interjú [hazai hangok] 2006. február 20. hétfő 14:15
nincsen hozzászólás
szerző: RossikaThe Idoru - Kis beszélgetés Szalkai Tiborral
Eltelt egy év és a The Idoru ismét hallat magáról. Szalkai Tibit az új lemezről és az idei év terveiről faggattam, valamint az elmúlt év változásait igyekeztem kicsit körüljárni.
Szevasz! Elsőként beszéljünk a jelenlegi helyzetről. Milyen az új album fogadtatása, ha egyáltalán lehet ilyen rövid idő alatt ilyesmiről beszélni?
Üdvözlet minden olvasónak! Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a lemez nagyon egységesre, ütőképesre sikerült, legalábbis a külvilág szerint. Ez a hat számos EP egyfajta előszele a második nagylemeznek, amely igen nehezen lesz beskatulyázható bármely műfajba. A kislemezen hallható számok kifelé ívelnek a rétegzene édes útvesztőiből, melyre talán a videóklipes dal a legjobb példa, ami megtekinthető a CD multimédiás részén. A visszajelzések alapján tehát jónak bizonyul ez a most megjelent Hopeless Illusions című EP. Talán nem is annyira hopeless illusion, hogy egyre több ember megkedvelje a zenekart.
Érdekes, hogy ezt mondod, de én úgy gondolom, hogy egy olyan stílust képviseltek, amelyre vagy rákattan az ember és akkor imádja, vagy bármit csinálhatsz nem fogod tudni megkedveltetni magad vele. Te mit gondolsz erről?
A rétegzenének az a legnagyobb értéke, és egyben hátulütője is, hogy csak egy bizonyos rétegnek, réteghez szól, és így természeténél fogva teljesen elhatárolódik más, nagyobb halmazoktól, nem hígul fel, és ennek köszönhetően megőrizheti eredeti underground-os alkotóerejét, viszont nem tud szélesebb körökhöz szólni.
Minden az undergroundból jön. Ami most mainstream, az egyszer underground volt, csak valószínűleg felkapta egy, a mai átlagemberek világában jól működő értéktelenítő gép, a multi. Van egy-két olyan, a multik számára értékesíthető tulajdonságokkal bíró föld alatti banda, melyekre könnyen felfigyelhetnek az előbb említett általában tömegértéket gyártó gépezetek.
Ti lennétek azok akikre felfigyel majd az a bizonyos multi?
Véleményem szerint van egy arany középút, amely áthidalja az underground halmazai és a mainstream halmazai között agresszívan tátongó űrt, s ebben az esetben nem beszélhetünk elértéktelenedésről. Egy jó PR munkával a multi részéről és egy kitartó, zenei és tartalmi mondanivalóval rendelkező, okosan irányított alkotóerő egyesítésével létre lehet hozni egy olyan egységet, amely értékközpontú, és multi van mögötte. Csak az a baj ezzel a kombinációval, hogy időbe telik, míg meghozza gyümölcsét. A türelem, a kitartás és kockázat nem tartoznak a közkedvelt dolgok közé a mai fogyasztásközpontú HIRTELEN kultúrában. Ebben a hirtelenségben a HÍR-TELENEK nem igazán vehetnek részt.
Addig underground valami, amíg nem nagy körülötte az érdeklődés, mármint a multi mércéjével. Aztán ha megüt egy bizonyos mértéket ez az érdeklődés, akkor tovább már nem beszélünk undergoundról. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a multival totálisan el kell értékteleníteni a művészetet a nem művészeti, hanem anyagi értékek jegyében. Annál nagyobb tömegeknek szólhat a művészet, minél több átlagember lát kapaszkodót benne. Viszont ha nagyon elmegy a kapaszkodók irányába, akkor vége, eltucatosodik, teljesen felfalta a tömegemberekre bazírozó multi-sakál. Viszont, ha nem rontja el, és rajta tud maradni az aranyközépúton, ahol vannak kapaszkodók de elgondolkodtató fogantyúk is, akkor a siker az underground (művészeti) és a multi (anyagi) mércéjével egyaránt mérhető lesz. Nem azt akarom mondani, hogy igazi művészi értékeket csak az undergroundban találhatunk, hanem azt, hogy minél felhígultabb egy színtér, annál nagyobb az esély a művészeti értékek apadására.
Mit gondolsz az általad elképzelt rendszerben - mely akár igaz is lehet - mik az esélyei egy The Idoru kaliberű zenekarnak, hogy sikeres legyen?
Ha már esélyekről van szó, szerintem egy zenekarnak két esélye van, hogy sikeres legyen.
Az első: jó helyezkedéssel, és egy kis szerencsével mögé áll egy nagyobb kiadó, aztán egy még nagyobb, és totál átalakítja, lefaragja a jó esetben létező értékeit, azaz jól megmultizza. Könnyen fogyaszthatóvá, mindenki számára hozzáférhetővé teszi a zenét, főleg az előbb említett nagyobb halmazok számára. Ebben az esetben kisebb esélyt látok az arany középútra, mert se kitartása, se motivációja nem lesz a bandának, hogy rátérjen, mert elvakítja a kézzelfogható anyagi haszon. Ezt a hasznot meg tuti nem a művészet oltárán fogja feláldozni.
A második: egy kifogástalan művészeti értékeken alapuló kemény, kitartó, hosszadalmas tudatos munka árán az együttes beleerőszakolja magát a köztudatba, kihasználva művészete kapaszkodóit. Ha sugárzik, ha van ereje a zenekarnak, és ez mérhető a koncertjein és a lemezein is, akkor egyre több ember fogja szeretni. És ez a lényeg! Minél többen szeretik az együttest, annál nagyobb hatalma lesz, akkora, hogy nem lehet mellette szó nélkül elmenni. Előbb vagy utóbb egy nagyobb cégnek biztos felkelti majd az érdeklődését, ami alá fogja majd rakni a kőkemény promóciót. Én naivan ebben az önmegvalósító útban hiszek, illetve ezt az utat tartom igaznak, értékesnek. Itt látom nagyobb esélyét az aranyközépútnak. Egyébként van egy mondás, miszerint egy nagyobb probléma van az életben annál, ha bejön a multi a képbe, mégpedig az, ha nem jön be
Kicsit elkalandoztunk A lemez-bemutató koncerten, hogy fogadta a hallgatóság az új dalokat? Sikerült megtalálni az aranyközépút felé vezető irányt?
Nagyon vegyes volt a közönség, és ez volt benne a legjobb. Olyan embereknek is játszhattunk, akik valószínűleg nem jöttek volna el egy önálló The Idoru koncertre. Elég sokan végignézték a műsorunkat, s a közönség tele volt új arcokkal. Úgy érzem, akik részt vettek az eseményen, a nagy tömeg ellenére sem bánkódtak amiatt, hogy ezt a bulit választották szombat esti szórakozásul, és örömmel a szívükben tértek haza.
Honnan a lemez címe és mire akartok utalni vele?
A lemez címe talán a zenekar kollektív tudatalattijának eredménye. Néha úgy érezzünk, hogy nehéz, és fáradságos a küzdelem, a hajtás, a határidőre való munka és az elvárásoknak való megfelelés, na meg egymás rigolyáinak elviselése, főleg az enyéimnek, heheheés néha úgy vagyunk vele, hogy csak illúziókat kergetünk, reménytelenül persze. Ehhez képest, amit a The Idoru három éves történelme során sikerként könyvelhet el, amellett nem lehet elmenni szó nélkül. Két kislemez és egy nagylemez, külföldi kiadó (Európa, Japán), külföldi menedzsment, külföldi turnék (Európa, Japán), állandó részvétel a nagyobb nyári fesztiválokon és egy videóklip. Reméljük, az idén rögzítésre kerülő nagylemezünk címe realized dreams lesz! Hahaha
Új kiadótok is van. Mi volt a gond a Burning Season Records-szal és miért pont a Deadbutcher Records-hoz mentetek?
A Burning Season nagyot hibázott azzal, hogy azt hitte, hogy csupán azért, mert ex-Newborn tagok zenélnek a The Idoru-ban, az majd elég promóció lesz. Hát nem. Azt már egyszer eljátszotta a Bridge To Solace, ahol a híres nevezetes ex-Newborn másik fele játszik. Náluk talán jobban működött ez a kis trükk. Mint már sokszor elmondtam, a Newborn-nak vége, és kész! Nem is gondolok rá, és talán az lenne a legjobb, ha más se tenné. Persze ha egy öltönyös úriember elém állna holnap, és elém tolna egy szerződést, miszerint még az unokáim jövője is biztosítva lesz, ha eleget teszek annak a kérésnek, hogy újjáalakuljon a banda, akkor lehet, habozás nélkül összeütném a régi brigádot, hahaha!!! De ez a veszély nem fenyeget, és az egyetlen öltönyös alak, akitől tartanunk kell, az annak a gyártelepnek a tulaja, ahol próbálunk, és mindig azzal fenyegetőzik, hogy ha még egyszer késünk a havidíjjal, akkor kiteszi a szűrünket! Nos, visszakanyarodva a kérdéshez, a BSR nem csinált elég promóciót. Szerintünk hibázott. A Deadbutcher-ből meg ismerjük Mikitát, és a személyes kapcsolat varázsának hatására plusz a hozzáállása láttán, no meg a zenekar jelenlegi pozícióját tekintve úgy gondoltuk, inkább legyen egy kis kiadója ennek a lemeznek, és foglalkozzon vele nagyon, hiszen az ő érdeke is - nem mellesleg szívügye -, mint egy nagyobb, aki nem foglakozna a bandával annyira, mert nem szívügye, és nem is annyira érdeke.
Amennyiben a forrásaim pontosak multimédia tartalmat is kapott a lemez. Mit takar ez?
Amint betesszük a CD-t egy számítógépbe, előugrik egy multimédiás menü. Itt meghallgathatunk két régi számot még 2003-ból, és megtekintettjük a Lack Of Credibility videóklipet.
A videó atmoszférája nagyon el van találva. Honnan az ötlet és ki a megvalósító?
Lóránt Demeternek (www.irmedia.hu) hívják a srácot, aki nagyjából 40 klipet tudhat magáénak. Dolgozott már együtt elég sok ismertebb bandával, még Gangsta Zolee-val is személyesen, de tényleg, hahaha!!! Ő egy abszolút kreatív elme, s mikor először dolgoztam vele együtt a Blind-klip felvételekor, egyből tudtam, hogy ő lesz a The Idoru embere. Mivel megérdemli az elismerést, remélem minden fórum előbb-utóbb az ő nevétől lesz hangos, és végre megcsinálhatja első filmjét (horror) is, hiszen egy - reménybeli - filmrendezőről beszélünk.
Ha már itt tartunk a CD grafikája is nagyon tetszik. Kinek a nevéhez fűződik a kivitelezés?
Bödecs András, azaz a The Idoru énekesének nevéhez fűződik a munka. Hihetetlen művészi vénája van, ontja a jobbnál-jobb grafikákat, honlapokat, és pólóterveket. Milyen szerencse, hogy nem kell költenünk effélékre. Az első nagylemez borítójához felajánlották nekünk a Converge énekesének szolgálatait ráadásul ingyen és bérmentve. Erre mi nem kis marketinges hibát elkövetve, viszont lehetőséget adva ezzel egy ifjú, hazai tehetségnek, megköszöntük az ajánlatot, de elutasítottuk. Szóval ezt a borítót is András készítette és várhatóan ez a felállás a jövőben sem fog változni.
Vissza a kliphez. Miért pont a Lack Of Credibility-t választottátok?
Mert ez a dal a legdalosabb, és ezzel kivívta magának az előjogot a kliphez. Nem titok, hogy majdnem mindenki arra a számra csinál klipet, ami a legnépszerűbb lehet majd, így hát követve ezt a jó szokást, mi ezt a számot találtuk a legbefogadhatóbbnak, legfogyaszthatóbbnak.
A remixelt hidden track elég kemény stílusbeli váltás. Kinek az ötlete volt? Miért döntöttetek egy ilyen dal mellett? Ki mixelte? Jövőben is terveztek ilyeneket?
A dobosunk, Szabó Laci csinálta. Régi vágyát élhette ki ezzel, hisz ő a múltban foglalkozott elektronikus dalszerzéssel is. Aztán felismerve, hogy a dobolás jobban fekszik neki, felhagyott ezzel a projekttel. Gondoltuk, miért ne lehetne egy remixet felrakni a lemezre, hisz látott már ilyet a világtörténelem. Szerintem jó, hogy ez a szám helyet kapott a lemezen, megtörve ezzel a rock monotonitását, egy kis felüdülést jelenthet a kedves hallgatónak. Továbbá egy kislemezen simán elmegy egy ilyen móka, és még a track list-et is meghizlalja egy picit. A jövőben nem tudom, hogy mit fogunk kezdeni az efféle újításokkal. De elképzelhető, hogy megénekeltetjük valamelyik megasztáros figurát, vagy valami olyan arcot, akinek a neve ismerten hangzik a közéletben, és megpróbáljuk az ő nevével eladni az anyagot.
Egyébként a szövegeket az Andris írja vagy ti is összedobtok néha egyet-egyet?
A szövegek András és jómagam összmunkája eredményeképp születnek. Ezen a téren is sikeres az együttműködésünk, mert amit ő érez, gondol, azt én rímekbe foglalva papírra tudom vetni, ő meg hangot ad a jelentéstartalomnak a dallamvilágával.
Úgy tudom a zene és annak mondanivalójával kapcsolatban te nem a jól megszokott álláspontot képviseled. Kifejtenéd nekem ezt bővebben?
Hehehe Ha bekapcsoljuk a zenetévét vagy a rádiót, egyfolytában ömlenek belőlük a szerelemes dalok. Ez az egyhangúság már önmagában elgondolkodtató, és személyes véleményem szerint vér ciki csak erről énekelni. Minden bandának, előadónak van legalább egy szerelmes nótája, tök jó meg minden, szép kis élmény, de ne tegyük már mondanivalónk vezérfonalává! A túlzott mondanivaló viszont meg ugyanakkora gond lehet, mint az üresség, ugyanis nem azért mennek az emberek a koncertekre, nem azért nézik a klipeket, hallgatják a lejátszót, rádiót hogy mondjuk erkölcsi, vagy akármilyen prédikációkat esetleg nehezen érthető filozofálásokat halljanak. Ha valaki prédikálni akar, az írjon könyvet, csináljon internetes fórumot, fanzine-t, vagy valami hasonlót. Persze megteheti ezt a színpadon is, de egy bandával való színpadi szereplésnek, meg az egész zenélésnek nem biztos, hogy az a célja, hogy véresen komolyan szétfilozofáljuk. Persze minden azzá válik, amivé tesszük, így hát a koncerteket, avagy az egész zenélést felfoghatja valaki térítésként is, de úgy gondolom, jobban tenné, ha nem.
Kérdem én, van-e értelme eget rengető, túl mélyenszántó szövegeket írni addig, amíg a közönség 55 százalékát az érdekli, hogy mit lát, 35 százalékát, hogy mit hall, mármint formailag, és csak 10 százalékot érdekel bármiféle tartalom? Ez az arány amúgy elgondolkodtat, hogy van-e egyáltalán értelme azon dolgozni, hogy minőségit alkosson az ember. Nos, még egy okkal több, hogy Hopeless llusions lett a lemez címe, hahaha Amúgy meg rengeteg hiteltelen alak arcoskodik a színpadokon, hogy egy régi bevált közhellyel éljek, olyan arcok, akik vizet prédikálnak és bort isznak. Valami ilyesmiről szól a Lack Of Credibility című videóklipes dalunk. Volt már példa elég, hogy még a legnagyobbak is elbukták, pedig ők aztán sokáig és keményen küzdöttek, aztán egyszer mégis óver. Tisztelet a kivételnek persze.
