beszámoló [koncert]  2006. február 25. szombat   11:17

nincsen hozzászólás

  Február végén ismét tiszteletét tette fővárosunkban a Max Cavalera által fémjelzett Soulfly és egy hamisítatlan másfél órás szuperprodukcióval rukkolt elő a mindig ereje teljében levő zenekar. Egy olasz útitársa is volt Max-éknek a Linea 77 személyében, akik furcsa rockzenéjükkel bűvölték el a hazai rajongókat, míg a magyar színeket a Cadaveres képviselte.
  
  Az ex-Cadaveres de Tortugas zenészt Körmöczi Pétert ismerősként fogadta, de a zenekar többi tagját is nagy lelkesedéssel üdvözölte a Pecsa közönsége. Gabó Ádám felelős a csodás hajlításokért és természetesen az üvöltésekért, Homonnai Gergő püföli a dobokat melyben Szabó Máté is a segítségére van hiszen ő az ütős hangszerek megszólaltatásáért felel. Kovács Lacit a Hybrid-ből ismerhetjük, míg Delcsik Balázst a Crushera-ban láthattuk már korábban. Ez a felállás tavaly nyár óta él, s az együttes azon kívül, hogy régi CdT dalokat játszik, már egy saját promo anyaggal is előrukkolt Soul Of A New Breed címmel. Az ütősök megduplázása illetve Ádám és Peti vokálkettőse meglehetősen erőteljes hangzást kölcsönöz a bandának, mely elsősorban a nagy példakép stílusában törzsi-metal-ban utazik. A régi dalokat egyáltalán nem ismerem, sose tartozott a fehérvári horda a kedvenceim közé, de jó néhány nagy sláger lement, hiszen a közönség őrjöngött az örömtől. A promo dal is elhangzott és játszottak teljesen új nótákat is a tagok. Ádám helyenként igazán élvezhető dallamokat produkált és a zene sem volt gyenge, eltekintve a már korábban említett túlzó hasonlóságot a nagy testvérekkel. Két dolog zavart csupán: Laci pózolása, és a zene egysíkúsága. Nem lehetett hosszabb a koncert egy fél óránál, de a vége felé már unalmas volt ugyan azokat az ötleteket visszahallani. Ettől függetlenül egy kis odafigyeléssel egy nagyon érdekes hangzásvilág kialakítása lehetne megvalósítható, s reméljük a jövőben még sok örömteli percet okoz majd nekünk a Cadaveres.
  
  A Linea 77-et sem hallottam még korábban, de nagy meglepetést okoztak. A tavaly ősszel megjelent Available For Propaganda lemezüket jöttek bemutatni a magyar közönségnek, s változatos rock zenéjükkel gyorsan megszerettették magukat azokkal is akik eddig nem ismerték őket. Az 1993-ban alakult torinoi banda tavalyi lemeze már a negyedik volt a sorban, s nem kisebb név segített nekik a korong összerakásánál, mint Dave Dominguez (Orgy, Papa Roach, Staind).
  
  A koncertre a legjobb jelző a változatos. Az első nóta amelyik magával ragadott egy női vokáltémát vonultatott fel gépről melyre Nitto és Emo ordította rá a maga kis dalbetétjeit, de voltak itt ska-s alapok is sőt az egyik szám kifejezetten drumnbass ritmusokra épült. Az új lemezről a Sleepless tetszett nagyon, de az is hatalmas volt amikor Nitto az ausztrál bennszülött hangszert a didgeridoo-t utánozta, majd játszi könnyedséggel hip-hop témákat pakoltak a gitárjátékra. A záró nótával meg egyenesen lezúzták a közönség fejét, olyan súllyal büntettek, hogy a Pecsa falai is beleremegtek.

  Természetesen mindenki a Soulfly-t várta már, így az olaszokat sem tapsolta vissza senki, Max-ék pedig kilenc körül bele is vághattak a showba.
  
  Nem kellett sokáig várni és már mindenki ordította, hogy this is the prophecy..., majd őrületes ugrálásba kezdett az időközben jelentősen felszaporodó közönség. A negyedik szám már a nagy sláger Roots Bloody Roots volt, majd jött a szokásos menet. Marc Rizzo szólójátéka egy kis pihenés gyanánt a kétfejűvel, majd mintegy erre a nyugalomra rákontrázva a hajdani nagy Sepu sláger a Territory. A War for territory...-ra rendesen beleremegtek a falak, bizsergető érzés volt, ahogy az ezres tömeg egyszerre üvölti a szöveget, Max-ék pedig karmesterként mutatják a helyes utat a színpadról. Talán a legjobb szám volt a koncerten, bár az újabb dalok is rendesen reszeltek. A tavalyi lemezről a Dark Ages-ről lement az Arise Again, de említhetném éppen az I And I-t is, de a régi dalok emlékezetesebbre sikerültek. A második pihenőben egy szerencsés fanatikus felmehetett a pódiumra és Max-szel dobolhatott együtt, a vége felé pedig visszamentünk primitívbe a Back To The Primitive-vel. A repertoár igen szélesre sikerült, hiszen a 98-as Soulfly lemezről éppúgy előbújtak a nóták, mint a későbbi 3-as és Prophecy albumokról. Mégis a visszatapsolt Eye For An Eye volt az ami igazi törzsi ünnepet varázsolt a Pecsából, s annak ellenére, hogy ez volt az egyetlen ráadás mindenki teljes kifulladást követően térhetett haza, hiszen a Soulfly úgy küldte le a másfél órát, hogy egyetlen zenementes percet sem hagytak nekünk.
  
  Tiszteletreméltó előadás egy méltán tiszteletreméltó együttestől akik jelenleg talán az egyik legegyedibb és legváltozatosabb zenei stílus képviselői a metal világában. Reméljük a rendszer továbbra is működni fog és akkor hamarosan ismét visszatér hazánkba a törzsi zene legnagyobbika.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: