szerző: RossikaTurmoil, Most Precious Blood, FallenIntoAshes 2006. január 21. Kultiplex
Január végén egy hardcore körökben óriási névvel bíró együttes látogatott hazánkba, a 90-es évek nagy fogata a Turmoil. Őket kísérte a nálunk rendszeres vendégnek számító Most Precious Blood, míg a hazai színeket ismét a Fallen Into Ashes képviselte.
Zoliék lassan hét éve részesei a hazai hardcore körforgásnak, s folyamatosan igyekeznek ott lenni a frontvonalban, új számokkal, lemezekkel ébren tartani a magyar közönség időnként lankadó figyelmét. A mostani koncert nagyon jól sikerült, a megszólalás talán hibátlannak nevezhető volt, hallhattunk régi és teljesen új nótákat is, s ahhoz képest, hogy a délutáni matiné hatkor kezdődött jó néhányan már ott várták a Fallen-t a kezdésénél. A korai koncert szervezésbeli problémák miatt volt, viszont ennek köszönhetően emberi időben vége lett a rendezvénynek, mindenki mehetett ahova akart. Vissza a Fallen Into Ashes-re, a nemrég rögzített Deadbutcher / Burning Seasonválogatásra készült All Eyes On You is hengerelt a koncerten - többek között -, a jól megszokott metal alapokra épülő hardcore zene igazi Fallen-es arcát mutatja a számban. Maga a fellépés igen rövidre sikerült, de az utóbbi idők egyik legdinamikusabb és legélvezhetőbb koncertje volt ez Zoliéktól.
A második fellépő a már szinte hazai színeket képviselő Most Precious Blood volt. Az ezredforduló szülte brooklyn-i zenekar sokadik fellépése volt a mostani, de szerintem az egyik legjobbra ez sikerült. Annak idején a hajón láttam őket először, de ott sem és a tavalyi fellépésükkor sem tudtak magukkal ragadni. A 21.-ei fellépés azonban hibátlan volt. Megvolt a szükséges lendület, a témák remekül szólaltak meg, a közönség is megfelelően vette a lapot, egyszóval gördülékenyen és rendkívül élvezetesen zenélt a MPB. Az utolsó lemezükről a Merciless-ről záporoztak a nóták, a Shark Ethic nálam egyből betalált már a lemezen is, őrületes hangulata van és Rob is kegyetlenül küldi felénk benne a vokált. A Two Man és a Driving Angry is biztosan volt az új lemezről, de voltak itt olyan ősi darabok is, mint az Our Lady Of Annihilation-ről a Runs In The Blood vagy a The Great Red Shift a belassulós záróakkordjaival de a 2001-es Nothing In Vain-ről is leküldték például a Less Than Zero-t a maga kompromisszummentes lendületével.
Záráskép a nagy visszatérő Turmoil vonult színpadra. A zenekar a 90-es években meghatározó szerepet vállalt a hardcore-metal világ fejlődésében, mely az 1999-es lemezükben a The Process Of-ban teljesedett ki. Utána hosszú szünet és 2004-ben mozdult meg ismét a szekér, melyet tavaly egy dupla lemez követett. A Staring Back - Abacus Recordings - egy válogatásnak is felfogható, az együttes legújabb dalai éppúgy helyet kaptak a korongokon, mint a régi nagy kedvencek, s a mostani turné azon kívül, hogy a visszatérést ünnepelte ezen új CD-t hivatott népszerűsíteni. Olyan érzésem volt a koncerten, mintha a MPB egy kicsit több figyelmet kapott volna - ez persze elsősorban a közönség erőteljes fiatalosodásának köszönhető - és a Turmoil szereplésére már kifogyott volna az erő az emberekből. Valószínűleg kevesebben ismerték a régi slágereket - Playing Dead, Let It Die- és a stílus sem a ma megszokott metalcore, de egy oldskool hardcore banda, akik ráadásul ott voltak a stílus születésénél, nagyobb tiszteletet érdemeltek volna. Persze azért itt is akadtak alkalmi énekesek, akik igyekeztek megragadni minden pillanatot, hogy elvegyék Jon kenyerét, sőt egy kis lökdösődés is kialakult alkalmanként, de a tempónak köszönhetően inkább csak a fejrázásig jutott a többség. Pedig zúdultak a súlyosabbnál, súlyosabb témák, az Anchor, de talán még a From Bleeding Hands lemezek dalai is újraszülettek, s verejtékszagú igazi öreg-hc töltötte be a Kulti termét.
Érdekes triót hoztak össze a szervezők erre a bulira is, azt hiszem minden kemény zene kedvelő találhatott magának érdekes és élvezhető zeneszámokat, s nem utolsó sorban örömteli volt az egész rendezvény légköre, abból a szempontból, hogy egy „nagy öreg”, sikeres visszatérésének lehettünk szemtanúi. Reméljük még jó sokáig