Mindazonáltal fontosnak tartom, hogy legyen egy zenekar szövegeinek mondanivalója, főleg egy magát igényesnek tartó rock- vagy akár popbandának. Viszont elsősorban a zenének kell sütnie, és utána jöhet a szöveg. Gondolj csak bele. Tegyük fel, azt akarod, hogy odafigyeljen a közönség arra, amit mondani akarsz, és nincsenek mögötted olyanok, akik jól zenélnek és jó zenét is csinálnak. Kutyát nem fogja érdekelni, hogy ki vagy te és mit akarsz, mert nincs mögötted a zene, a zenélés ereje. Nem is beszélve arról, ha egy ilyen énekesnek szar hangja van. Na akkor az egészet megette a fene úgy, ahogy van. Az ideális eset az lenne, ha a minőségi zene tengerén egy tartalmas, de még emészthető mondanivaló szörfözne. Visszatérve a hiteles-hiteltelen kérdésre. Aki már megjárta a hadak útját, az úgysem fog papolni neked a színpadon, maximum elmondja a véleményét egy-két dolog kapcsán, de úgy, hogy közben nem rekeszt ki mást, nem elszív erőt, hanem ad, mert érzi, hogy miről is kellene szólni egy koncertnek. Például egy hiteles straight edge arc, legyen az énekes, vagy rajongó, nem fog rossz szemmel rád nézni egy bulin csak azért, mert te nem vagy az, és nem fog lenézni vagy elkülönülni, még akkor sem, ha leöntöd véletlenül sörrel. Mert ő magáért, magának csinálja. Belső, személyes dolgának tekinti az egészet, és nem rakja ki a kirakatba. Aki hiteles, az nem akar megtéríteni, és nem fogja erőltetni a nézeteit, egyszerűen csak élni akar és élni hagyni. Még egy érdekes észrevétel a mondanivalóval kapcsolatban. Általában az emberek nem kifejezetten a dalszöveg mondanivalója miatt hallgatnak zenét, hisz rengeteg olyan szám van, aminek dúdoljuk a refrénjét, stb., de fingunk nincs, miről énekelnek benne. És talán így is van ez jól. Alapjában a zenélés, fellépések a szórakoztató ipar részei, de azért nem árt, ha belecsempészünk egy kis mondanivalót.
Ha már itt tartunk, mennyire érzitek magatokénak azt a zenét amit műveltek? A hardcore közegből jött a többség most meg rockot nyomtok. Hogy működik ez? Nem érzitek úgy mintha kicsit üzletszagú lenne a The Idoru ténykedése?
Bár éreznénk már ezt az ínycsiklandozó illatot, hahaha!!! De komolyra fordítva a szót, 100 százalékig (de minimum 80) magunkénak érezzük, amit csinálunk. András a punkból jött, én és Gábor a hc-ből, neki mellesleg van némi metálos múltja is. Nekem meg van popos, sőt, alteros múltam is, bármennyire ciki bevallani. Vállalom, hehe... Depeche Mode-n és U2-n nőttem fel, utána jött csak a Guns és társai. Matyi, a jelenlegi basszeros lelkében sokféle zenei műfaj megtalálható, széles skálán mozog a figura ízlése. De nála is szélesebb Mr. Szabó Lászlónak, a dobosok gyöngyszemének zenei ízlése, aki néha olyan önfeledten üti a dobokat próbán és koncerten, hogy az összes tündér és angyal odagyűlik köré a közelből. Laci, eközben - mit sem sejtve egy másik világ jelenlétéről - folytatja önfeledt pillanatait, mialatt eme másik dimenzió képviselői karöltve rínak a szívbe hatoló ritmusok érzetét érezvén. Ha ezt az a bizonyos öltönyös úr tudná, biztos többet nem kellene aggódnunk a fizetési késedelem következményei miatt!
Hogyan viszonyultok az új típusú közönséghez?
