lemezajánló [nagylemez]  2006. február 9. csütörtök   11:41

nincsen hozzászólás

  A zenekart Melkor dob, Mordran - basszusgitár valamint Astaroth gitár által alkotott trió alapította 2000 márciusában. A zenekar tagjai azelőtt kisebb helyi bandákban játszottak. Sötétebb, keményebb zenét akartak játszani, amelyre egy új zenekar megalapítása nyújtotta az egyetlen lehetséges alternatívát. Még az első évben megírták bemutatkozó demojuk számait és egy másodgitárossal és egy billentyűssel megerősítve soraikat, koncertezésbe kezdtek a környékbeli klubokban. 2001 nyarán megváltak első énekesüktől. Majd Bok Vlad Péterrel láttak neki első hanganyaguk stúdiómunkálatainak, melyet júniusban be is fejeztek. Alig egy hónappal később 4 taggal lettek kevesebben. Ebben zenei és személyes ellentétek is közrejátszottak, de a durva megfogyatkozás ellenére sem adta fel a megmaradt duó. Magazinoknak, fanzine-eknek, webzine-eknek adtak interjúkat, majd néhány hónappal később a Cry, Raven, Cry című számuk felkerült egy a Nightwalk magazin által megjelentetett válogatás CD-re, melyen olyan európai bandákkal együtt szerepelhettek, mint a Tsjuder, a Sear Bliss, a Gutted. Ezzel a zenekar híre olyan helyekre is eljuthatott, mint például Dánia, Belgium, Malajzia, Szlovákia, az Egyesült Államokstb.
  
  Mintegy fél évvel később csatlakozott hozzájuk Gyöngyösi Ferenc, akivel neki is álltak az első album (On The Way Of The Hunting Moon) előkészületeinek. 2003. elején vonultak stúdióba. Mind a basszus-, mind pedig a gitártémákat Astaroth nyomta fel, a billentyűs hangszereken pedig session zenészként Kasza Róbert segédkezett. Az első gitárosuk visszatért a csapatba, valamint két másik metal zenekarból kisegítő basszusgitáros és szintetizátoros érkezett a zenekar segítségére. Nyomták a koncerteket, interjúkat. Három hónappal később újabb válogatáslemezre kaptak felkérést a SoundRiot Records-tól (Metal Ostentation 5 2004.) Az On The Way Of The Hunting Moon lett az a szám, amely felkerült erre az anyagra. Még ebben az évben felléptek itthon a Green Carnation, a Suidakra és a Gryning társaságában. Alig telt el egy kis idő és a francia Melancholia Records megjelentette ezt az albumot. 2004. nyarán elkészült az első videoklip az Acheron című számhoz egy magyar filmes stábbal. Szeptemberben játszottak az Arcturus-szal, majd még ebben a hónapban a ritmusgitáros és a dobos kilépett a zenekarból. Télen Saterion személyében meglelték basszusgitárosukat, valamint Immortalist személyében billentyűsüket. Sadogoat gitárjátékával támogatta meg a zenekart és első dobosuk, Melkor visszatért a bandába. Amennyire én tudom, eddig ennyi a zenekar története.
  
  Az albumon még kvartett formájában tevékenykedő csapat figyelemre méltót alkotott, és azt hiszem, nem méltánytalan az az elismerés, mely őket övezi. Misztikus hangulatú introval indul a korong, mely melankolikus gitártémákba ágyazott szélfújás, közeledő vihar hangjai, majd az introban bontogatott akkordok harmados alapú rifforgiába torkollanak, mely továbbörökíti a kezdet melankóliáját és monumentalitást kölcsönöz a jelentékeny összhatásnak. Precíz ritmusszekció, feszes riffelés, majd ismét lágyabb harmóniák, amely briliáns, mégsem túlbonyolított gitárfutamokkal torkollik újra a rövidke bevezető utáni témába. Hangulatát tekintve a Rotting Christ neve ötlött fel bennem, de nem plágizálnak a srácok. A második tétel gyors, dallamos, de itt is bőségesen akad monumentális téma dupla lábdobbal megtámogatva. Gyöngyösi Ferenc hihetetlen precizitással nyomja végig az egész lemezt érezhetően magas szintű technikai tudásról téve tanúbizonyságot. Szerintem a szintetizátor nem igazán eltalált, de ez kizárólag erre a számra igaz.
  
  A harmadik szám ismét torzítatlan gitáron történő akkordbontogatással kezdődik, de attól, hogy ez sokszor felbukkan a lemezen, még messze nem válik unalmassá, hiszen Horanszki Zoltán és Astaroth eredeti motívumokat vonultat fel, melyekből fantáziadúsan építik fel a szerzeményeket. Amúgy, a magam részéről ebben a számban találom a legerősebbnek, legdinamikusabbnak Vlad éneklését, na, nem mintha máshol erőtlen lenne, de van ahol úgy érzem, kissé egyhangúbbra sikeredett a vokalizálás.
  
  A soron következő a klipes Acheron. Nem értem, hogy miért pont erre a számra készítettek klipet, hiszen messze nem ez a legerősebb szerzemény. Kimérten, lassan, hősi eposzok hangulatát idéző töltettel hömpölyög a hangfalakból a szerzemény, a klip jól alátámasztja mind a szöveget, mind a zenével nagyszerű párhuzamban van, ami nem minden videoklipről mondható el.
  
  A The Age Of Death, Blood And Iron tempójával jobban ráközelít az általam preferált intenzitásra, bár az egész lemezt átfogó hangzás például ehhez a számhoz nem igazán passzol. Persze általánosan bevett szokás, hogy egy lemez hangzása koncepciózusan az elejétől a végéig egyforma, de úgy vélem apró finomításokat, jelen esetben durvításokat ki lehetett volna próbálni. Ha ebben a számban egy kissé karcosabb lenne a gitár, és a basszusgitár nagyobb szerepet, na meg egy kis torzítást kap, csak előnyére válhatott volna a produkciónak.
  
  Akik szeretik az atmoszférikus, sötét hangulatú, technikás, de nem túlspirázott zenéket, az szerintem mindenképpen támogassa a zenekart azzal, hogy megvásárolja a Bornholm albumát.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: