ezen a koncerten, sőt, otthon sem hallgatná senki a Mission No. X-t. Mi több: valószínűleg Motörhead-pólót sem venne fel senki sehova (nemhogy U. D. O.-koncertre), és még csak AC/DC-re sem bólogatna soha senki sehol (nemhogy egy U. D. O.-koncerten az átszerelés alatt), mert bizony azt a két bandát sem másért szeretjük, mint amiért ezt a germán metalkoboldot.
  
  (Fotók: Underground Magazin archívum)



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

U. D. O.

Stress

 programajánló: 
2018. június 21.
Queens of The Stone Age a Budapest Parkban
2018. június 23.
Jam Experiment (UK) (A38 Hajó - Budapest)
2018. június 29.
King Crimson Budapesten!
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Kigombolt blues - Joe Bonamassa
Rise Against
Ensiferum, Ex Deo
A jó, a rossz és az Ugly Kid Joe
A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies
An Evening with Machine Head 2018
Királyi portya Budapesten - Royal Hunt
Első napsugarak Brazíliából - Angra
Metallica, Kvelertak
Dark Tranquillity, Equilibrium
 kiemelt 
Fekete Zaj
  
Feltámadt a Fekete Zaj: augusztusban jön a megújult fesztivál! Idén nyáron ismét jelentkezik a Fekete Zaj Fesztivál, a mátrafüredi Sástó mellett

Il Divo - Timeless Tour
Jethro Tull 50th Anniversary - Tour Budapest 2019
Rockmaraton a Szalki-szigeten
Nazareth: 50-es jubileum az A38-on
 friss hozzászólások 

A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (1)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Könyvtárban forgatott klipet az Emma Undressed (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 texas in july    immolation    john malkovich    nick holmes    elhajlási engedély    demi moore    radikális amputáció    sebkha-chott    soulfly    the world alive    katzenjammer    guns n´ roses    warwick    d.o.c.    limbless    henry rollins    la dispute    poniklo imre    crowbar    Őrült    in extremo    strokes    rém hangosan és irtó közel    long distance calling    tony scott  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2018 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!