Hogyan is lehetne diplomatikusan válaszolni erre a kérdésre? Hmmm.a hivatalos vagy a nem hivatalos verzióra vagy kíváncsi? Na jó akkor a nem hivatalosból. Féljenek is csak a boyfriend-ek, és ne hagyják, hogy a barátnőjük egyedül jöjjön el egy The Idoru koncertre, mert lehet, hogy többet nem tér vissza hozzájuk. Mindenkit szívesen látunk a koncertjeinken, és nem teszünk különbséget fiatalok és öregek, fiúk és lányok között. Na ez utóbbi mondat a hivatalos verzióból származik
A lemezbemutatót nem láttam, de a Süssi-ben az egyeninges megjelenés nem volt túl szokványosnak nevezhető? Miért ezen divatbeli váltás és a jövőben is terveztek-e ilyesmit?
Egy ártatlan ötlet volt, az intuíció szülöttje, semmi különösebb megfontolás nem volt mögötte. Inkább, talán a magunk szórakoztatására csináltuk. Ne tudd meg, milyen jókat mulattunk egymáson a backstage-ben. Pont ezért, a jövőben minden játszik, paróka, tigrismintás feszülős, bőrszerkó, amit akarsz, hahahaminden attól függ, milyen hangulatban, illetve mennyire bátrak leszünk, hehe de bármilyen dilit is találjunk ki, a The Idoru akkor is The Idoru lesz a színpadon.
Vissza rátok. Ki az új basszer, egy kicsit beszélnél a csatlakozásáról? Mióta van nálatok, miért pont ő lett az áldozat és honnan csöppent közétek?
Na igen. Ő Mohácsi Mátyás. Tavaly novemberben csatlakozott. A Shell Beach-ben is játszik, illetve már ott játszott, mielőtt csatlakozott. Ismertük régebbről ezt a bandát, így az arcokat is. Matyi régebben a közönség soraiból mindig figyelemmel kísérte pályafutásunkat. Kedvelte a The Idoru-t, s egész egyszerűen megkérdeztük tőle, hogy nem akar-e nálunk is bőgőzni. Igent mondott, úgyhogy most más pozícióból követheti sorsunkat. Hogy miért pont ő? Azért, mert mindent egybevéve ő a legalkalmasabb erre a feladatara. Beleillik az arculatba, a korosztályunkba is, és jól bőgőzik! Az új számokban rendesen villogtathatja majd tehetségét. Emberileg sincs vele gond, megcsinálja amit kell, rendszeresen látogatja a próbákat, és jó fej. Ami a legfontosabb, hogy hisz a zenélésben, és tesz is érte. Sajnos kevesen vannak így. Általában vagy hisznek benne, de ahhoz nem eléggé, hogy tegyenek is érte, inkább csak álmodoznak. Vagy, pedig tennének érte, ha hinnének benne, de másban hisznek. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy miben hisz, és hogy mivel akar foglalkozni, csak akkor tényleg tegye azt komolyan. Az a legnagyobb probléma, hogy rengetegen csak próbálkoznak valamivel, és nem teszik. Ha tennék az emberek a dolgokat, akkor talán rájönnének, hogy hova tartoznak, hogy mit is akarnak igazából. Viszont akkor vége a nagy álmoknak, meg az illúzióknak, csak a valóság marad, az meg túl egyértelmű és nem lehet előle elbújni az eddigi illúziók mögé. Na tessék! Még eggyel több érv a Hopeless Illusions címválasztás mellett. A végére még meg is lesz indokolva, hahaHa az emberek, főleg a fiatalok kicsivel több önismeretet gyakorolnának, akkor nem lenne annyi baklövés, kesergés, fájdalom, és talán annyi reménytelen illúzió semgondolj bele, ha fiatalon nem tudod, mire van igazából szükséged, akkor egyszer csak megöregedsz, és ba..hatod, már öreg leszel úgy, hogy nem a te életedet élted eddig. Fiatalon, ha nem tettél a dolgok érdekében, akkor nem ismerted meg magad, csak illúziókat hajkurásztál, többnyire reménytelenül.
Ötleteket is hoz vagy csak megvalósítja a ti terveiteket?
Úgy fogalmaznék, hogy kiszínezi azt, és inspiráló hatással van ránk. Sok esetben kikérjük a véleményét. Aztán ki tudja, lehet a következő lemezt, illetve a következő utánit - mert már a következő majdnem kész van, csak még nincs felvéve - ő fogja megírni.
