szerző: BarnabásBolt Thrower, Malevolent Creation, Nightrage, Necrophagist 2006.január 15. Kék Yuk
A magyar death metal rajongók egy nagyon erős összeállítású koncerttel kezdhették az új évet. A brit Bolt Thrower az európai death metal egyik meghatározó alakja, és a másik három zenekar is nagyon minőségi muzsikát játszik. Így az amerikai Malevolent Creation-nel, a svéd Nightrage-el és a német Necrophagist-tal teljessé váló fellépők listája alapján az év egyik legjobb death metal koncertjét vártam.
Sajnos az egyetlen probléma a koncerttel kapcsolatban a helyszín kiválasztásával volt. A Kék Yuk túl kicsi ekkora rajongóáradat befogadására. Az egymás nyakában csimpaszkodó, zsúfolt tömegben levegőért kapkodva még a legjobb zenét is nagyon nehéz élvezettel hallgatni. Nos, a körülmények taglalását félretéve, lássuk, hogy mit produkáltak a zenekarok.
A német Necrophagist fellépésével kezdődött a program. Az 1992-ben alapított zenekar eddig két lemezt adott ki: az Onset Of Putrefaction- t 1999-ben és az Epitaph-ot 2004-ben. A Muhammed Suiczmec gitáros/énekes vezette banda a death metal muzsikát rendkívül technikás és komplex oldalról közelíti meg. Az egymás után sorjázó, megtördelt, virtuóz riffeket tartalmazó zene villámsebességgel száguld át az ember hallójáratain. Az ilyen zene élvezhetőségéhez nagyban hozzájárulnak a jól felépített számok. A Necrophagist szerzeményei pedig rendelkeznek is ezzel a tulajdonsággal. A mostani élő fellépésük élményszámba ment: a kiváló hangzással megtámogatott, brutális, komplex szerzemények kíméletlenül söpörtek végig a közönségen. Az Epitaph lemez szerzeményeire alapoztak a rendelkezésükre álló fél órában. Hibátlan volt a Necrophagist produkciója, szerintem ők adták a legjobb koncertet ezen az estén.
A svéd Nightrage sokkal dallamosabb zenével rendelkezik, mint az este folyamán játszó többi zenekar. A göteborgi dallamos death metal stílus címkéje illesztehető rájuk, de a Nightrage igazán minőségi muzsikát produkál a műfajon belül. Erre biztosíték a rengeteg más zenekarban is játszó ifjú gitárzseni, Gus G. jelenléte. A zenekart 2000-ben alapította Marios Iliopoulos gitáros, és eddig két nagyszerű lemezt adtak ki. Az énekesi poszton az ex-At The Gates frontember Tomas Tompa Lindberg-et váltotta fel tavaly egy eddig ismeretlen srác, Jimmie Strimell, aki a koncerten nagyon jól látta el a frontemberi teendőket. Szuggesztíven ordította, hörögte végig a dalokat, de a többiek is láthatóan élvezték a zenélést. Gus G. széles mosollyal pengette a remek témákat és játszotta a csodás szólókat. A kb. 40 perces koncertjük során inkább az új, Descent Into Chaos című lemezre koncentráltak, de előkerültek szerzemények a Sweet Vengeance- ről is. Az új lemezről a Being Nothing, a Phantasma, a Reality Vs. Truth, a Release, az Omen és a Frozen, míg a Sweet Vengeance-ről az Elusive Emotion és a The Tremor hangzottak el. Rosszabbul szóltak, mint a Necrophagist, de még megfelelő volt a hangzás. A Nightrage ezen az estén egy nagyon kellemes, jó koncertet adott.
Már nagyon vártam az amerikai Malevolent Creation fellépését. Több okból is: egyrészt mert nagyon szeretem a zenéjüket, másrészt Brett Hoffman énekes, Jon Rubin gitáros és Jason Blachowicz basszusgitáros visszatérésével majdnem az eredeti felállás jött újra létre. Nem vagyok biztos benne, hogy a basszusgitáron Blachowicz játszott-e, de az énekesi teendőket biztosan Brett Hoffman látta el. Méghozzá nagyon jól: karizmatikusan, nagy beleéléssel adta elő a csodás Malevolent Creation szerzeményeket!
Természetesen a többi tag is kitett magért, feltétlenül meg kell említeni a zenekar vezető Phil Fasciana remek, precíz játékát. A banda 1987-ben alakult, eddig 9 nagylemezt adtak ki, tehát volt miből válogatniuk a program összeállításakor. Sajnos nagyon keveset játszottak, nagy meglepetésemre egy bő fél órányi zenélés után le is vonultak a színpadról. Szerintem még egy negyed óra bőven belefért volna a programjukba. A rövid játékidő mellett a hangzás sem volt a mostani Malevolent Creation koncert erőssége: nagyon kásásan, zajosan szóltak a dalok. Azért a jó számok némileg kárpótoltak a hiányosságokért, például nagy örömömre elhangzott a Malevolent Creation című szerzemény a Ten Commandments című első lemezről. Hallhattuk még az Infernal Desire és a Living In Fear című remek számokat az Eternal című albumról, a Dead March-ot és a Preemptive Strike-ot a legutóbbi lemezről, a Warkultról, a címadót a The Will To Kill-ről, a Manic Demise-ot a The Fine Art Of Murder-ről és az Eve Of The Apocalypse-ot a Retribution-ról. A rövid játékidőtől és a nem túl jó hangzástól eltekintve egy remek koncertet adtak, remélem, hogy minél hamarabb újra láthatom őket!
