lemezajánló [nagylemez] 2006. február 16. csütörtök 12:17
nincsen hozzászólás
szerző: RossikaDark Nova: Sivilla Black Lotus Records
Egy igazi ősmetal bandának az anyaga került a lejátszómba a minap. A Dark Nova immár tizenkilenc (19!) éve részese a zeneiparnak - igaz a kezdetekkor még Dark Devils néven futott a csapat - ennek ellenére a mostani albumuk még csak a harmadik a sorban.
A Sivilla egy igazi power-heavy anyag. A görögök nem törődve napjaink megannyi stílusirányzatával, a nyugat hatásaival vagy éppen a skandinávok zenei tökéletességével, az öreg metalt választották, s ízig-vérig heavy-metalban utaznak. Már a borító is arról árulkodik, hogy a fémzene hagyományos vonulatára állt rá a zenekar, de a tagokról is süt a metalérzés.
Az album egy rövid intro-val kezd, melyből még nem sejtheti a halandó, hogy mire is kell számítania. Azonban a Come Into My Nightmare első csapásai már erőteljes ütéseket mérnek a hallójáratainkra, Michael Choulakis dallamos vokálja és kitartásai tudatosítják mindenkiben, hogy az elkövetkező 45 percben mire is számítson. A zene leginkább a Fates Warning-ot idézi, a már említett énekes úriember hangja egyáltalán nem gyenge, de kicsit egysíkú a megszólalása a lemezen, a gitártémák pedig lehettek volna sokkalta poweresebbek is. A Desperate Act és a címadó Sivilla a lemez két legerősebb darabja, ezeknél a daloknál a nóta fekvése már-már rögzül a tudatodban, olyan ritmusok vannak amik téged is éneklésre késztetnek és a gitárbetétek is szépen kidolgozottak és egy percre sem engedik lankadni a figyelmed. Érdekes tempóváltásokat is találunk a Sivilla-ban és a maga 5:40-es terjedelmével akár balladának is beillik. Könnyed, selymes és nagyon oldskul. Egy rövid és gyenge betétet követően az In A Crevasse Of Time már közelebb áll a szívemhez. Kicsit keményebben szólnak a húrosok és a vokál is dörgősebbre sikerült, Kiki basszusjátékáról nem is beszélve. Igaz a szónoklós rész kimaradhatott volna. Megemlíthetném még az Out Of The Silence zakatolós stílusát, vagy az A Drifter In Stillness szaggatásait, de az az igazság, hogy túl egysíkúvá, kicsit unalmassá válik a lemez a huszadik perc környékén.
Ahhoz képest, hogy hat évig készült a lemez, és az együttes már öreg motorosnak számít a szakmában a Sivilla inkább tűnik egy kezdő zenekar próbálkozásának, mint egy kiforrott power-metal anyagnak. Vannak benne erős részek, de egy háromnegyed órás anyaghoz ez sajnos nem elég.