Milyen közegből érkezett?
Nem igen láthatta őt eddig a nagyközönség, mert kisebb bandákban tolta. Viszont mostantól itt az idő, hogy kiálljon nagyobb színpadokra, és adhasson a jónépnek. Amúgy régebben zene suliba járt, oda, ahol Laci idén végez. Most majd jól tele leszünk zeneiskolát végzett nagybetűs zenészekkel, remélem valami igazán jó sül ki majd belőle. Lacinak egyébként van egy manipuláló képessége, még engem is rá tudott venni, hogy gitártanárhoz járjak, hozzátenném, nem hiába, hahaha
És akkor a tervek. Mikor indul az európai koncertkörút és merre tervezitek?
Lesz egy Európa turnénk áprilisban, aztán egy nagyobb kaliberű szeptemberben, több állomással és több országot érintve. Ezek mind saját, önálló turnék. Keleten jobban ismertté vált a zenekar, az eddigi nyugati promóció hiányosságának is köszönhetően, de ettől függetlenül úgy látszik, hogy a kelet európai országokban nyitottabbak az emberek. Köztudott, hogy a metalcore mostanság éli virágkorát, ami persze nekünk sok jót nem jelent, mert legnehezebben evvel a műfajjal lehet minket összeegyeztetni. Szóval ez az idő nem a legalkalmasabb a The Idoru számára, hogy könnyen érvényesüljön, mert a hardcore színtér elmetálosodott. Pont ezért van szükség új helyzetekre, új kapcsolatokra, mert a jó öreg HC rajongókra egy könnyen nem tudunk hatást gyakorolni az óriási metáldömping mellett.
Mi a helyzet Dél-Amerikával? Na és Japán?
Japánnal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, és amint a legalkalmasabb lesz az idő az utazásra, mi már e szigetország felé tartó repülőn fogunk bulizni a sok kis japán emberke legnagyobb megrökönyödésére, hiszen ők nem szeretik a feltűnést, de mi meg imádunk ünnepelni. A japán közönséget ki kell éheztetni, és utána háromszor akkora lehet majd a siker. Elültettük a magokat, s majd jövőre, a második nagylemez megjelenése után visszatérünk egy kis aratásra.
A dél-amerikai megmozdulást meg eltoltuk, mert először az európai kontinensen várnak ránk feladatok, és ezen feladatok elvégzésének igencsak gátat szabhatott volna a tervezett brazil-argentín-chile-i kiruccanás. Főleg úgy, hogy nincs arrafelé semmilyen tapasztalatunk, és amúgy is túl sok dél-amerikai filmet láttunk, amelyekben európai túszokat szedtek, még pedig nem brazil tündérlányok (sajnos), hanem ottani elvetemült gengszterek, hahaha... Majd jövőre ellátogatunk Dél-Amerikába is, miután itthon és Európában rendbetettük a rendbetennivalókat.
Nyári fesztiválok? Sziget?
A nagyobb volumenű nyári fesztiválok legtöbbjén részt veszünk, természetesen a Szigetet is beleértve. A leendő koncertjeinkről amúgy informálódhattok a The Idoru honlapjának shows menüpontja alatt. A legközelebbi pesti koncert áprilisban lesz.
Mik az érzéseid? Jelenleg a banda megfelelően összeérett? Nincsenek belső konfliktusok?