Végül elérkezett a brit hadi gépezet, a Bolt Thrower ideje. Az 1986- ban alkult zenekar egyéni, sajátos módon közelít a death metal-hoz. Az általában lassú, tonnasúllyal gördülő riffek maguk alá temetik a hallgatót, és tökéletes összhangban vannak a zenekar háborús témákon alapuló koncepciójával. A kezdetek óta a bandában játszó Barry Thomson és Gavin Ward gitárosok riffjei ezer közül is felismerhetőek. Nagyon fogósak, és hibátlan minőséget képviselnek. A ritmusszekció teljes magabiztossággal szolgáltatja az alapot a kimunkált riffekhez: Jo Bench basszusgitáros és Martin Kearns dobos a műfaj elitjéhez tartozik. Az énekesi teendőket pedig a bandába nemrég visszatért Karl Willetts látja el.
A Bolt Thrower eddigi működése során 8 nagylemezt készített. Nem adnak ki évente albumokat, viszont amit kiadnak a kezeik közül, az kimagasló minőséget képvisel. A kezdeti két útkereső lemez után az 1991-es Warmaster lemezzel találtak rá a saját stílusukra, és azóta is ezen a úton menetelnek tovább töretlenül, a trendeket figyelmen kívül hagyva. A zenekar rajongóbarát hozzáállása követendő példa lehetne sokak számára, az alacsony jegy- és merchandise árak mellett rendkívül közvetlenek, barátságosak. A zenekari háttér ismertetése után rátérek a koncert taglalására is.
Sajnos az eddig leírt pozitív tényekkel ellentétben ez az élő fellépés nem igazán nyerte el a tetszésemet. És ennek a legfőbb oka a minősíthetetlen, rendkívül gyenge hangzás. Hiába akármilyen jó egy zenekar, ha nem lehet normális minőségben hallani a dalokat. Egy ilyen kaliberű zenekar sokkal jobb hangzást érdemelt volna! Plusz a nagy tömeg miatt szinte semmit sem láttam a zenészekből, így a látvány sem tudott kárpótolni. A fanatikus rajongók persze ezeket a hiányosságokat félretéve nagyon jól érezték magukat, és teljesen elégedetten távoztak a koncert végeztével. Ha viszont objektíven akarom megítélni a dolgokat, akkor ez egy jó zenét és hibátlan zenészi teljesítményeket tartalmazó, de majdhogynem hallgathatalan koncert volt. A túl hangosra vett, torz és sistergő zajmasszából alig bírtam kivenni, hogy egyáltalán milyen számot játszanak.
Nos, a kifogásaimat félretéve, a hangulattal és a zenészek teljesítményével nem volt semmi probléma. Karl Willetts teljes beleéléssel bömbölte a remek Bolt Thrower szerzeményeket, és a hangszeresek is teljes odaadással és precízen játszottak. A közönség meghálálta a zenészek teljesítményét, és egy emberként hajladoztak a tonnás riffekre. Az eljátszott számok is tökéletesen lettek összeválogatva: átfogták a zenekar eddigi munkásságát, de természetesn az új lemezre helyezték a hangsúlyt. Hallhattuk a World Eater-t a Realm Of Chaos-ról, a Cenotaph- ot és a címadót a Warmaster-ről, a Where Next To Conquer-t és a címadót a 4th Crusade-ről, a When Glory Beckons-t és szintén a címadót a For Victory-ról. A Mercenary-t a Powder Burns és a Mercenary című szám, míg a Honour-Valour-Pride-ot az Inside The Wire képviselte. A remekül sikerült új lemezről, a Those Once Loyal-ról pedig eljátszották az At First Light, az Entrenched, a The Killchain, az Anti-Tank (Dead Armour), a When Cannons Fade és a címadó számokat.
Tehát azt kell mondanom, hogy ez egy sokkal jobb Bolt Thrower koncert lehetett volna egy megfelelő méretekkel rendelkező helyen, jobb hangzással. Így kissé csalódottan távoztam aznap este a Kék Yukból. A zenészek és a közönség teljesítményére nem lehetett panasz, csak hát azok a fránya körülmények. Jó volt, de eget rengető lehetett volna.
Összegzésképpen egy jó koncerten vehettek részt az alacsony, elővételben mindössze 2000 Ft-os jegyárat megfizető death metal rajongók. Négy kiváló külföldi banda lépett fel az este folyamán, és mindegyikük remek teljesítményt nyújtott. A Bolt Thrower már nagyon régóta nem játszott élőben, így különösen nagy öröm volt őket látni a színpadon. Remélhetőleg még sok ilyen impozáns felhozatallal rendelkező death metal koncerten vehetünk részt a közeljövőben Budapesten!
10:35