Konfliktusok főleg olyan emberek között vannak, akik komolyan gondolják az ügyüket, legyen szó bármilyen csapatról, zenekar, cég, stb. Probléma akkor van, ha valaki akar valamit, de nem tud beilleszkedni az őt körülvevő rendszerbe. Mert rendszer nélkül nem igazán mennek a dolgok. Racionalitás nélkül a zeneiparban, meg szerintem manapság az egész világban cseszheted. Tudatosság nélkül meg főleg! Nos, mint minden rendszerben, egy zenekar rendszerében is megvannak a munkavégzés formái, megvannak a pozíciók. Aki nem akarja elfogadni a pozícióját, amit nyilván nem véletlenül kapott, na akkor van a legnagyobb gáz. A pozícióknak megvannak a kritériumai, és az az ember kerül oda, aki a legalkalmasabb a betöltésére. Csakhogy sokszor az emberek nem elégedettek a jelenlegi pozíciójukkal és mindig bele akarnak szólni a másik ember dolgába. Persze betölteni nem tudnák a másik pozíciót, sőt, még a saját munkájuk is hagy némi nemű kívánnivalót maga után. De azért megfikkantani, azt igen! Rengeteg ilyen sztorit hallottam már. Ez is az emberek önismereti hiányából fakad, mert ha ismerné magát az egyén, akkor belátná, hogy miért van ott, ahol van, és mibe van beleszólása, és mibe nincs. A demokrácia szép dolog, csak nem minden esetben működik. Gondolom mindenki átélt már egy olyan helyzetet, mikor a túlzott beleszólások miatt egy hibás döntésre került sor. Éljen!!! Sajnos néha a diktatórikus hozzáállás működik jobban. Dönteni egy bizonyos kérdésben kizárólag, a témakörrel tisztában lévő, hozzá értő, abban kompetens személyeknek szabad, akik látnak, és mérlegre tudják tenni a pozitív és negatív következményeket. Lényeg a lényeg, ha valaki nem kompetens egy témában, akkor az ne szóljon bele. Antennaszereléseim során találkoztam olyan ügyfelekkel, akik kicsit sem konyítottak a dolgokhoz, de meg akarták mondani, mit, hogyan, merre, meddig. Miután bebizonyosodott, hogy nem kellett volna beleszólni az ügybe, mert nem értettek hozzá, és nem volt igazuk, sokak megsértődtek. Szép! Önérzetből nem lehet megélni. Ezért az a véleményem a konfliktusokról, hogy azoknak kell részt venniük egy ilyen helyzetben, akik arra érettek. És ha esetleg szavazásra kerül a sor, akkor azok szavazhassanak, akiknek van rálátásuk a dolgokra.
Hogy a kérdésre is válaszoljak, igen, vannak nálunk is belső konfliktusok, durvábbak, mint gondolnád, hehehe!!! Viszont a banda eléggé összeérett ahhoz, hogy adni tudjon.
Végül néhány személyes kérdés az új rajongóknak?:-)) Barátnők, magánélet, meló, suli, mit hallgattok, kedvencek...???
Laci most végez a zeneiskolában, és hivatásos zenetanár is válhat belőle akár. Ha dobolni akarnék tanulni, én biztos őt választanám tanárnak, mert az angyalok és tündérkék mind vele vannak, miközben dobol! Gábor egy bankban dolgozik, mint telefonos behajtó. Ez viccesen hangozhat annak, aki ismeri a srácot személyesenMatyi, az Odeon videó-tékában tolja (hála istennek, haha), András pályakezdő grafikus-designerként (vagy mi) próbál érvényesülni, én meg szabadidőmben UPC direct telepítő vagyok, ami annyit tesz, hogy antennaszerelő. Amúgy egyszer majdnem elvégeztem a Mantra Főiskolát, ami olyan buddhista főiskola jellegű, de aztán mégsem. Ennyit tudunk felmutatni az életben a zenélésen kívül, hahahaPárkapcsolati témába nem mehetek bele, mert túl sok titokba be vagyok avatva, nehogy aztán véletlenül kiköhögjek valami kompromittáló sztorit.
Majdnem elfelejtettem megkérdezni, hogy ha valakit érdekel esetleg a lemez, hol próbálkozhat a beszerzésével?
A Metal Hammer lemezboltban, a Punkportal-ban, és a Nemart-ban. Ha egyik sincs a közelben, dobjatok ránk egy mailt, és már küldjük is postán.
Van még valami amit esetleg meg szeretnél osztani az olvasókkal?
Isten kérdéseid vannak, belőled elég jó ilyen médiás szakember válhat! Hehehe
Köszönet az interjúért, és mindenkinek boldog 2006-os esztendőt kívánunk. Egy igazi képzavaros jó tanács mindenkinek az idei évre: Olyan ajtón kopogtass, ahol labdába tudsz rúgni, és osztanak neked lapot!
14:15
